Viszonylag hamar kiértünk a reptérre, de egész úton nem voltam túl kommunikatív, be kell vallanom. Nem igazán volt kedvem társalogni vele. Pechemre egymás mellé szóltak a jegyek, úgyhogy csak meg kellett szólalnom.  Miért is jössz Pestre?   Látom érdekel a dolog….    Ha nem akarod, ne mondd el.   Jól van na, nem kell mindjárt felhúzni az orrod.     Nem is húztam fel.-na jó, miért is vitatkozok vele?   Nem fogod elhinni, de az egyik gyerekkórház alapítványának meghívására utazok Budapestre-jé, ezt tényleg nem hittem volna.   Ez nagyon rendes dolog-ezt dicséretnek szántam, remélem elég kedvesre sikerült.  Tudom-na az egoista, de mit várok tőle?   Ne értsd félre, nem vágok én ezzel fel, te vagy az első aki tud róla-tette hozzá   De ez akkor is szép dolog, kevés ember van, aki segít manapság másokon. Ez az igazság.   Nem akarsz segíteni?    Én?!Miben tudnék én segíteni?    Hát ez a másik, amiért utazok, de így most könnyebb, hogy te is itt vagy. Szóval azt szeretném megkérdezni, hogy lehet-e arról szó, hogy te és még pár kollégád énekeljetek egy kicsit a gyerekeknek?   Én nagyon szívesen-csillantak fel a szemeim  És szerintem nagyon sok kollegám hasonlóan van vele, csak szólj mikor, és mi megyünk is.    Ezt komolyan mondod?     Persze, de miért?Nem nézed ki belőlem?    De, sőt…   Sőt?    Sőt, sokkal többet is kinézek belőled, mint példáu…   Elnézést, hozhatok valamit inni?-lépett mellénk a stewardess, így Nelsonba fojtotta a szót.  Köszönöm, én nem kérek semmit-feleltem, majd Nelson is hasonlóképp válaszolt, de a mondandóját már nem fejezte be. Van hol laknod?-kérdeztem pár perc múlva, kezdek vele szimpatizálni.  Igazából még nem foglaltam szobát, csak lesz valahol. Ha meg nem, gyönyörű hidak vannak Budapesten, nem?    De, tényleg gyönyörűek, bár szerintem kényelmetlenek. Ha gondolod, és nem találsz szállást, elalhatsz nálam is, ugye Kimi nincs itt. A lakás nem a legnagyobb, de bőven elférnénk ketten, szóval szívesen felajánlom a kanapémat a számodra.   Nagyon kedves tőled, de igazán, azt hiszem élni fogok a lehetőséggel, persze, csak ha nem bánod.   Ha bánnám, nem ajánlottam volna fel, gyere nyugodtan.   Tündér vagy, tudsz róla?Szerencsés fickó Kimi.     Remélem ezt ő is így gondolja….   Biztos lehetsz benne-mosolygott rám, miközben landoltunk. Fogtunk egy taxit, majd hazamentünk.   Na tessék!Ez az én kis kuckóm-tártam ki a bejárati ajtómat előtte.   Nagyon kedves kis lakás-dicsérte meg, miután bepakoltunk.   Köszi, én is így gondolom. Kérsz egy kávét?Vagy nagyon sietsz?    Köszönöm, egy kávé még belefér.    Rendben, akkor gyors megfőzöm-mentem ki a konyhába, és  perc múlva már meg is jelentem a kávéval. Tessék!    Igazán kedves vagy, köszi.   Igazán nincs mit, de ülj ám le nyugodtan, nem kell ácsorognod egész nap.    Bocsi, ezt fel kell vennem-mondtam, amikor meghallottam, hogy csörög a telóm, a színházból kerestek. Semmi gond, már itthon vagyok. Persze, összeszedem magamat, és megyek is.  Szia!-csuktam össze a telefonomat.   Baj van?   Nem, csak a kolleganőm váratlanul belázasodott, és be kell helyette ugranom.    Kit játszol ma?     Hát ma éppen Vetsera Máriát fogom ezek szerint játszani….    Biztos remek darab….   Tényleg az, mondom ezt minden elfogulatlanság nélkül.   Mi lenne, ha én is megnézném?    Ha van kedved, és nincs más dolgod.    Hát még el kell intéznem a kórházban valamit, de este 7-re ott vagyok a színházban.    Ahogy gondolod, de nekem most sietnem kell, bocsi. Pótkulcs az asztalon!Szia!-csaptam be magam után az ajtót….