Ebédelni Vikivel ebédeltem. Kíváncsi voltam mire jutottak Nickel.

     - Azt hiszem igazad volt. – mondta Viki fülig érő szájjal.

     - Tudom! De miben is? – kérdeztem.

     - Hát, amit a múltkor mondtál. Azt hiszem tényleg szeret.

     - Na ugye! Mondtam én. Látszik rajta.

     - Olyan jó volt vele. – újságolta.

     - Meg még lesz is! – tettem hozzá.

     - Ahha. – vigyorgott. – Azt mondta nem nyugszik, amíg valahogy nem oldja meg, hogy maradjak. Hogy mindig utazzak velük.

     - Na! Ez tök jó!

     - Igen. És vasárnap a futam után meghívott egy baráti kosárlabdameccsre. Persze csak mint néző. Valami bmw-s „buli” lesz.

     - Na akkor megvan a hétvégi program. – nevettem – Gondolom a bmw-boxban megtalállak majd, ha keresnélek.

     - Nagyon úgy néz ki. – vigyorgott Viki. Öröm volt nézni, olyan jó kedve volt! Csak maradjon is így! Mert, ha nem kinyírom Nicket!J

Idő volt, szóval Viki visszament a „kék-fehérekhez”, én pedig elmentem készülődni. Felvettem a tűzálló cuccot, és mentem a boxba. Kimi már ott volt. Váltottunk pár szót Ronnal, és Norberttel, majd ideje volt teljesen elkészülni. Beálltam egy tükör elé, hogy megigazítsam a hajam. Hogy ne zavarjon. Amint ott babrálom a hajam, Kimi jelenik meg mögöttem. (ki más? :p ) Megállt egy szó nélkül, és nézett.

     - Mi van? – kérdeztem.

     - Csak néztelek. – mondta. Én meg elmosolyodtam és feltűztem a hajam.

     - Nóri! – szólt Mark és az órájára mutatott. Most már tényleg idő van. Na akkor ideje megmutatnom, hogy képes vagyok rá. Kimi adott egy puszit, majd mindketten teljes harci díszben, beszálltunk a kocsiba, majd pályára léptünk. Az első tesztem. Nem semmi… Most először vagyok úgy, hogy nem csak én vagyok a pályán. Kimi pedig először van pályán világbajnokként.

 Most valahogy nyugodt vagyok, és magabiztos. Nem fog gondot okozni. Most valahogy úgy bíztam magamban, mint még soha. Úgy éreztem, mintha évek óta vezetném ezt a kocsit. Egy valamitől, jobban mondva valakitől tartok kicsit. Remélhetőleg Takuma Sato nem rajtam akarja majd bemutatni legújabb kamikaze-mutatványait… :p
Talán hirtelen jött önbizalmamnak köszönhető, hogy első tesztemet elég jó helyen, név szerint a 4. helyen fejeztem be. Kimi pedig vitte a pálmát. Köztünk Michael, és Vettel. Utána Kimivel körül voltunk rajongva. Faggattak az újságírók, amit már nagyon untam, de jobb, ha tűrök. Valamit valamiért…

Miután „kidolgoztuk” magunkat mára, és kellően elfáradtunk, Ron szabad utat adott a nap hátralevő részére. 4 óra körül visszamentünk a szállodába. Viki még nem volt ott, de nem aggódtam. Biztosan jól elvan. Nickel… Letusoltam, majd átmentem Kimihez.

Kis idő múlva kopogtattak. Én mentem ajtót nyitni, de nem volt ott senki. Azonban találtam egy levelet a földön.

     - Kimi, ez a tiéd. – adtam a kezébe a levelet.

     - Mit akar már megint ez a szerencsétlen? – tette fel a költői kérdést.

     - Ki? Mi a baj? – kérdeztem.

     - Olvasd el. – adta a kezembe a levelet. Nem volt túl hosszú, ellenben lényegre törő. „Én figyelmeztettelek, de te nem fogadtál szót. Világbajnok lettél. Akkor viseld a következményeket! Puszika!”

     - Most mi lesz? – kérdeztem aggódva.

     - Semmi. Ez a csaj beteg. Jól elvan magában. – válaszolt Kimi, de ekkor megcsörrent Kimi mobilja.

     - Haló. – vette fel Kimi.

     - Szia édesem! Ugye megkaptad a levelem?

     - Mit akarsz?

     - Azt hogy szenvedj!

     - Most meg kéne ijednem?

     - Te tudod. De én ott ütlek majd, ahol a legjobban fáj. Ezt jól vésd a fejedbe!

     - Mire készülsz, te elmebeteg?

     - Én ugyan semmire. A piszkos munkát nem saját kezűleg végzem. Megvan rá a megfelelő emberem. Én csak irányítok. És mindent tudok rólatok, szóval vigyázz magatokra.

     - Hé-hé! Mi ez a többes szám?

     - Azt neked kell tudni… Mondtam, hogy ott ütök, ahol a legjobban fáj! Apropó! A kutyuskád merre van?

     - Itt van.

     - Biztos vagy te ebben? Na pusszancs! – azzal bontotta a vonalat.

     - Ő volt? – kérdeztem.

     - Igen. Hol van Ajax???