-De igen is van közöm! –hallotta Chris hangját kívülről. -Azonnal engedj be!

-Eszem ágában sincs! Ez az én szobám, ahol azt csinálok, amit akarok!

-Hagyd kicsim, jobb ha megyek. –kelt fel Simon.

-De…

-Hidd el, jobb lesz. Még mielőtt idecsődíti az erkölcsrendészetet. De a program nincs elfelejtve –kacsintott egyet a lányra, majd megcsókolta, és kinyitotta az ajtót. Chris dühösen végignézte, ahogy Simon leballag a lépcsőn, és elhagyja a házat.

-Megtudhatnám, hogy mire készültetek odabent? –tette fel a nagy kérdést Zoénak Chris, mire a lány csak elképedve nézett rá.

-Feltett szándékom hármas ikreket szülni neki, és hát gyakorolni kell a módszert, nem? –azzal Zoé bement a szobájába és bevágta az ajtót. Ha hazajön az anyja, első dolga lesz, hogy beszél vele. Ez így nem mehet. Chris nem szólhat bele a dolgaiba, nem az apja. Hogy lehiggadjon, lement a konyhába, hogy főzzön magának egy teát, de arra nem számított, hogy Chris is ott lesz. Szótlanul engedett vizet a teafőzőbe, és belerakta a filtert. Pár perc múlva már ihatta is a forró italt.

-Ugye szoktatok védekezni? –szegezte neki a kérdést, mire Zoé a meglepődöttségtől kiköpte a szájában lévő teát.

-Hát ezt nem hiszem el! –nézett rá dühösen.

-Csak feltettem egy egyszerű kérdést. –csukta le a laptopját, amiből Zoé arra következtetett, hogy Chris hosszú beszélgetésre számít.

-Egy kényes kérdést. Egyébként ha tudni akarod, akkor igen. Egyéb kérdés?

-Sziasztok! Megjöttem. –jelent meg mosolyogva az édesanyja az ajtóban. –Hát ti meg mit álltok úgy ott?

-Csak beszélgettünk Zoéval. –felelte Chris.

-És miről? –kezdett el Hilary kipakolni a teli szatyrokból.

-Csak volt szerencsém találkozni a kis barátjával. Te tudtál róla, hogy a lányod szexuális életet él? –Zoé gyilkos szemeket meresztett Chrisre, Hilary pedig megállt a pakolásban.

-Igen, miért? –fordult meg- Zoé!!! Ugye nem??? Én még nem akarok nagymama lenni!! Túl fiatal vagy még a gyerekvállaláshoz, te sem gondolod komolyan, hogy 18 évesen gyereket szülsz! Mi lesz akkor a tanulással?? Elpazarolnád az egész életed?? Nem teheted meg!! Máris felhívom a nőgyógyászt és kérek egy időpontot.

-Anyaaa!!! Állj le!! Ezt nem hiszem el!!!

-Kereshetünk másik orvost is –azzal Hilary már a telefonkönyvet lapozgatta.

-Drágám, a lányodnak nem lesz gyereke, legalábbis nem most.

-Persze, hogy nem most, majd 9 hónap múlva. –kereste lázasan tovább a telefonszámot Hilary.

-Sem most, sem 9 hónap múlva nem lesz gyerekem, világos??? Nem va-gyok ter-hes! –mondta Zoé tagoltan, hogy végre mindenki megértse.

-De hát akkor mi ez az egész? –értetlenkedett Hilary.

-Semmi, csak megkérdeztem, hogy tudsz-e róla, ugyanis sikerült rájuk nyitnom, és gondolom éppen azt akarták. –Zoé ha lehet most még kényelmetlenebbül érezte magát. Na nem mintha eddig a mennyországban lett volna, de ez már neki is sok volt.

-Ó. –Hilary nem tudott hirtelen mit mondani.

-Ne aggódj anyu, nem történt semmi. –mondta már kicsit nyugodtabban Zoé.

-Nem gond. Mármint már elég idős vagy ahhoz, hogy … szóval hogy…

-Értem anyu.

-Én viszont nem igazán díjazom az ötletet, hogy a fiú éjszakákat töltsön itt. –feszegette tovább a témát Chris.

-Hát ezt viszont nem te döntöd el. Anyuval már régen megbeszéltük, hogy mi a helyzet, és csak közlöm, hogy Simon bármikor itt aludhat.

