A fenébe az átkozott mobilokba!-csapta le dühösen a telefonját ma már sokadjára Kimi  Hééé, nyugi!Berendezés marad!-figyelmeztette Mark a kicsit paprikás barátját  De hát mért van kikapcsolva?!-kérdezte kissé hangosan, hogy azonnal őt nézte mindenki a hotel éttermében.  Nem tudom, biztos lemerült, vagy más dolga van…   Milyen más dolga lenne?!Megígérte, hogy felhív!   Oké, de nem kell kiabálni, nem vagyok süket, egyelőre…   Bocs, de nem tudok nyugodtan ülni és malmozni, amikor a menyasszonyom nem ad életjelet magáról!-kezdett el babrálni ismét a mobiljával, amit majdnem földhöz vágott, amikor meghallotta, hogy átmenetileg nem kapcsolható, az utolsó utáni percbe szedte ki Mark a kezéből.  Na jó, akkor most szépen lerakod a telefonodat és leülsz, és megnyugodsz.-adta ukászba a személyi edzője Na persze!-roskadt a székre Kimi és a kezébe temette az arcát  Te, ha most elkezdesz nekem sírni és temetni Laurát, esküszöm elszaladok, vagy is inkább megöllek.   Kac-kac, jó vicceid vannak!Még, hogy te engem?!Na ne!!!!-nézett fel hitetlenkedve   Megkíméllek, ha abbahagyod ezt a hisztit, és…..   Ekkor megcsörrent Kimi mobilja.   Laura az!-csillant fel a szeme   Na ugye!-kb. ezt lehetett leolvasni Mark arcáról   Hol a fenébe voltál?-vette fel  Szia szívem!Ne haragudj rám, de váratlanul be kellett ugranom egy darabba, az kötötte le minden figyelmemet…   Ez igazán remek, ha csak a munkád köti le a figyelmedet, de tényleg. És én?Vagy én csak egy úgymond kellék vagyok az életedhez?!   Jajj, dehogyis!De elárulnád, hogy mi bajod van?!Miért mondasz ilyeneket és legfőképp mért ordibálsz?!   Elnézést kérek, ha kiakadtam egy kicsit, csak tudod egész nap próbáltalak utolérni!   Mondtam már, hogy sajnálom!Mit vársz még?!Boruljak térdre előtted?!-bár a távolság miatt az most nem igazán menne, ugye.    Nem kell, ne csinálj semmit!-csapta le a telefonját, még mielőtt bármit is mondhattam volna.   Ejha, nem is tudtam, hogy Kiminek ekkora hangja van-poénkodott Nelson, amihez most egyáltalán nem volt hangulatom.  Sajnos én már tapasztaltam egyszer kétszer-fordultam az ablak felé, és csak néztem a „suhanó” utcákat. Nem bírtam sokáig, elkezdtek folyni a könnyeim, nem erre számítottam, az biztos.Mert oké legyen mérges puszta féltésből, de akkor is. Egyszercsak egy kéz ért az én kezemhez, valaki megfogta a kezemet, nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az, hisz csak ketten utazunk az autóban. Felnéztem a könnycseppes arcommal, mire ő elkezdte letörölni a könnyeimet gyengéden a kezével. Fel se tűnt, hogy közben félre állt az egyik kis utcában. Nem szól, de némán is beszél. Pontosan tudja, érzi, hogy most pont erre van szükségem, de vajon szabad-e ezt? Megfogtam a kezét, hogy letegyem, de egyszerűen képtelen voltam rá. Kicsatolta a biztonsági övét, majd az enyémet és gyengéden magához húzott, teljesen megbénultam. Az ajka lassan hozzá ért az enyémhez, olyan gyengéden, mint anno Kimié először a lakás előtt. Valami oknál fogva visszacsókoltam, miközben az ő keze már a testemen járt. Végig simította a karjaimat, majd fokozatosan haladt lefelé. Ezt nem szabad-suttogtam De, ma éjjel mindent szabad-adott egy csókot a vállamra, ám abban a pillanatban elhúzódtam tőle, hisz mégis csak a tilosban járunk.  Nem, ezt nem szabad-csatoltam be az övemet Kérlek vigyél haza…-kértem meg, de te jó isten hogy néz rám, a szemeibe tűzben égnek, de erősnek kell maradnom.  Ahogy akarod-szólalt meg végül, meg szerencsére, és beindította a motort. Az út hátralevő részében nem szóltunk egy szót sem, rá se mertem nézni, pedig éreztem, hogy valahányszor piros a lámpa engem néz. Aztán a lakásban…..