A kerekek csikorogtak, az autók faroltak, és szinte kanyarról kanyarra változott, hogy ki van elől. Zoé Jenni kezét szorongatta, alig mert odapillantani a fiúkra. Duncan aggódva figyelte húgát. Egyáltalán nem tetszett neki Kimi ötlete. Zoé felkiáltott, amikor majdnem kicsúszott Simon, s a fiú így alulmaradt a küzdelemben. A lány nagyokat lélegzett, amint szépen lassan tudatosult benne, hogy el kell töltenie egy éjszakát Kimivel. Félt, rettegett, dühös volt, ugyanakkor talán egy pici boldogság is belopódzott a szívébe. Simonra volt nagyon dühös, amiért belement ebbe az egészbe, s ezt a tudtára is adta, amint a két srác visszaért a kocsikkal.

-Mond, te teljesen hülye vagy??!!! Hogy mehettél ebbe bele??? –kiabált vele.

-Akartam azt a Ferrarit!

-Vagy úgy! Igazán kedves vagy! Köszi. –azzal megfordult, és elindult. Nem tudta, hogy merre megy, csak ment. Hirtelen valaki elkapta a karját, és maga felé fordította. Kimivel találta szemben magát. –Mit akarsz? –nézett rá dühösen.

-Az éjszakával kapcsolatban ne aggódj. Nem kell mindent szó szerint érteni. Azért valami alvócuccot hozz. 7-re érted megyek. Jó éjt. –azzal Kimi magára hagyta.

-Mi az, mit akart? –szaladt utána Jenni. –Jól vagy? –nézett a sápadt barátnőjére.

-Persze. Csak azt mondta, hogy ne értsek mindent szó szerint, de vigyek alvócuccot.

-Nyugi, nem lesz gond. Toni jól ismeri, és azt mondja, hogy nem fog semmi olyan történni, amit te nem akarsz. Már csak az a kérdés, hogy te mit akarsz. –mosolyodott el sokat sejtetően Jenni.

-Köszi. Kedves vagy. –mosolyodott el végre Zoé is, azonban azon meditált, hogy mit is akar.

-Zoé, gyere, hazaviszlek. –szólította meg a lányt Simon.

-Nem kell. Majd Duncan elvisz. –azzal a lány ott hagyta, és a bátyja felé vette az irányt. –Dunc, hazaviszel?

-Igen. –válaszolta mogorván a bátyja. Zoé nem tudta, hogy mi baja, de nem is volt most energiája arra, hogy még vele is vitatkozzon. Beült a kocsiba, és várt, amíg a Duncan megbeszélt néhány dolgot Ramival.

-Valami baj van? –csak nem bírta ki, rákérdezett, amint a fiú beült a kocsiba.

-Baj? Ugyan már? Két idióta a húgomat teszi meg fogadás tárgyának. Mi bajom lehetne? –indította be a kocsit, majd csikorgó kerekekkel elindultak haza.

-Legalább te hagyj most ezzel békén. Szerinted én annyira örülök neki? Megsúgom, hogy nem.

-Rendben, akkor azt is megsúghatnád, hogy miért hagytad ott az állást. És ne gyere nekem azzal, hogy Simonnal akarsz többet együtt lenni. Rossz duma volt. –a lány nem akart válaszolni, inkább az ablakon bámult kifelé. –Hallgatlak. –sürgette a fiú.

-Hagyj már! Már elmondtam, hogy miért döntöttem így.

-Oké. De akkor sem veszem be. –parkolt le a házuk garázsában. Zoé kiszállt, és bement a házba. Letusolt, és lefeküdt. Igyekezett hamar elaludni, de egyre csak a holnapi napon, jobban mondva éjszakán járt az esze. Nem tudta, hogy mit várjon Kimitől. Eldöntötte, hogy amint érte jön, rögtön a lényegre fog térni, mármint rákérdez, hogy mire megy ki a játék. Most, hogy ezt így megbeszélte magával, megfordult, és elaludt. Reggel ismét zene ébresztette. Igaz, már egyébként is kelnie kellett volna, hiszen lassan 11. Megvan az előnye annak is, ha az ember csak úgy van. Legalább sokáig aludhat. Viszont a zene még mindig elviselhetetlen. Szépen lassan kimászott az ágyából, nyújtózott egyet, majd felöltözött. Egy cseppet sem lepődött meg azon, hogy egyedül van. Megreggelizett, aztán kitakarította a házat. Egy kicsit szeretett volna segíteni az anyjának. Chris cuccaihoz azonban nem nyúlt, tanult annyit a múltkori esetből, hogy inkább mindent úgy hagyott, ahogy volt. Még ebédet is főzött, jobban mondva vacsorát, hiszen mire az anyjáék hazaérnek, az már igencsak vacsoraidő lesz. Utána összecsomagolt. Vagyis csak próbált, mert fogalma sem volt róla, hogy mit vigyen. Mindenesetre berakott egy pólót és egy rövidnadrágot alvócucc gyanánt. Berakott még egy felsőt, de maga sem tudta, hogy minek. Hogy mibe mászott ő bele?! Már előre fél. Az anyjáék is hamar hazaértek. A nappaliban beszélgettek, amikorra Kimi megérkezett. Zoé látta, amint a fekete Ferrari leparkol a házuk előtt. Gyorsan felkapta a cuccát, és leszaladt.

