Zoé otthon megbeszélte az anyjával a dolgot, aki nagy nehezen, de igent mondott. Felhívta Kimit, elmondta neki, hogy mi a helyzet, majd elújságolta Jenninek is a dolgot. Már csak Simont kellett beavatni a dologba. Előre félt a fiú reakciójától, de nem volt mit tenni, így tárcsázott, és várt.

-Szia édes, hogy vagy? –vette fel jókedvűen a telefont Simon. Talán így könnyebb lesz gondolta Zoé.

-Szia. Kösz jól, és te?

-Én is. Mit csinálsz a hétvégén? Elmehetnénk valahová. –vetette fel az ötletet Simon. Pont a legrosszabbkor.

-Hát, tulajdonképpen éppen ezért telefonálok.

-Nocsak, csak nem valami ötlet jutott az eszedbe? –kérdezte nevetve a fiú.

-Nem, ugyanis dolgozom.

-MI??? Hétvégén??? Nem arról volt szó, hogy csak hétköznapokon?? –lett komoly a hangja.

-De, de most muszáj. Beteg az asszisztense, és vigyáznom kell a kutyára is.

-Mi van? Ezt most nem értem. Te a bejárónője vagy, nem a kutyaszittere, és nem az asszisztense, oldja meg a problémáját. –Simon már nagyon dühös volt.

-Jajj kicsim. Értsd meg, hogy ez munka. Csak a kutyával leszek és elintézek néhány telefont. Külön szobám lesz, és…

-Álljunk meg egy percre. Hogyhogy külön szobád lesz?? Nem is itt lesztek?? –Simon már kiabált.

-Monacoban leszünk. –felelte halkan a lány.

-Akkor felejtsd el, hogy elmész. Itthon maradsz, és kész.

-Simon –felelte kedvesen, ugyanakkor határozottan Zoé- Nem engedélyt kértem, hanem tudattam, hogy mit fogok a hétvégén csinálni.

-Jó, rendben, akkor menj. –mondta durcásan Simon.

-Kicsim, ne legyél már ilyen. –kérlelte Zoé, bár tudta, hogy valószínűleg feleslegesen.

-Milyen? –Simon hangjából neheztelést hallott ki Zoé, nem is keveset.

-Ilyen. Féltékeny.

-Nem vagyok féltékeny, és azt csinálsz, amit akarsz. Érezd jól magad. –azzal a fiú bontotta a vonalat. Zoé nem mondhatta már le Monacot, hiszen Kimi és Rami is számít rá. Simont meg majd megbékíti, ha visszajött. Délután összecsomagolt, ugyanis másnap reggel indultak Monacoba. Az 1 órás repülőutat Zoé átvészelte zenehallgatással, Kimi és Rami pedig beszélgetéssel. Zoé nem akart hallgatózni, annyit azonban véletlenül mégis meghallott, hogy Kimi barátnője nem fog utánuk utazni az előzetes tervekkel ellentétben. A reptéren bérelt kocsi várta őket. Zoé az út alatt egy szót sem szólt, annyira lefoglalta a látvány. A kikötőkben ringatózó jachtok csak arra vártak, hogy a gazdag nézőközönség kényelembe helyezze magát rajtuk, és onnan élvezzék a versenyt. A hegyek csodálatosan körülölelték a kikötőt, amely most nyüzsgött az emberektől, akárcsak maga a város.

-Minden rendben van? –fordult hátra útközben Rami.

-Igen, persze. –mosolygott Zoé. Ajax mellette feküdt a kocsiban, és mélyen aludt.

-Akkor jó. Mindjárt megérkezünk a szállodába, és ehetünk. Én már farkas éhes vagyok. –vigyorodott el Rami.

-Azt elhiszem. Te mikor nem vagy éhes? –nevette el magát Kimi.

-Nagyon vicces. –duzzogott Rami egészen addig, amíg meg nem érkeztek a hotelba, és át nem vették a szobakulcsaikat. Zoé legnagyobb meglepetésére a szobáik egymás mellett voltak, ami mondjuk még nem lett volna ok a meglepettségre, az azonban, hogy mind a három szoba egybenyitható volt, már annál inkább. Kimié lett a középső, Zoéé a bal oldali, Ramié pedig a jobb oldali. Zoénak majdnem leesett az álla, amikor meglátta a szobáját. Kétszer akkora volt, mint az övé, s még saját fürdőszoba is tartozott hozzá. A  sárga különböző árnyalataiban pompázó szoba –citrom, narancs, vörösesnarancs- ízlésesen volt berendezve, a teraszról pedig meseszép kilátás nyílt a tengerre. Zoé máris kezdte kényelmetlenül érezni magát. Úgy érezte, hogy ő nem odavaló, hogy neki nem itt a helye. Vajon mennyibe kerülhet ez Kiminek? Még belegondolnia is rossz. Halk kopogást hallott, majd pont az emlegetett személy tűnt fel az ajtóban.

