Az edzésre induló Red Bull olyan váratlanul ütközött nekem, hogy a futás lendülete átdobott az autó túloldalára, emberem pedig meglógott.

- Kisasszony minden rendben? – rohant oda hozzám egy szerelő. Azon kívül, hogy kivoltam terülve, mint egy gyalogbéka úgy tűnt semmi bajom nincsen. A szerelő felsegített, majd miután megállapította, hogy túl nagy bajom nem esett utamra engedett. Elég megalázó volt a visszafelé menetel. Mindenki megbámult, mint valami elembajost. Persze valószínűleg annak is tűntem, ahogy végig rohantam a boxutcán, de nem egyedül tettem mindezt. A Mclaren boxában állt a bál, mire visszaértem. Kimi az autójában ült, de ahelyett, hogy az elé rakott monitort figyelte volna idegesen dobogott az ujjaival az autó oldalán.

- Nem lesz botrány, nem lesz botrány! – mászkált fel-alá Ron magát győzködve a két autó között. Mikor beléptem Ron és Ryan- utóbbi kezében a nővel- felém rohantak, Kimi pedig megpróbált kipattanni, de a biztonsági öve visszarántotta.

- Minden rendben? – kérdezteRyan.

- Igen, persze. – bólintottam egy mosolyt erőltetve magamra. – A térdem kicsit fáj, de egyébként megvagyok.

- Hívom az orvost, jobb lesz bekötni. – nézett Ron a térdemre. Követtem a tekintetét és csak ekkor vettem észre, hogy a térdemen csurog a vér.

- Mindjárt elájulok. – szédültem meg. Nem bírom a vért! Semmilyen mennyiségben sem! Egyszer még süldő gyermekkoromban a fejembe vettem, hogy orvos leszek. Gyönyörű dolog a gyógyítás! Aztán egyszer szembesültem vele, hogy gyógyítani nem kézrátétellel szoktak, hanem bizony sokszor véres meló. Így találtam más gyönyörű munkát. Ezt. Ahol vagy fejbe vernek, vagy át zuhanó repülök egy autón. Mit ne mondjak, tudok én.

Ryan a szabad kezével belém karolt és felültett az egyik szerelőasztalra.

- Induljatok már kifelé! Hogy lesz így a hétvégén verseny! Gyerünk, gyerünk, gyerünk! – zengte Ron Kimi és Juan fülébe. A két autó kihajtott.

Ryan közben leültette egy székre a nőt, aki olyan dacosan nézett körbe, mintha mi lennénk a bűnösök ő pedig az áldozat. Sajgó térdem azonban arra késztetett, hogy bevágjak neki egy akkorát, hogy megpördül a tengelye körül!

- Nem mondok semmit, ameddig nincs itt az ügyvédem. – jelentette ki a nő.

- Na idefigyeljen hölgyem, nem tudom felmérte-e, hogy az ön helyzete nem a legfényesebb és messze nem az ügyvédjén múlik a sorsa. – préselte ki magából Ron a szavakat.

- Van valami, amit titkolnak, igaz? - kapta fel a fejét a nő.

- Magának már úgy is tök mindegy. – vontam vállat. – Jön egy rendőrautó nem sokára és elviszik. Hallott már a Maláj börtönökről? – vigyorodtam el.

- Azért csuknak le, mert odaadtam egy kazettát egy férfinak? Ez nevetséges. – nevetett fel.

- Egyáltalán nem fogja nevetségesnek tartani, amint rájön mibe keveredett bele. Maguk újságírók annyi erkölccsel rendelkeznek, amennyi egy csigának van. Mindent megtesznek egy szaftos sztoriért és…

- Ryan, nyugi. - sóhajtottam fel. Ha elkezdi nem bírja abbahagyni.

Megjelent végre az orvos. Nem kérdezett semmit, ellátta a sebemet, bekötötte, majd távozott. Mint a komédiákban a mindig feltűnő, majd eltűnő csendes szereplők. Húha!

