- Már csak egy hét van a Magyar Nagydíj-ig. Annyira várom. Főleg azt, hogy lássam Kimit.

meséltem Annának.

- Igen, valóban klassz, hogy most élőben is láthatod azt, akiért már évek óta rajongsz. Én személy szerint Heikkinek jobban örülök.

- Jajj Anna. Tudom, hogy odáig vagy Heikkiért meg vissza. Muszáj volt ezt most kihangsúlyoznod?

- Jól van na. Tehetek én arról, hogy olyan szőke és olyan kék szemei vannak?!

- Kimi is szőke és neki is kék szemei vannak. Sőt! A finnek általában kék szeműek és szőkék.

- Ok, feladom. Nem megyünk el a Plázába ahelyett, hogy itt áradozunk az álompasijainkról?

- Tőlem mehetünk. Úgyis venni akarok pár cuccot a Nagydíj előtt.

Tudniillik anyu kimosta a Kimis sapkámat. Ezzel még nem is lenne gond, feltéve, ha nem mosógéppel mosta volna.

Azzal elindultunk a Plázába. Mikor odaértünk, egyből a mozgólépcső felé vettük az irányt, ugyanis az emeleten található a Ferraris bolt. Bementünk és vettem egy új Kimis sapit, amit a fejemre is raktam. =)

Ezután elindultunk a többi bolt felé, mert Anna is akart venni magának pár ruhát. Fel is próbált egy felsőt, ami tök jól állt neki.

- Na csajszi, ha ezt veszed fel a futamra és Heikki meglát, tuti leveszed a lábáról.

- Mia ne hülyéskedj már! Heikki akkor sem venne észre, ha bikiniben állítanék be a Nagydíjra.

- Háát ha jobban belegondolok, lehet bikiniben jobban észrevenne! -Hülyéskedtem Annával.

Miután megvette a felsőt, elindultunk az étterem felé, mert már nagyon éhesek voltunk. Én egy sültcsirkét rendeltem magamnak, Anna pedig valami kínai kaját. Leültünk egy sarokban lévő asztalhoz és enni kezdtünk.

- Tudtad, hogy Kimi imádja a sült csirkét?

- Ne, de mostmár tudom. De te azért rendeltél sültcsirkét, mert Kimi azt szereti?

- Dehogyis! Nem azért eszek ilyet, mert ő is szereti. Egyszerűen csak szeretem a csirkét és kész. Miért? Akkor te azért eszel kínai kaját, mert Heikki is azt eszik? -Kérdeztem Annától.

- Nem. Fogalmam sincs, hogy Heikki mit eszik.

- Pedig állítólag odáig vagy érte…

- Háát öö igen. De ez nem jelenti azt, hogy tudom miket eszik.

- Óóó, értem.

Már majdnem végeztünk az evéssel, mikor valaki odajött hozzánk.

- Sziasztok. Nem tudjátok, hogy merre találom a kijáratot? Olyan nagy ez a hely, hogy már azt is elfelejtettem, hogy hol jöttem be.

Ez nem lehet igaz Ezt nem hiszem el. Ilyen csak a filmekben történik, hogy az-az illető jelenik meg, akiről beszélnek. Ugyanolyan szőke, ugyanolyan kék a szeme, mint ahogy a TV-ben. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Anna kizökkentett a gondolataimból.

- Mia! Téged kérdeztek. -szólt hozzám, hogy reagáljak már valamit, hisz Kimi épp most kérdezte tőlem, hogy merre van a kijárat.

-Ööö, persze. Itt elfordulsz jobbra, majd az utolsó üzletnél ismét jobbra. Aztán lemész a mozgólépcsőn és ott balra fordulsz. Utána mész egyene…

- Bocs, de nem tudnád inkább megmutatni? Elvesztettem a fonalat.

Hirtelen Annára néztem, aki bólintott (vagyis ez inkább erőteljes fejrázásnak mondható), hogy nyugodtan hagyjam itt, meglesz ő egyedül is.

- Szívesen megmutatom.

Ezután elindultunk a hosszasan vezető kijárat felé.

- És hogy-hogy te itt vagy? Még egy hét van a Magyar Nagydíjig. -kérdeztem Kimit.

