Oké, egy nagy mosollyal kellene kiszállni az autóból, nem szabad lehangolom senkit. Elrontanom a hangulatukat meg végképp nem szabad, karácsonykor nem. Elvileg sznésznő lennék, szal fel hát a maszkot…-ezzel a gondolattal szálltam ki a kocsiból, és magamra erőltettem egy mosolyt. Sziasztok!-ölelt át minket Paula  De jó, hogy már itt vagytok-örvendezett, én meg próbáltam örülni. Kedvesen üdvözöltem mindenkit, nagyon nagy szeretettel fogadtak, ami kicsit felvidított. Besétáltunk a házba, ami már tetőtől talpig ünnepi hangulatban úszott a díszítésnek és az illatoknak köszönhetően. 2 nap volt még Szentestéig, de már olyan érzésem volt, mintha 24-e lenne. Egyedül a karácsonyfa hiányzott, de mint kiderült direkt. Kimit vártuk, nálunk az a szokás, hogy a fiúk mennek el 24-én reggel kivágni a fenyőfát- magyarázta Paula, én meg elvörösödtem, hogy ezt nem tudtam.  Ne szégyelld magad kicsim, én sem ismerem a ti szokásaitokat-ölelt magához kedvesen Kimi  Ez igaz…Nálunk mindig a születésnapomon választottuk ki a fát, majd apuék kivágták-meséltem, amin mindenki elmosolyodott.  Hát igen, téged az angyalok küldtek előre-mondta Kimi  Ugyan már-hárítottam, de nagyon jól esett, amit mondott.  Mi a fene öcsi, te ilyet is tudsz?   Mármint?    Hát, ilyen szépen bókolni….  Hát, aki megérdemli, kedves bátyó…  Te kis szívtipró, te…   Ohh, Rami, szerintem inkább te is bókolj Christinek-vágott vissza a bátyjának a szekálásért, de látszott, hogy csupa szeretetből ugratják egymást.  Na jó, ha abbahagytátok a szúrka-piszkát, akkor szerintem ehetnénk is. Kihűl az ebéd…- mutatott az asztal felé a kedves mama. Nagyon finom volt, köszönjük szépen-köszöntem meg mindenki nevében a pazar ebédet, nagyon finom volt tényleg. Örülök, hogy ízlett Laurám-mosolygott Paula, majd felállt, hogy elpakoljon. Majd én elpakolok, nyugodtan pihenjen csak-vettem ki a kezéből a tányért. Én pedig segítek-állt fel Kimi, így ketten takarítottuk össze az asztalt. Hogy érzed magad, kicsim?-kérdezte miközben bekapcsolta a mosogatógépet.  Remekül…de tényleg. Igazad volt, ki kell kapcsolnom.  Nekem mindig igazam van, ez az első számú szabály, ha pedig nincs, ez a második, akkor automatikusan érvénybe lép az első…  Hogy te milyen szerény vagy néha-szúrtam oda viccesen  Oh, igen?-kapott el Kimi  Szerénységemnél márcsak a szerelmem nagyobb, bebizonyítsam?-simított végig a hátamon, és puszilgatott.  Itt?   Hát tudok egy alkalmasabb helyet erre, persze csak, ha érdekel-suttogta  Hát nem is tudom…Talán érdekel.   Akkor gyere velem-fogta meg a kezem, majd bekiabált a szobába:Elmentünk a lakásomba, el kell hoznom valamit!Majd jövünk!!!    Rendben!!!-hallatszott a válasz, majd bapattantunk a kocsiba és meg sem álltunk a lakásig.  Gyönyörű lakás-dicsértem meg  Igen, de te gyönyörűbb vagy-csókolt meg  Na de Kimi, el kell vinned valamit, nem?   Inkább el kell vesztenem valamit.  Mit?  Az eszemet, igaz, azt már elvesztettem, amikor először megláttalak-csókolt meg újra hosszan és elkezdte lehúzni rólam a pulcsit…