Mi a baj?-kérdezte Kimi, amikor beléptem a lakásba. Semmi, csak fáradt vagyok-válaszoltam, mégse mondhatom el neki a dolgokat.  Értem, mit szólnál egy kis masszázshoz?-lépett mögém, és elkezdte masszírozni a hátamat.  Remek ötlet, csak előbb lepakolok-adtam neki egy puszit. Majd lepakoltam és engedtem a csábításnak, vagyis annak, hogy megmasszírozzon. Jól esik?  Nagyon, ne hagyd abba kérlek-mondtam épp akkor, amikor megszólalt a mobilom.  Ki a fene lehet?-nyúltam el érte, ismeretlen számot írt ki.  Igen?-vettem fel  Jó napot kívánok, a Story magazin egyik munkatársa vagyok, és szeretnék feltenni egy pár kérdést, ha lehetne a magánéletéről….   Nem, nem lehet. A magánéletem az tabu téma, a színházról beszélek szívesen, de nagyon kérem, hogy hagyják békén a magánéletemet.  De tényleg, csak pár kérdés lenne..  Akkor sem, nem és kész. És, ha most nem haragszik, épp más dolgom van, szóval viszonthallásra!-tettem le a telefont kissé idegesen.  Ki volt az?-tudakolta Kimi, gondolom látta rajtam, hogy felhúztam magam.   Egy bulvárlap munkatársa, minden áron nyilatkozatot akart kicsikarni kettőnkről.   Ez nem meglepő.     Mi van?-ültem fel          

Csak az, hogy mindketten ismert személyek vagyunk, persze, hogy infókat akarnak.    Felőlem akarhatnak…  Laura, ez nem ilyen egyszerű.  Egyszer sajnos muszáj lesz kiállnunk és elmondanunk a dolgokat, addig úgysem lesz nyugtunk-nem akartam hinni a füleimnek, hogy ezt ő mondja.   Én biztos nem fogok, ez a mi dolgunk, nem a médiáé.     Szóval nem mersz igazából felvállalni?-kérdezte   MI?!Én nem ezt mondtam, meghibbantál?!   Nem, egyszerűen nem értelek. Szeretjük egymást, miért nem lehet ezt elmondani a világnak?     Mert nem és kész. Egyszer már megjártam…   Szóval innen fúj a szél. Szégyelled, hogy egy elvált férfit szeretsz?    Miért forgatod ki a szavaimat, hm?!- akadtam ki  Ha nem vállalnálak fel, akkor elkísértelek volna a versenyekre?    Nem tudom, az az igazság. Nem tudom mit higgyek rólad-kiabált most már ő is.   Ez jó, még te kételkedsz bennem?!Megáll az eszem!Azok után, hogy?!-vágtam földhöz az asztalon lévő poharat, ami ripityára tört. Azt hiszem nagyon felhúztam magamat, elkezdtem zokogni.  Ne haragudj, nem akartalak megbántani-ölelt át Kimi és puszilgatott, azt hiszem megbánta az előbbit. Simogatta a hátamat, puszilgatott, amikor is belépett Gyuri, csakhogy nem egyedül…