Másnap már indultunk is Japánba. A hét közepéig semmi említésre méltó nem történt. Nick gyógyulgatott, méghozzá meglepően gyors tempóban. Talán Vikinek köszönhető.J A teszteket kihagyja, de az időmérőn már valószínű részt vesz. Persze csak Viki engedélyével, amennyiben a lába olyan állapotban lesz.

Csütörtök délután váratlan dolog történt. Kimivel épp figyelmesen hallgattuk az egyik mérnök észrevételeit, és tanácsait, mikor ismerős hangot véltem felfedezni magam mögött. Megfordulok, és kit (kiket) látnak szemeim? Anya és apa… Mit keresnek ők itt? Nem mintha nem örülnék neki, csak váratlanul ért. Nem mondták, hogy jönnek.

     - Sziasztok! – öleltem meg anyát és apát.

     - Szia kicsim! – örvendezett anya, apa kissé visszafogottabb volt.

     - Jó napot. – üdvözölte Kimi anyáékat.

     - Mindhárman jól vagytok? – kérdezte anya levakarhatatlan vigyorral az arcán.

     - Igen, köszi. Mindhárman??? Ja, igen. Ajax is jól van már. – mondtam.

     - Ajax? Ennek örülök, de nem rá gondoltam. – hervadt le anya arcáról a mosoly.

     - Nem? Ja Viki! Igen, ő is jól van. Jól megvannak Nickkel. – próbáltam ismét választ adni kérdésére.

     - Jaj, kislányom. Ne játszd már az agyad. Jól van ő is, ugye? – kérdezte anya ismét mosolyogva.

     - De ki? – néztem anyára értetlenül.

     - Hát a baba a pocakodban! – válaszolt anya.

     - Mi??? – kérdeztük Kimivel egyszerre hatalmas szemeket meresztve. Majd’ kiestem a számon. Milyen baba?

     - Ejnye Nóri, nem értem a viselkedésed. Mi van veled? – nézett rám anya aggodalmasan.

     - Velem? Veled mi van? Milyen babáról beszélsz?

     - Nem tudom, mit játszod az értetlent. Te hívtál fel tegnap nagy boldogan, hogy terhes vagy. Olyan boldog voltál, hogy Kimi nem neheztel rád, hogy mástól van, és arról beszéltél, milyen boldogok lesztek hárman.

     - Mi? Te terhes vagy??? És még csak nem is tőlem? Szépen vagyunk. Ennyit a bizalomról. – esett nekem Kimi.

     - De Kimi! Én nem vagyok terhes! Se tőled, de mástól meg főleg nem!!!

     - Ezt add be más marhának! Nem gondolod komolyan, hogy anyukád ezt kitalálta! – folytatta.

     - De én nem is beszéltem tegnap vele! – próbáltam magam tisztára mosni, de láttam, hogy ez most lehetetlen.

     - Legalább lenne valami hihetőbb meséd. De engem nem etetsz meg ezzel. Csalódtam benned. – azzal Kimi megfordult és elindult.

     - Kimi várj! Nem vagyok terhes! Had magyarázzam meg! – kiabáltam utána.

     - Nem vagyok rá kíváncsi! Magyarázd a gyerek apjának! Végeztünk! – szólt vissza és elment. Végleg. Én pedig térdre zuhantam, és üveges tekintettel bámultam ki a fejemből. Percekig csak néztem, azt sem vettem észre, hogy anyáék beszélnek hozzám. A telefonom csörgésére eszméltem föl.

     - Ki az? – szóltam bele idegesen.

     - Szegény kislány! Kimi szakított veled? Jaj, de sajnálom. Ez olyan szomorú. És szegény anyukád, hogy beleélte magát, hogy unokája lesz. És feleslegesen utazott ilyen sokat. Ejnye, de kegyetlen az élet.

     - Ó, te szemét!!! Hát te voltál! Rohadék!!!– ordítottam.

     - Nyugi, nyugi. Azt se tudod, ki vagyok.

     - Addig örülj! Ha megtalállak megöllek, erre mérget vehetsz!

     - Majd meglátjuk, kedvesem. Na puszika! – azzal letette.

     - Szemét ribanc!!!!!!!!! – kiabáltam, majd zokogásban törtem ki. Nem néztek ám furán rám… De nem mert idejönni senki. Csak anya.

     - Kislányom, mi a baj? Nem értem. Gyere mondd el. – szólt anya.

     - Hagyj békén! – löktem el magamtól, és csak sírtam.

     - Azt hiszem valami félreértés történt. Mi nem tehetünk róla. Gyere, mondd el mi folyik itt, és talán helyre tudjuk hozni a dolgot. – mondta apa.

Hosszas győzködés után erőt vettem magamon, ami nem volt túl könnyű, de sikerült. Megtöröltem a szemem, és mintha az imént misem történt volna, anyáékkel visszamentem a szállodába. Jelen esetben kifejezetten örültem neki, hogy külön szobánk van Kimivel. És még 1-2 ajtó is van köztünk… Szóval beinvitáltam a szüleimet, ők pedig rögtön tudni akartak mindent.

     - Szóval elmondod, mi ez az egész? – nyomott anya a kezembe egy papírzsepit. Én pedig nagy levegőt vettem, és elkezdtem.

     - Hát az van, hogy van Kimi excsaja.

     - Eddig fantasztikus… - húzta el anya a száját.

     - Megengeded, hogy fojtassam, vagy kitalálod a többit? – szóltam le… Tudom, nem kellett volna így szólnom anyához, de ideges voltam…

     - Bocs. Folytasd.

     - Szóval a csaj egy ideje már ejtve van, de a múltkor jelentkezett. Hogy őt Kimi nagyon megbántotta és ezért bosszút fog állni. Azt hittük csak ijesztget, és csak a szája nagy. Aztán kiderült, hogy komolyan gondolja. Kezdte azzal, hogy Ajaxot elrabolta, majd miközben vissza akartuk szerezni meg is lőtték… Most gyógyul. Most meg… Szóval azt állítod, hogy én tegnap felhívtalak?

     - Igen. Boldogan mesélted, hogy terhes vagy, de nem Kimitől. És úgy örültél, hogy Kimi emiatt nem neheztel rád, stb. és jól megvagytok. Mi meg gondoltuk idejövünk, és akkor meglátogatunk titeket. – mondta anya.

     - Hm… így persze világos. Ti is át lettetek ejtve. Az nem én voltam. Én nem beszéltem veletek tegnap telefonon. Az is a csaj volt. Ez volt a célja. Hogy szétugrasszon minket… - görbült ismét sírásra a szám.

     - Figyelj rám. – szólt apa – Megoldjuk. Mindenre van megoldás.

     - Hm… nincs. Erre nincs. Láttad milyen lenéző volt? Vége. Kerek-perec megmondta. – sírtam el magam.

     - Ugyan már! Most mi anyáddal szépen átmegyünk Kimihez, és elmondjuk neki mi történt.

     - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

     - Mi veszteni valód van?

     - Igaz, ennél rosszabb már úgysem lehet… - mértem fel helyzetemet. Azzal anyáék el is indultak Kimihez… Lesz a mi lesz…