-Szia. Na milyen a szobád? –csukta be halkan az ajtót.

-Egyszerűen csodás. De igazán nem kellett volna. Egy kis szoba is megtette volna, ahol van egy ágy és kész.

-Ne viccelj! Egyébként ebben a szállodában nincs is ilyen szoba. –mosolyodott el Kimi, mire Zoé érezte, hogy elpirul. –Különben meg nem én fizetem, hanem a csapat. És mivel te az én alkalmazottam vagy, ezért a csapat neked is fizeti. Ezen ne is aggódj.

-Rendben. Ajax is itt legyen velem?

-Hát ha nem lenne gond, akkor megköszönném. Ugyanis nekem nem lesz időm foglalkozni vele.

-Dehogy gond. Elvégre ezért is vagyok itt. Nem? –mosolyodott el most Zoé.

-De. Igaz. Rami rendelt kaját, mindjárt felhozzák. Nem csatlakozol? Biztos hoznak egy rakattal, úgysem bírnánk megenni. –indult el Kimi kifelé.

-Nem is tudom. Rendben. Köszönöm. Addig kicsomagolok. –fordult Zoé a bőröndje felé.

-Oké, majd szólok. –azzal Kimi magára hagyta Zoét és Ajaxot. A lány hozzálátott a kicsomagoláshoz, majd elfogyasztotta Kimivel és Ramival a szobába felhozatott ebédet. Ebéd után el kellett intéznie néhány telefont, amire Kimi kérte meg, majd elvitte Ajaxot sétálni. Kiminek egy rendezvényen kellett részt vennie, amire Rami is elkísérte, így Zoénak bőven maradt arra ideje, hogy felfedezze Monte-Carlo szépségeit Ajax társaságában. Végigsétáltak a kikötőn, találtak egy szép parkot, ami így estefelé már egészen csöndes volt, így ott eltöltöttek egy kis időt, és csak azután indultak vissza a szállodába. Räikkönenék még nem értek vissza a rendezvényről, így Zoé letusolt, rendelt magának vacsorát, majd úgy döntött, hogy kimegy egy kicsit az erkélyre. Élvezni akarta a kilátást, amely most, az esti kivilágított várost terítette elé. A jachtok most apró ékszerekként csillogtak a vízen. Hirtelen ötlettől vezérelve elővette a telefonját, és felhívta Simont.

-Szia. –vette fel még mindig durcásan a telefont a fiú.

-Szia. Haragszol még? Olyan csodás itt minden, jó lenne, ha itt lennél. Hiányzol. –hadarta el gyorsan a lány.

-Hol vagy most?

-A szálloda erkélyén. Minden nyugis és gyönyörű.

-És a főnököd? –kérdezte gúnyosan Simon.

-Egy rendezvényen van. Egyedül vagyok. Illetve nem. –mosolyodott el magában Zoé.

-Miért? Ki van még ott? –lett ideges rögtön Simon.

-Kimi legjobb barátja. –Zoé tudta, hogy gonosz dolog így felhúzni a barátját, de most kivételesen élvezte.

-Igen? Szóval így állunk…

-Aki egy kutya. –vágta rá gyorsan Zoé, még mielőtt Simon valami olyat mondhatna, amit inkább nem kéne.

-Egy…kutya? –döbbent le Simon.

-Igen, bocsi, de nem bírtam ki. –tört ki Zoéból a nevetés. –De most legalább tudom, hogy féltékeny vagy.

-Nem vagyok féltékeny. Egyszerűen csak…féltelek. Ennyi az egész.

-Hidd el édesem, hogy nagylány vagyok már. –ment be Zoé az erkélyről, mert kezdett egy kicsit hűvös lenni.

-Rendben tudom. –a telefonálást kopogás zavarta meg, így Zoé a közös ajtó felé vette az irányt. –Mennem kell. Szeretlek. –hallotta Simon hangját, miközben kinyitotta az ajtót.

-Szeretlek. –Zoé hirtelen meglepődött, mert Kimi állt előtte- Szia. –bontotta gyorsan a vonalat, nehogy Kimi azt higgye, hogy neki mondta.

-Bocs, hogy megzavartalak, csak gondoltam szólok, hogy visszajöttünk. –Kimi már meglazította a nyakkendőjét, és kibújt a zakóból is.

-Semmi gond, már úgyis végeztünk a telefonálással.

-Akkor hagylak is pihenni. Holnap délelőtt lesz még két rendezvény, amin meg kell jelennem, délután pedig megbeszélés. Majd ki tudnál jönni a pályára? Lenne egy kis dolgod.

-Persze.

-Oké, akkor majd Ramival lejöttök. Jó éjt.

-Jó éjt. –csukta be az ajtót Zoé. Bebújt az ágyba, s remélte, hogy hamarosan sikerül elaludnia.