- Na persze! – legyintettem egyet.

- Tényleg, esküszöm, hogy ő volt az! – nézett rám kétségbeesetten.

- Kimi biztos, hogy jól érzed magad? Nem ütötted meg a fejed sehol?

- Nem! És tudom, hogy kit láttam!

- Szóval biztos vagy benne? – hunyorogtam rá.

- Igen, biztos! Csak megismerem a feleségem! Illetve a volt feleségem…- engedte el a karom, kissé elszontyolodva.

- Hát nem tudom…- néztem körbe a parton. – Mond csak mit keresne itt? Elvégre úgy tudja megcsaltad, ő vált el tőled, miért jönne most utánad?

- Hé, ez fájt! – fordult el morcosan.

- Jól van, bocsánat, csak a helyzetet vázoltam. – rántottam meg a vállam.

- Nem tudom mit keress itt, de tudom, hogy ő volt! – bizonygatta.

- Jó hát én…

- Látod, ott, ott! – kapta el megint a karom, és mutatott egy sötét utca felől.

Csak hogy nem volt ott senki! Nem hogy egy ember, akiről azt hihette volna, hogy Jenni, hanem egy árva lélek sem!

- Én nem látok ott senkit!

- Pedig ott volt! – túrt bele idegesen a hajába.

Ron felénk intett.

- Gyere menjünk, úgy tűnik átment a taxis a próbákon. – indultam a taxi felé.

Kimi azonban meg sem mozdult, csak a sötét utcát bámulta.

- Ugyan már Kimi, ennyi erővel Batu Kánt is láthattad volna! Olyan sötét van arra!

- Őt láttam ez biztos. – felelte, majd elindult az autó felé.

Nagyot sóhajtottam, majd utoljára az utca felé néztem. De még mindig nem volt ott senki…

Beszálltunk a taxiba. Ron bediktálta a hotel nevét, majd elindultunk. Kimi és én ültünk hátul. Kimi egyszer csak egy hirtelen vezérelt ötlettől a sofőrhöz fordult:

- Elnézést nagy kitérő lenne, ha áthajtanánk azon az utcán? – nem is kellett odanéznem, hogy melyik utcára gondol.

A sofőr megrántotta a vállát:

- Éppenséggel arrafelé is lehet menni…- felelte, majd bekanyarodott az utcába.

Ron először kíváncsian dőlt hátra, hogy hátha tud valami turistalátványosságról Kimi, amit így meg lehet nézni, de mikor meglátta, hogy egy teljesen egyszerű tenger parti kis utca elment a kedve a nézelődéstől.

Nem úgy, mint Kiminek. Szinte rátapadt az ablakra, úgy bámulta az utca minden négyzet méterét. De nem volt a sötétben senki, és semmi. Még az ablakok is zárva voltak. A taxis hamar áthajtott rajta, nem volt túl hosszú. Mikor kiértünk a főútra, a fényárba Kimi csalódottan dőlt hátra.

A főúton végig rendőrök szabályozták a forgalmat, a partra már senkit nem engedtek le. Miközben haladtunk a kocsisor mögött, újabb robbanások hallatszottak. Elkezdték a gyakorlatot. A sor lassan haladt. Ron unottan bámult maga elé, Kimi pedig a gondolataiba merülve húzogatta a kabátján a cipzárt. Hamarosan megérkeztünk a hotelhez. A taxis a hátsó bejáratnál tett ki minket. Elköszöntünk Rontól, majd beszálltunk az épp érkező liftbe. Mindenféle áramszünet, és vezetékvagdosás nélkül felértünk az emeltre. Kiszálltunk és elindultunk a szoba felé.

Személy szerint már alig vártam, hogy végre végig dobhassam magam a kanapén, és aludhassak. Kimi is nagyokat ásított.

Épp egy ilyen ásítás közepén tartott, mikor hirtelen abbahagyta, és megtorpant.

Követtem a példáját, és megálltam mellette. A szemünk egy pontra meredt: méghozzá a félig nyitott szobaajtóra…