Jule reggel elég korán kelt fel, hisz’ mégiscsak most teljesül gyerekkori álma. Ahogy kinyitotta a szemét, máris pattant ki az ágyból, és kezdett öltözködni. Nem zavarta, hogy még csak fél 6 van és, hogy Kimi is csak 7-re jön, de már felvette a fekete melegítőalsóját, és a Ferrari-piros pólóját, s battyogott le az étterembe reggelizni. Jó néhányan voltak, akik megnézték, hogy mit keres ez itt ilyen korán? Hiszen ilyenkor általában a fontosabb emberek ültek egy-egy asztalnál a reggeli kávéjukat szürcsölgetve, mert számukra hamar kezdődik a mindennapi hajsza. Jule érezte a bőrén a gyilkos tekinteteket, hisz’ az újságokban még most is ők voltak a „Raikkönen újabb kiszemeltje?” és hasonló címekkel ellátott oldalakon. Nem zavartatta magát, kikérte a meleg szendvicsét és a teáját, majd leült az egyik üres asztalhoz. Éppen beleharapott a szendvicsébe, mikor egy ismerős női hang szólította meg:

-         Szia Jule! – az említett alig hitt a fülének. „Hát ő meg mit keres itt??”- gondolta magában, majd hátra fordult.

-         Eszti!! Sziaa!! – ölelte meg legkedvesebb barátnőjét, de úgy, hogy szegény lányból majdnem kiszorította a szuszt. - Te meg hogy ke… ja, már értem! – vigyorodott el, mikor észrevette, hogy Eszti egy sráccal kézen fogva áll előtte. A srác nem más, mint Casey Stoner, 2007 MotoGP világbajnoka. – De mégis hogy?

-         Majd elmesélem. – Eszti teli pofa vigyorral folytatta: - Casey, ő itt Jule, a legjobb barátnőm. Jule… öhm, majd mesélek!

-         Helló! Jule Wyatt. Ennek a lökött csajnak a barátnője. – bökte oldalba Esztit, aki a lökéstől megingott egy kicsit.

-         Szia! Casey Stoner. Ennek a lökött csajnak a barátja. – mindketten röhögtek, de Eszti meg csak sértődötten állt.

-         Ó hogy… menjetek, a tudjátok hova! – próbált durci képet vágni, de pár másodperc múlva már mindhárman szakadtak a röhögéstől. Leültek az asztalhoz, Esztiék rendeltek egy kávét és az elkövetkező fél órát végig beszélték.

-         Sziasztok! Casey, haver, hát te? – fogott kezet Kimi rég nem látott barátjával. Tudni illik, a Ferrari hagyományos téli sí hétvégéjén, a Wroomon ismerkedtek meg személyesen, s azóta is tartják a kapcsolatot. – Eszti? Hát ti meg mióta vagytok együtt? Szia, édesem! – lepattant Jule mellé, és egy csókkal köszöntötte.

-         Szia! – köszöntek mindhárman egyszerre. – Az úgy kezdődött, hogy mint tudod, Casey, ha ideje engedi, kimegy a versenyeidre. Hát ott volt a Magyar Nagydíjon is, és mi is. Éppen mentem vissza a Paddock-ba a büféből egy pohár alma lével a kezemben, mikor neki mentem Caseynek. És természetesen az összes alma lé rám ömlött, de Casey segített kiszedni belőle a foltot, és ez alatt nagyon sokat beszélgettünk… - Julék nagy figyelemmel hallgatták végig megismerkedésük történetét. -… és az óta nem tud tőlem megszabadulni. – mosolygott szerelmére Eszti, majd egy puszit nyomott motoros titánunk arcára.

-         Uh, a francba! Jule sietnünk kell, fél 8 van! – vágott kétségbe esett arcot Kimi, mert félt, hogy elkésnek, hiszen az út a pályáig innen kb. fél óra, és az edzés 10-kor kezdődik. – Bocsi srácok, de rohannunk kell, még a végén hamarabb látjátok Fernandot a Ferrarinál, mint ahogy azt kéne. Na, sziasztok! – meg sem várták a választ, csak felvesztve rohantak ki Kimi kocsijához.

-         Hogy-hogy most a Bravot hoztad? – kérdezte Jule.

-         Már rég vezettem, meg a Michaellel csinált reklám szerződésében benne volt, hogy minimum 3-szor a Bravot kell hoznom a futamra. – az út nagy részét elég jókedvűen tették meg. Jule iszonyatosan izgult, s már Ferrari boxában sétáltak. Kimi magára hagyta Julet, mert sietett öltözni. 5 perc múlva már teljes „harci díszben” várta a boxutca nyitását. Jule annyira bele volt merülve az előtte álló „Vörös Csodaparipába”, hogy nem is vette észre Mark többszöri szólítgatását, majd csak az erőteljes lökdöséstől tért vissza a valóságba.

-         Á, szia, Mark! Bocs, csak tudod, olyan gyönyörű… - guggolt még mindig imádott Ferrarija mellett.

-         Szia! Semmi baj, most alaposan csodáld meg kívülről, mert legközelebb csak belülről szemlélheted! – egy biztató mosolyt küldött Jule felé a kopasz edző. – Ja, jut, eszembe remélem nem baj, hogy ha felvesznek tesztpilótának, aminek óriási esélye van, akkor én leszek a te edződ is? A testalkatod is hasonló felépítésű, mint a Kimié, meg ismerjük is egymást, és így együtt edzhettek majd.

-         Ez így mind szép és jó, de nem sok ez egy kicsit neked? Meg amúgy is, minden pilótának más edzéstervre van szüksége, nem? – Jule szerette volna, ha Markkal és Kimivel edzhetne, de tudatában volt annak, hogy különböző pilóták különböző edzéstervben dolgoznak.

-         Elvileg igen, de majd beszélek Domenicalival, meg amúgy se esne nehezemre, hogy kettőtöket edzelek. De gondolom, ez nektek se jelentene problémát. – Mark arcán levő kaján vigyor úgy látszik, elég sokszor jelenik meg, mikor Jule és Kimi kerül szóba.

-         Na, most állítsd le a piszkos fantáziádat! – de már mindketten nevettek rajta. Lassan elkezdődött az 1. szabadedzés, melynek végeredmény a következő:

1. Sebastian Vettel (német, Toro Rosso) 1:40.496 p
2. Felipe Massa (brazil, Ferrari) 1:40.654
3. Lewis Hamilton (brit, McLaren-Mercedes) 1:40.822
4. Sébastien Bourdais (francia, Toro Rosso) 1:41.099
5. Heikki Kovalainen (finn, McLaren-Mercedes) 1:41.163
6. Robert Kubica (lengyel, BMW- Sauber) 1:41.281

Kimi csak a 7. legjobb időt érte el, de a második edzést viszont megnyerte, nem annyira fölényesen, de lényeg, hogy megnyerte.