-Zoé, több tiszteletet. Chris is itt él, és így ő is beleszólhat a dolgokba. Majd megbeszélem vele, hogy mi legyen, rendben?

-Csodás. Nem elég, hogy egyik napról a másikra dobod Charliet, és ideköltözteted őt –jött ki Zoé a béketűréséből-, amihez elvárod, hogy mindenki jó képet vágjon, de most még az én életemet is át akarja szervezni? Nem az apám, és nem is lesz az soha, szóval nem szólhat bele az én életembe!

-Sziasztok, itt meg mi folyik? –jött be a veszekedésre Duncan.

-Na ide figyelj! –lett egyre mérgesebb Hilary is. –Nem kértem tőled semmit, csak azt, hogy fogadd el Christ. Én is boldog akarok lenni, az apádat pedig senki nem pótolhatja, világos? Szeretem Christ, és sajnálom, ha ezt nem tudod elfogadni.

-Jól van, Zoé, gyere, elmegyünk sétálni. –ragadta karon Duncan a húgát, és húzta a hátsó kijárat felé. –Gyere velem.

-Hova megyünk? –kérdezte még mindig idegesen Zoé.

-Ha ilyen vagy, akkor csak sétálni, ha normális is tudsz lenni, akkor mutatok valamit. –próbált Duncan hatni a lányra, s közben elindultak az utcán.

-Normális? Ha még sokáig lesz itt Chris, akkor nem hogy normális nem leszek, de a pszichiátrián fogok kikötni.

-Na ki vele, mit művelt már megint.

-Simonnal éppen kezdtünk belemerülni a dologba, amikor ránk nyitott. –Duncan elkerekedett szemekkel nézett a húgára, s próbálta visszafojtani az előtörni készülő nevetését. –Aztán kerek perec rákérdezett, hogy védekezünk-e, -Duncanből erre kitört a nevetés –Kár, hogy én nem találom ennyire viccesnek. –mondta unottan Zoé – A lényeg még csak most jön. Anyu elkezdte, hogy nem akarja, hogy ennyi idősen anya legyek bla bla bla már majdnem hívta a dokit.

-Te jó ég. –nevetett még mindig a bátyja. –Elképzeltelek gyerekekkel, mondjuk ikrekkel. Anyám, szépen néznénk ki.

-Örülök neki. Én nem akarom sehogy elképzelni magam, pláne nem ikrekkel. De elmondanád végre, hogy hova megyünk?

-Megmutatom, hogy mivel fogok szombaton rajthoz állni, persze csak ha kíváncsi vagy.

-Viccelsz??? –lett rögtön izgatott Zoé. –Imádlak!!! –máris jobb kedve lett.

-Tudom. Ellenállhatatlan vagyok.

-Ja, meg szerény. –bökte oldalba kuncogva a bátyját.

-Meg is érkeztünk. –álltak meg egy háznál. Duncan becsengetett, és várt. Hamarosan egy nála pár évvel idősebb srác jelent meg az ajtóban.

-Sziasztok! –köszöntötte őket.

-Szia. –köszöntek Zoéék egyszerre.

-Josh, ő a húgom, Zoé. Zoé, ő a „mérnököm”, Josh. –mondta mosolyogva Duncan.

-Mérnök, mi? –nevetett Josh.

-Miért? Minek nevezzelek?

-Jobb ha semminek. És mi járatban errefelé? –tessékelte közben beljebb őket.

-Csak megmutatnám Zoénak, hogy szombaton mivel fogom megnyerni a versenyt.

-De magabiztos itt valaki. –nézett csodálkozva a bátyjára Zoé.

-Ha nincs elég önbizalmad, jobb, ha nem is indulsz a versenyen. El kell hinned, hogy te vagy a legjobb. –adta meg a magyarázatot Josh, miközben elindultak hátra, ahol a kocsi parkolt. –Itt is vagyunk. Még van rajta egy-két dolog, amit szombatig tökéletesítünk, de alapjában véve minden a helyén van. –húzta le a takarót a kocsiról Josh, így Zoé megpillanthatta az ébenfekete Pagani Zondát, melynek oldalán a lángnyelvek jelezték, hogy nem szokványos autóról van szó.

-Na, mit szólsz hozzá? –várta izgatottan Zoé reakcióját Duncan.

-Egyszerűen mesés. –ámuldozott a lány.

-Van kedved elmenni egy körre?

-Már hogy ne volna!! –azzal beültek, s miután beindították a motort, elmentek egy kisebb körútra a városba, és a város melletti pályára.