Újra kettesben. Most mit csinál? Elkezdte ledobálni a ruháit. Ami máskor tuti nem ezt az értetlenséget váltaná ki belőlem.

- Most? – meredtem rá eléggé tágra nyílt szemekkel.

- Van még valami programunk mára? Gondoltam legyek száraz. Meg nem ártana tiszta fejjel gondolkodni. És valami sokkal jobb programot terveztem még mára kettőnknek – kacsintott - Vagy akarsz előbb te menni? – állt előttem már csak 1 boxerben.

- Nem, nem azért. Csak.

- Mit csak, valami baj van? Már úgy értem azonkívül, ami történt?

- Nem. Nekem nem, csak hát, azt hittem, hogy… Mindegy nem fontos – hajtottam le a fejem és szégyelltem el magam miután bele néztem azokba az őrjítő kék szemekbe.

- Értem már – világosodott meg, ahogy rám nézett, a lelkiismeret jelenlegi megtestesítőjére – azt hitted, hogy most neked esek azok miatt, amit Rose mondott ugye? – guggolt le mellém, mivel én leültem, csakhogy ne kelljen rá néznem.

- Megfordult a fejemben. De csak 1 percre, esküszöm. Könyi, ne haragudj.

- Rendben, de akkor mostmár mehetek zuhanyozni?

- Nem, inkább még most beszéljük meg ezt az egész ügyet.

- Ügyet? Milyen tárgyilagos tudsz lenni – ült le mellém az ágyra. – Szerinted most hogy tovább? – csapott rögtön a közepébe.

- Mi lenne ha holnap beszélnék Nicoval és elmagyaráznám a dolgokat a mi szempontunkból, biztos meg fogja érteni. Ő igen. De mással nehezebb lesz.

- Őt csak bízd rám – mondta nagy kegyesen. Nem is sejti, nincs az a pénz, amiért bevállalnám.

- Persze, de készülj fel, nem lesz olyan egyszerű, mint gondolod. 1 szerelmes nőt lebeszélni.

- Először is: ő nem nő, csak 1 buta kis fruska. 2.: nem szerelmes, ilyen korban a lányok minden szembe jövő emberbe szerelmesek tudnak lenni. 3.: emlékeim szerint a nők nem nagyon tudnak nekem ellenállni – jött oda hozzám és húzott magához – mivel ezt a problémát megoldottuk, csinálhatnánk valami kellemesebbet.

Az est nagy részét a kádban töltöttük és csak hajnalok hajnalán jutottunk el az ágyunkba. Az elalvás előtti utolsó gondolatom az volt, hogy rossz érzésem ellenére talán most az egyszer mégis minden rendben lesz.

Reggel én keltem előbb, úgy döntöttem Kimit még hagyom aludni és átmászom Nicohoz, jobb ezt a kínos beszélgetést minél hamarabb letudni. Gyorsan fogat mostam, úgy-ahogy megfésülködtem, magamra kaptam 1 sárga sortot és fehér toppot, tök mindegy, most nem az fog számítani, hogy nézek ki.  Átmásztam, aztán 1 percig még erőt gyűjtöttem a kopogáshoz.

- Szia. Hát te? Mondjuk, gondoltam, hogy ma vagy te vagy az az ősbunkó tuti megtalál. Na de ilyen korán? – nyitott ajtót tök álmosan, úgy látszik én keltettem – na gyere.

- Neked is jó reggelt és nem ősbunkó – illetve néha az, de ilyet akkor is csak én mondhatok rá – ne hari, kicsit korán dobott ma ki az ágy. Visszajöjjek később?

- Dehogy, inkább ülj le. Kérsz valamit? Narancslé? Tea?

- Forrócsokit – vágtam rá kapásból.

- Úgy látszik még sem ismerlek még teljesen – majd megrendelt mindent – zavar, ha így maradok vagy felöltözzek.

- Nekem így is jó. Boxer, póló, tök nyerő. De ha te szeretnél másban beszélgetni csak rajta.

- Nem, még túl fáradt vagyok. Inkább legyünk túl rajta.

Épp bele akartam kezdeni, mikor megjött a reggelink, pontosabban az övé, de az egyik pirítóssal már eléggé szemérmetlen szemezésbe kezdtem.

- Esetleg kéred?

- Hát, ha nem gond, de jó lenne, ha nem nevetnél rajtam. Ha korán kelek, akkor mindig farkas éhes leszek.

Isteni fini, bár nem tudom, per pillanat mi lenne az a kaja, amitől nem érezném magam a fellegekben és a forró csoki is forró és extra csokis is. Isteni. Jól be is álmosodtam tőle.

- Ne értsd félre, örülök, hogy itt vagy, de ma még túlesünk rajta?

