Kipakolásztam a táskámból, majd vettem egy forró fürdőt. Fél óra alatt jól kiáztam, felvettem egy rövidgatyát és egy topot, a hajamat viszont lusta voltam megszárítani. Kis idő múlva kopogtak. Gyorsan összekaptam a széthagyott cuccaimat, belenéztem a tükörbe :p majd mentem ajtót nyitni. Kicsit megvárakoztattam, de ennyit kibír… :p

Először csak résnyire nyitottam ki az ajtót, biztos akartam lenni benne, hogy az áll ott, akire számítok. Igen. Kimi állt az ajtóban rövidgatyóban és pólóban. Kijjebb nyitottam azt, és beengedtem.

     - Csak nem valaki mást vártál? – kérdezte.

     - Ami azt illeti, reméltem, hogy Brad Pitt, vagy valami hasonló áll majd az ajtóban. – erre kissé összehúzta a szemöldökét. – Erre egy görög, akarom mondani finn istent kaptam helyette… - folytattam.

     - Sajnálom, be kell érned ennyivel. – mondta, majd megcsókolt.

     - Be kell vallanom valamit. – mondtam két csók között. – Utálom Brad Pittet.

     - Ennek őszintén örülök. És mit gondolsz a görög, illetve finn istenekről?

     - Hát, személyesen csak egyet ismerek, de vele tökéletesen meg vagyok elégedve. Csak el ne bízza magát.

     - Majd megüzenem neki. – mondta. – Hoztam neked valamit. – folytatta, és adott egy szál gyönyörű kék rózsát.

     - Imádom a kék rózsát! De szééép.

     - Mint te.

     - Köszi. – mondtam, majd adtam neki egy nagy puszit, majd elmentem keresni valami váza-félét. Közben kopogtattak.

     - Biztos a kaja. Maradj, nyitom. – mondta Kimi, majd ment ajtót nyitni. Fél perc múlva meg is jelent a vacsival. Becsüccsentünk az ágyba és nekiláttunk.

Miután elpusztítottuk az egészet, csak feküdtünk egymás mellett és beszélgettünk.

     - Nóri. – jött közelebb, és átkarolt. – Azt mondtad nem mész el.

     - Nem is megyek.

     - De Nicknek azt mondtad…

     - Csak a hét elején. Hogy elhozzam a többi cuccom, és elmondjam anyáéknak, hogy mi a helyzet. Meg igyekszem magammal cibálni Vikit.

     - Ja! Akkor jó. Itt ne hagyj nekem! Velem maradsz ugye?

     - Persze. Eszem ágában sincs lelépni. Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen. – mondtam kedvesen.

     - Remélem is. Mert nem akarok tőled megszabadulni. Nagyon nem. – adott egy puszit a homlokomra és ölelt tovább. Azt hiszem ezután nem sokkal el is aludtam.

A másnap hosszúnak ígérkezett, ahogy az egész hétvége.

Reggel korán kimentünk a pályára, Ron azonnal közölte, mi vár rám ma. Meg kell szerezni a szuperlicenszt, hogy egyáltalán beülhessek a McLarenbe. Ron kerek-perec kijelentette, hogy nem lesz egy könnyű menet. Nagyon nem. De vállalom. Tisztában vagyok vele.

     - Az előbb jártam Max Mosleynál. Beszéltem neki rólad. Őszinte leszek, nem volt elragadtatva az ötlettől. De kora délután összeül a vezetőség, és a csapatfőnökök. Igyekszem meggyőzni őket. Szóval viszem az adataidat, és mindent ami jó irányba befolyásolhatja őket. – mondta Ron.

     - Értem. Köszönöm.

     - Én köszönöm. Nem nyugszom amíg tesztpilótát nem csinálok belőled. Most viszont megköszönném ha segítenél.

     - Persze. Mit csináljak?

     - Kapj fel egy fejhallgatót és ülj oda a számítógép elé. Mentsd el a kocsi minden beérkező adatát, jegyzetelj le mindent.

     - Rendben, de… hol van az, aki ezt eredetileg csinálná? – kérdeztem.

     - Családi okok miatt haza kellett utaznia. – hadarta el Ron, röviden…

     - Áh, értem.

     - Na akkor mindenki tudja a dolgát, szóval munkára emberek! – utasított rendre mindenkit.

Kimi beszállat McLarenjébe, és hamarosan kezdetét vette a napi teszt. Én pedig csináltam, amit Ron rám bízott.