-Szóval megismertél. -mosolygott.- Azért vagyok itt ilyen korán, mert tetszik ez az ország és azt gondoltam, hogy szétnézek egy kicsit. De nem tudom hogy fog menni a körülnézés, ha már az első helyen eltévedek. =)

- Hát, azért eltévedni biztos nem fogsz. Na meg szólj a barátnődnek, hogy jöjjön veled…a nőknek jobb a tájékozódó képességük.

- Nincs barátnőm.

- De az újságok azt írták, hogy… -nem várta meg, hogy befejezzem a mondatot.

- Az újságok írnak mindenféle hazugságot. Különben meg nem szoktam kiteregetni a magánéletem.

- Értem és bocs.

- Miért kérsz bocsánatot? Nem mondtál semmi rosszat.

- Nem akartam felhozni a magánéleted.

- Semmi baj.

Közben megérkeztünk a kijárathoz. Ott álltunk és szótlanul néztük egymást.

- Akkor köszi, hogy elkísértél.

- Nincs mit, nagyon szívesen. máskor is =) …-persze ezt már csak magamban gondoltam.

- Most látom, hogy Kimis a sapkád. Szóval „rajongsz értem”? =)

Most tök cikiben érzem magam. A kedvenc finnem megkérdezte tőlem, hogy rajongok-e érte.

- Hát erre most mit kellene mondani? Igen, megőrülök érted. Sőt. Te vagy álmaim pasija. De nem, én nem vagyok ilyen. Jobb szeretem az érzéseimet magamban tartani. Csak általában mindig elszúrom, mert néha akaratom ellenére is kimondom azt, amit nem akarok kimondani.

Na ne, lefogadom, hogy ezt is hangosan mondtam. Nee…ugye nem?

- De, igen. És tudod mit csodálok benned? Azt, hogy őszinte vagy.

- Jesszus, ez állati gááz. Ne haragudj, én nem úgy gondoltam. Asszem inkább megyek, mielőtt valami másik oltári hülyeséget mondanék.

- Várj! -szólt utánam Kimi. Nincs kedved körbevezetni a városban?

- Hát nem is tudom.

- Kérlek!!

- Ok, meggyőztél.

- Megadod a számod? És akkor felhívlak.

- Aha, itt van.

El sem hiszem, hogy a kedvenc finnem, Kimi Raikkönen elkérte a telefonszámom. Ez olyan hihetetlen. Biztos csak álmodom és 3 másodperc múlva csörög az óra. 3, 2, 1…nem, nem csörög. Akkor valszeg mégsem álmodom.

- Akkor mégegyszer kössz mindent. Holnap hívlak.

- Ugyan, nincs mit köszönnöd.

Inkább én adok hálát az Égnek, hogy „összehozott” Kimivel. =)

- Akkor én megyek vissza Annához.

- Ok, akkor szia.

- Szia. -és egy puszit nyomott az arcomra, majd elment.

Percekig nem tértem magamhoz. Miután ismét a „földön jártam”, visszaindultam Annához.

- Naa, mondd már mi volt!! Megöl a kíváncsiság.

- Pedig aki kíváncsi, hamar…

- Ne húzd már az agyam.

- Hát jó! Megkért, hogy mutassam meg neki a várost.

- Komoly? Ez szuper! És igent mondtál, ugye?

- Aha, de nem tudom, hogy jó ötlet volt-e.

- Jajj Mia. Miért? Mi a gond vele?

- Vele semmi, csak velem. Kishíjján szerelmet vallottam neki.

- Ezt hogy érted? Semmit sem értek. Mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?

- Látta, hogy Kimis a satyekom és megkérdezte, hogy rajongok-e érte. Én erre szokásomhoz híven kimondtam azt, amit nem akartam kimondani.

- Az ok, de mégis mit mondtál?

- Hát azt, hogy megőrülök érte, meg hogy ő álmaim pasija…meg ilyenek.

- Jesszus. Ez tényleg ciki. De ha ő hívott el, hogy megmutasd neki a várost, akkor tutter nem vette halálosan komolyan.

- Hát remélem, mert elég gáz volt a helyzet.

Ezután elköszöntem Annától és hazamentem.

Este lefeküdtem, de valahogy nem jött álom a szememre. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy mi történt velem ezen a napon. Nagy nehezen elaludtam és reggel a kishúgom hangjára ébredtem.