A következő pillanatban megjelent Will és Hannah Maláj rendőrruhában. A röhögés kerülgetett a látványtól, de visszafogtam magam. Elvégre én sem festhetek jobban, nyakig olajosan és egy nagy fehér ragasztóval a térdemen. Sőt ilyen szempontból egyáltalán nem vicces a dolog…

- Na végre, hogy itt vannak. Ott az a nő, vigyék el és hallgassák ki! – mutatott Ron a nőre, miközben a monitorokat bámulta. Will bilincset kattintott az ellenkező nőszemélyre:

- Ezt nem tehetik, nem csináltam semmit! Feljelentést fogok tenni a csapat ellen!

- De majd csak utánunk. – sandított rá Ron.

Will kivezette a nőt, Hannah pedig hozzám lépett.

- Minden rendben? – kérdezte halkan.

- Nem semmi sincs rendben. – dohogtam. – Meglépett a pasi, azzal a valamivel, amit ez a nő adott át neki. Mindenképpen ki kell derítenetek mi volt az! – néztem rá.

- Ne aggódj, azon leszünk. De én arra gondoltam, hogy veled minden rendben van-e. – gyorsan körbe nézett, de szerencsére mindenki az edzéssel volt elfoglalva.

- Azon kívül, hogy pukli nőt a fejemre és, hogy a térdem is tropára ment, remekül. Ja azt meg kihagytam, hogy ma este valami puccos szponzor partyra kell mennünk. Szerinted megnyerhetem a party királynője címet, vagy verjem ki még hozzá pár fogamat is?

Hannah elmosolyodott:

- Ne aggódj, a térdedet el lehet takarni egy nadrággal, a púpodat meg le lehet sminkelni.

- Persze, de ettől még zombinénak érzem magam. – húztam el a szám.

- Elnézést, Ron Dennis vagyok. – lépett oda hozzánk Ron kezet nyújtva Hannah-nak. – Ha kiderítettek valamit, akkor kérem tájékoztassanak minket is.

- Ez természetes. – bólintott Hannah. Természetes, hogy semmi lényegeset nem fognak a csapattal közölni. – Ha megbocsátanak mennem kell. Jön majd egy kollégám a tanukat kihallgatni, ha szükség lesz rá.

- A rendelkezésükre állunk. – bólintott Ron.

Hannah rám mosolygott, majd sietősen távozott.

Kimi gördült be a boxba. Még be sem állt rendesen, már hámozta ki magát az autóból. Lekapta a sisakját, majd odasietett hozzám.

- Minden rendben? – kérdezte, miközben a törölközőjével, amit útközben nyomtak a kezébe, jól orron vágott.

- Hogyne. – fintorogtam. – Hogy ment az edzés?

- Hogy mi? Ja jól. – rázta meg magát. – Mi volt ez az egész?

- Még nem tudunk semmit, de a pasi, akit üldöztem, az akit…

- …követtünk tegnap. – fejezte be.

- Kimi gyere, megbeszélés van. – intette felé a mérnöke.

- Figyelj arra gondoltam, hogy mi lenne, ha lemondanám a ma esti szponzor bulit? Nem fontos, hogy ott legyek, majd Juan elmegy és…

- Dehogy mondod! Jól vagyok, látod, hogy semmi bajom. Elmegyünk és kész.

Kimi rám sandított:

- Nem vagyok benne biztos, hogy jól vagy.

- Már miért ne lennék jól? – hökkentem meg.

- Az a tegnapi ütés… valami csak történt, ha pár perccel az edzés megkezdése előtt végig rohansz a boxutcán! Szerintem nem ártana megnézetned magad alaposabban, hátha odabent összekoccantak a dolgok. – vigyorgott.

- Te…- csaptam felé, de gyorsan hátraugrott így nem értem el.

- Csak a te érdekedben. – tárta szét a karját.

- Na húzzál innen. – nevettem el magam.

- Kimi, gyere már! Nem akarunk itt éjszakázni! Egy, kettő, három, már itt is vagy ugye? – jelent meg a mérnöke a feje az ajtóban.

- Megyek már. – hagyott magamra.

Ryan lépett oda hozzám:

- Gyere Willék az autóban várnak. Beszélt a nő.