Kimi nem úszott örömmámorban, hogy maga mögé utasított mindenkit a pályán, mert ez csak edzés, és neki meg így is kevés esélye van a vb címre, s azt egy edzésen nem javíthatja ki. Jule viszont annál inkább bizakodó volt, hiszen ahogy nyeri majd sorba az edzéseket, időmérőket, s a futamokat, annál közelebb érezheti magához a vb trófeát. Azonnal gratulálni akart Kiminek, de amint meglátta Felipét, gyorsan odarohant hozzá, s még épp idejében kapta el, mert nem tudott megállni a lábán.

-         Hé, Felipe, minden rendben? – nem úgy látszott, mint akinek semmi baja nincs, mert az arca elég fájdalmas volt.

-         Nem tudom. Baromira fáj a bokám. – alig tudott menni, ezért Jule segítségével elbattyogtak az egyik székhez.

-         Mutasd! – szépen felhúzta az overallja szárát, és egy nagy lila- kék-zöld színekben pompázó duzzanatot látott. – Jézusom Lipe, mit csináltál? – éppen csak hozzá nyúlt, de Felipének még ez is elég volté

-         Ssssssz!! Aúúúú!! Nem tudom. Az edzés előtt még semmi baja nem volt.  – ekkor ért oda Kimi és Stefano, akik szintúgy elképedve nézték Felipe kétszeresére duzzadt bokáját.

-         Úristen! – elkerekedett szemekkel vizsgálta Stef. – Ezzel rajthoz tud még állni? – Jule felé emelte pillantását aggódó csapatfőnökünk.

-         Hát, szerintem nem. De én nem vagyok orvos, mindenesetre jó lenne, ha látná egy szakember.

-         Figyelj kicsim, én elmegyek Felipével a csapatorvoshoz, te pedig készülődj, oké? Na, gyere haver! – Kimi belekarolt Felipébe, és eldöcögtek az orvosig, míg Julet Mark betessékelte az öltözőbe. Most elmúlt az a rossz érzés is, tudta, hogy itt a helye, és nem kételkedett a döntésében. Még elmagyarázták neki az alapdolgokat, hogy azért elsőnek mégse a gumifalba álljon meg. Aztán Luca, a tesztpilóta mögött megtett egy-két kört, hogy szokja az íveket, a fékezéseket, majd teljesen övé lett a pálya. Ahogy Luca visszament a boxba, és Jule áthaladt a rajtrácson, érezte ahogy a testében felgyülemlik az adrenalin, egyre gyorsabban vert a szíve, s egyre jobban nyomódott bele az ülésbe, de még ez sem zavarta. Csak az, hogy nem tudta bevenni normálisan a 23-as kanyart a levezető körén, de minden más tökéletesen működött. Ahogy betolták a boxba, abban a szent minutumban ugrott ki álmai Paripájából, lekapta a sisakját, és már ott volt Stef mellett.

-         Na, mi az? Mondjon már valamit, kérem! – szinte kétségbe volt esve, de még mindig semmi. – Azt tudtam, hogy béna vagyok, dehogy ennyire… - már hátat fordított mikor a kicsit meglepődött Stefano az orra alá nyomott egy papírt. – Mi ez…a…ATYAÚRISTEN!!...Nem, tuti összekeveredtek Kimi vagy Felipe eredményeivel!...Nem, ez mégis az enyém! ÁÁÁÁÁÁÁ, de jó vagyok!! – ugrott Stef nyakába, aki csak egy elégedett mosolyt küldött a lány felé.

-         Nem Jule. Nem jó vagy, hanem a legjobb! Most javítottad meg a hétvége eddigi legjobb idejét! Gratulálok! – veregette vállon Julet, aki még mindig tátott szájjal figyelte a papírt. – Most azonnal megmutatom az adataidat di Montezemolónak, aztán össze is hívok egy értekezletet holnapra. Oké emberek, munkára! – utasította a „bandát” Stef, ugyanis az igazi verseny most kezdődik. Egy F-1-es kocsit megvizsgálni nem csupán annyiból áll, hogy néhány szerelő körbe állja a kocsit és megnézik, minden meg van-e. Mindennek katonás rendben kell mennie. Amikor a kamerák kikapcsolnak, a nézők azt hiszik a versenynek vége, holott a kocsikat teljes egészében szétszerelni, átnézni, majd újra összerakni nagyon munka, mint megnyerni egy szabadedzést. A fiúk már hozzákezdtek tüzetesen átvizsgálni a gépeket, s Jule is átöltözött a „hétköznapi” ruhájába, mikor Kimiék megérkeztek.

-         Na, végre, hogy megvagytok! Mi a baj? – rohant oda Jule segíteni Kiminek, aki már alig bírta megtartani Felipét.

-         Jho azt mondta, hogy eléggé megrándult, és szerinte nem indulhatok a versenyen. De nem ez a lényeg. Mi volt? Hogy mentél? – Jule már épp belekezdett volna örvendezésébe, mikor Stefano fájdalmas arccal odasétált melléjük.

-         Sajnálom srácok, de… - Jule arcáról azonnal lefagyott a mosoly. „Úgy látszik minden férfi egyforma. Nem akarják beismerni, ha egy nő jobb náluk…” – de az „öreg” Domenicali sem fejezte még be: -… úgy látszik muszáj lesz elviselnetek egymást még jó ideig. – Jule nem kapcsolt azonnal.

-         Most akkor mi van? – kérdezte elég értelmes fejet vágva. De mire észbe kapott már Kimi a levegőben pörgette.

-         SIKERÜLT!!! Üdv a csapatban kolléga! – tette le a még mindig tátott szájjal figyelő lányt.

-         Áááááá! Szeretlek! – és szenvedélyesen megcsókolta imádott pilótánkat. Már kezdtek volna belemerülni a dologba, mikor hangos károgásra lettek figyelmesek, s gyorsan szétugrottak.

-         Oké fiatalság, ezt majd otthon folytassátok! Jule te velem jössz, lesz még megbeszélni valónk. Kimi… te pedig mehetsz haza.

Stefano már rántotta is magával Julet, otthagyva Kimit, és a fájós lábú Felipét. Még aláírtak pár papírt, mert ha Montezemolo beszél Mr.E-vel és a többiekkel, tuti biztos a győzelem.