MERT ÍGY VAGYOK, CSAK ÍGY!!!!-énekeltem zárásként az utolsó próbán, majd hazamentem csomagolni az útra. A fura az volt, hogy egyáltalán nem izgultam, hogy találkozok Kimivel, talán már lezártam a múltat, szóval nyugodt szívvel kelhettem útra a többiekkel másnap. Hajnalban indultunk, és kora délután már meg is érkeztünk Monacoba, ahol ragyogó napsütés fogadott minket és negyven fok. Annyira gyönyörű idő van-mondtam miközben behordtuk a szállodába  a csomagjainkat majd elmentünk a megbeszélt találkozóra Ecclestone úrhoz. Ő volt olyan kedves és körbe kalauzolt minket az épületben, majd megmutatta a színpadot, ami elég nagynak bizonyult, így nem maradt más, mint próbálni. Úgy beszéltük meg, hogy a díjkiosztó után adjuk elő a darabot, aztán próbáltunk még egy-két fontosabb mozzanatot, mint például a táncokat. Egész jól mentek, úgyhogy megengedtünk magunknak egy óra sétát a tengerparton, ami csodálatos volt.  Aztán lassan elkezdtünk készülődni az előadásra. Elkezdtek szállingózni a vendégek, aztán pontosan elkezdődött a fényűző műsor. Szépen sorban átadták a díjakat, aztán Bernie Ecclestone bejelentett minket a beszédébe:És most kedves vendégeink, egy egészen különleges meglepetéssel szolgálunk önöknek, ugyanis az a megtiszteltetés ért minket, hogy elsőként láthatjuk régi-új szereposztásban az Elisabeth nagysikerű musicalt a Budapesti Operettszínház kiváló művészeivel. Kellemes szórakozást!-taps, aztán mi jövünk.   Nem ott játszik Laura?-bökte oldalba Rami Kimit  De, de nem hiszem, hogy itt lenne-hangzott a válasz, bár a lelke mélyén reménykedett, hogy téved. Én a harmadik számban léptem csak színpadra, de akkora taps fogadott, hogy az hihetetlen.  Itt van!-csillantak fel Kimi szemei, aki innentől kezdve elmélyülten nézte a darabot….