- Bocsi, persze. Szóval, ahogy te is említetted szerintem beszélnünk kéne a tegnapról. – néztem rá várakozóan, mondjuk, fogalmam sincs, mire várok. Annyira gáz ez az egész.

- Na jó, látom, hogy ez neked nem egyszerű. Ne izgulj, nem akarok beletaposni a kislány lelkébe.

- Ki a fenét érdekel a lelke? – na, inkább tartottam volna csukva a számat.

- Na igen, ő se nagyon kedvel téged.

- Mit mondott neked az a kis – pipultam be rögtön.

- Inkább nem ismételném el, eszembe sincs családi drámát kirobbantani, még a végén a drága barátod megint nekem esik és akkor tuti én sem lennék olyan előzékeny, mint tegnap este.

- Akkor elmondod, mi volt ez az egész? Mert spec az már leesett, hogy nem akarsz tőle semmit.

- Semmi különös. Találkoztam vele a folyosón, elhívott hozzátok, aztán rám mászott, ennyi.

- Aha. Te nem is akartad ugye?

- Miket gondolsz rólam? – nézett extra ártatlanul. Na, azért én sem ma jöttem le a falvédőről, ezt már tudhatná. – Jól van, na, pasi vagyok, egy éjszakával semmi bajom nem lett volna, de nem akarok vele kapcsolatot vagy bármi. A kora, a családi háttere – nézett rám nagy komolyan, mire muszáj volt elengednem egy könnyed mosolyt – meg hát, nem is szeretem.

- Értem – burkolóztam teljes hallgatásba. Nem tehetek róla, de 1 gondolat beférkőzött az agyamba. Nem vagyok beképzelt, távol álljon tőlem, de mi van, ha ezt az egészet csak úgy  mondja és többet képzel abba, hogy átjöttem hozzá, mint amennyi van benne.

- Min rágódsz.

- Hát, nem is tudom, hogy mondjam, ez olyan ciki. Szóval, izé , ugye nem hiszed azt, hogy köztük megint lehet valami? – közben nem tudtam a szemébe nézni. Amint kimondtam már meg is bántam. Mekkora 1 seggfej vagyok, lehet, hogy pont most normalizálódna a kapcsolatunk, erre én, mint mindig szokás szerint most is elszarom. Istenem, nyeljen el a föld, légyszi, vagy valami. – Ne haragudj, nem tudom, mi ütött belém, én csak. Inkább dobjál ki vagy vágd ki a nyelvem, akkor legalább nem mondanék ilyeneket – bár arra sem esküdnék meg, van egy olyan érzésem, hogy azt a problémát is megoldanám valahogy. Persze az menne.

- Ugyan, hagyd már, végül is valahol jogos a kérdés. Nem viselkedtem túl normálisan az utóbbi időben veled, ne haragudj. Csak tudod, szerintem bunkó dolog volt úgy telefonon közölni, de mindegy, nem fontos. Nem, nem gondolom, hogy lehetne közöttünk valami, már nem miattam, de eljutott az agyamig, hogy nem. Na, mostmár visszatérhetne valami kis szín az arcodra, nem téged erőszakoltak meg majdnem tegnap este – próbálta oldani a feszültségemet, ami sikerült is neki.

- Hát, nem sok esélyem van rá, Rose-sal kapcsolatban, de igazából nem is bánom. Alig várom, hogy végre hazamenjen.

- Elhiszem. Szerinted mégis hogy rázzam le?

- Mondd el neki azt, amit nekem is, hogy a korkülönbség, meg mit tudjam én, van nektek pasiknak erre 1 csomó szövegetek. Nehogy már nekem kelljen a szádba adnom. De szerintem nem feltétlenül kell kedvesnek és megértőnek lenned. Inkább légy nyersen őszinte és egy kis sátáni szemétség csak még jobban elriasztaná.

- Huh, ezt az oldaladat sem ismertem idáig. Valami bűvésztrükköt ne vessek be? Valami jó ijesztőt? Vagy eljátszhatnám az elmebeteget is. Mit szólsz?

- Az ellen sincs kifogásom, egy kis koppanás nem fog ártani neki. De most totál komolyan, akkor ezek után barátok leszünk?

- Hát, ha a barátod engedi.

- Miért ne engedné? És különben is, nincs szükségem az engedélyére. Ez tök klassz. De mostmár mennem kell. Sok sikert a szakításhoz vagy mihez.

- Köszi, rám fér. Vigyázz magadra. Szia.

Sietve hagytam el a szobáját, még jó, mert ha 2 perccel tovább maradok pont belefutottam volna Rose-ba, így is alig volt időm elmenni az ellenkező irányba, csak összejött. Rég volt már, hogy hajnalok hajnalán úgy éreztem, egész jó napom lesz J