Nem kellett többet látnom, felkaptam a táskámat és elindultam kifelé, vagy inkább rohantam a könnyeimmel küszködve, de nem! Nem szabad látnia, hogy megbántott. Laura!!!Várj!!!-kiabált és rohant utánam, majd utol is ért a kondijának köszönhetően. Elkapta a karom és maga felé fordított.  Félreérted a helyzetet, ez nem az volt, aminek látszott.  Igen, csak káprázott a szemem, mi?Hagyd a magyarázkodást, szánalmas vagy.    De tényleg, nem csaltalak meg, soha nem tudnálak megcsalni, higgy nekem!   Ne haragudj, de nem hiszek neked sajnos. Annyira egyértelmű a helyzet, kár tagadnod. Menj, ne várakoztasd meg szegény lányt, él-hal érted.- indultam volna, de megpróbált megcsókolni, mire én lekevertem neki egy elég hatalmas pofont, majd ott hagytam. Könnyben úszó szemekkel fogtam egy taxit, visszamentem a hotelbe, majd a legelső Budapestre tartó gépre felszálltam.

**********

Kimi visszakullogott a csapatához, akik szánakozva néztek rá, nem fért a fejükbe, hogy tolhatta el így ezt a kapcsolatát is. A szőkeséget azonnal elzavarta, ő maga pedig leroskadt egy székre, s nézett ki a fejéből. A fejében kavarogtak a gondolatok, mardosta a lekiismeret furdalás, hisz minden eddigi nőnél jobban szerette Laurát, még a volt feleségénél is. Nem volt semmi ötlete, hogy mit tegyen, csak azt tudta, hogy nem érhet véget ez a kapcsolat és főleg nem így. Dühös volt magára, s mindenkire, nem volt túl jó hétvégéje sem. Az időmérőn ripityára törte az autóját, amire a Ferrari színeiben még nem volt példa, így az utolsó helyről kényszerült indulni, bár ez érdekelte most a legkevésbé. A futamon végül azért 3. lett, csakhogy ne érje szó a ház elejét, de abszolút nem ünnepelt. Rezzenéstelen arccal állt a dobogón, kortyolt egyet a pezsgőből, majd ledobta a csapatának, a riportszobába meg összevissza 3 értelmes mondatot lehetett kihúzni belőle, ami még önmagához képest is borzasztó eredmény. De hát milyen legyen, amikor most hagyta el a szerelme?