-Sziasztok! –rohant ki a házból. Remélte, hogy senki nem jön utána. Az utcán persze lassított a léptein, nehogy Kimi azt higgye, hogy hozzá rohan ennyire.

-Szia, szállj be. –nyitotta ki belülről az ajtót Kimi. Zoé egy percig tétovázott, de végül beült.

-Szia. –amint beült, Kimi odalépett a gázra, amitől Zoé valósággal belepréselődött az ülésbe.

-Hogy vagy? –nézett rá lopva a férfi.

-Jól, de szerintem ezt a részt átugorhatnánk, és igazán elmondhatnád, hogy mire ment ki ez az egész tegnap. –válaszolt dühösen Zoé.

-Ne rám legyél dühös, nem én mentem bele a fogadásba. Egyébként meg arra megy ki a játék, ha tudni szeretnéd, hogy megbocsáss. –vallotta be Kimi. A lány percekig csak pislogott. Alig hitt a fülének. –Nem gondoltad, igaz? –állt meg Kimi egy percre, de éppen csak annyira, hogy kinyissák neki a versenypálya kapuját.

-Nem. –vallotta be a lány. –De most mit keresünk itt? –nézett végig a pályán, ahol most szépen sorban felkapcsolódtak a reflektorok. Kimi lassan behajtott, intett a portásnak, majd rákanyarodott a pályára.

-Szállj ki. –pattant ki Kimi a kocsiból, majd átsétált Zoé oldalára, és beült a lány helyére. –Na mi van, nem ülsz be? –mutatott a vezető felőli ülésre. Zoé hitetlenkedve beült, és várt. –Vezettél már valaha?

-Nem, miért? –nézett még mindig értetlenül rá.

-Rendben. Akkor miközben elfordítod a kulcsot, benyomod a kuplungot, és adsz egy kis gázt. Várj, átállítok mindent. –azzal máris a fedélzeti számítógépen pötyögött- Így. Most minden olyan, mint egy átlagos autón, mármint nem Ferrarin. –jött zavarba egy picit. –Most már beindíthatod.

-Várj. Te most komolyan azt akarod, hogy vezessem a több milliós kocsid? –nézett rá hitetlenül.

-Igen, miért? –Kimi úgy nézett rá, mintha csak azt kérdezte volna meg, hogy „Tényleg csoki fagyit kérsz a vanília helyett?”

-Te nem vagy ép, már bocs. Hahó, én még életemben nem vezettem. Össze fogom törni. –próbálta Zoé elmagyarázni neki, hogy bármennyire is szeretné ezt vezetni, nem kellene.

-Azért csak indítsd be. –mosolygott Kimi úgy, hogy a lány térdei beleremegtek. Végül követte az utasításait, és életre keltette a motort. Nem akarta bevallani, de iszonyatosan élvezte. Kimi hirtelen a lány elé hajolt, amit az először nem értett, de ő csak a biztonsági övet kapcsolta be   -Ez nem árt. Ok, akkor most induljunk el. A kuplungot nyomd be, és tartsd is úgy. Oké, most kérem a kezed. Nyugi, csak együtt kapcsolunk sebességet. –Kimi végül megfogta Zoé kezét, és együtt kapcsoltak egyesbe, majd kettesbe, s végig az összes fokozatot, hogy a lány megtalálja azt útközben. Zoé próbálta leplezni izgatottságát, amit még jobban fokozott Kimi kezének érintése. –Rendben, most nagyon óvatosan és egyenletesen kezd felengedni a kuplungot, miközben egy kis gázt adsz neki. Aham, így jó lesz. –Zoénak elsőre sikerült. –Mehet kettesbe! –Sikerült elindulniuk. Két órán keresztül Kimi türelmesen tanította Zoét vezetni, s a végén már csak simán köröztek a pályán.

-Ez fantasztikus volt!!! –lelkendezett Zoé fülig érő szájjal, amikor visszacserélték a helyüket.

-Reméltem, hogy tetszeni fog. –mosolyodott el Kimi Zoén, miközben elindultak hazafelé. –Akkor jöhet a következő program. –Zoé arcáról egyből eltűnt a mosoly. –Jézusom, lazíts már. Megettelek? Nem, hát akkor? –kérdezte kedvesen.

-Ne haragudj. –szégyellte el magát rögtön a lány, a feltételezései miatt. Az út további részében nem is szólalt meg. Jobbnak látta, ha csöndben marad, még mielőtt újabb hülyeséget mondana.

-Nos, hölgyem. –nyitotta ki Kimi viccesen az ajtót a lány felől, majd intett, hogy karoljon belé. Zoé kénytelen volt elmosolyodni, és belekarolni a fiú karjába. A házban sötétség honolt.

-Nem kellene feloltani a villanyt? –érdeklődött a lány, miután így botorkáltak a konyha felé.

-Nem, mindjárt ott vagyunk. Aúú.

-Mi az? –Zoé az orráig sem látott, de a koppanást azért hallotta.

-Semmi, csak nekimentem a széknek, de így legalább tudom, hogy itt van. Ülj le. –azzal kihúzta a széket.

-Persze, még a végén a földön landolok. –nevetett a lány.

-Kösz a bizalmat. –Zoé végül leült, s Kimi is helyet foglalt a lánnyal szemben, majd előhalászott egy doboz gyufát, és meggyújtotta az asztalon álló két gyertyát, ami sejtelmes félhomályt varázsolt közéjük. Zoé szóhoz sem jutott.