Kimi, mi a fene ütött beléd?Tudod te, hogy hogy beszéltél azzal a nővel, akit állítólag mindenkinél és mindennél jobban szeretsz?-kérte számon Mark a barátját, aki talán maga sem tudta miért reagált ilyen hevesen.  Nem, nem tudom-mondta keserűen   Nézd, én nem akarok beleszólni, ez a ti dolgotok, de elfogod veszíteni, ha így viselkedsz….  Gondolod?-kapta fel a fejét  Tudom, nem gondolom-hangzott a határozott válasz.  És akkor most mit tegyek?   Én a helyedbe fognám magam, és haza mennék hozzá…  Igazad van, megyek is!-pattant fel  Köszönöm szépen, hogy felnyitottad a szemem!-szólt vissza az ajtóból még, aztán eltűnt….

********************

Kérdezhetek valamit?-törte meg a kínos csendet Nelson  Kérdezz….  Rendben, ha nem lenne Kimi, akkor is elutasítottál volna az autóban?  Hogy jön ez most ide?  Ne mondd, hogy nem tudod, kérlek-lépett hozzám közelebb 2 lépéssel, én meg ugyanannyival hátrébb. Igaza van, játszom itt a butát, miközben pontosan tudom hogy miről is van szó. Nem bírom tovább a tekintetét, muszáj elfordulnom, így is tettem. Ez nem volt túl jó ötlet, ugyanis ő egyre közelebb jött hozzám, hallottam minden egyes levegővételét. Szóval?-faggatott, miközben hátulról gyengéden átölelt.  Nézd-fordultam vissza Én…én…-na jó kislány szedd össze magad Én szeretem Kimit…  Nem ezt kérdeztem…-jött még közelebb  Tudom a francba is, de minek kínzol?!  Kínozlak?  Igen, minek feltételezésekbe bocsátkozni, hm?Kimi él és én szeretem őt!-próbáltam kibújni a karjaiból, de nem engedett, helyette megcsókolt. Kérlek szépen, hagyd abba, ne kínozz!-könyörögtem a könnyeimmel küszködve  Áruld el, hogy mivel kínozlak!Fáj, amit csinálok?   Nem, csak….   Csak?   Csak nem szabadna, én a mennyasszonya, te pedig a csapata tagja vagy….  Még mindig Kimi!Akkor felelj őszintén!Ha nem lenne, vagy én nem lennék a Ferrarinál, akkor engednél a kísértésnek?   Talán, nem tudom….   Jó, akkor gondolj arra, hogy még mindig a Renaultnál vagyok…  Nem megy!Nem érted?!Szeretem Kimit!-toltam el magamtól végre Rendben van!Ahogy akarod…-nézett rám kissé szomorúan, rájött, hogy nincs esélye.   Legjobb lesz, ha most elmegyek-jelentette ki  Igen, szerintem is-hagytam rá, nem akarom marasztalni.  Akkor megyek is-lépdelt lassan az ajtóhoz, én meg lemaradva tőle, hogy ne legyek a közvetlen közelében.  Hát akkor szia!-köszönt el, aztán megtorpant: Jah, még valami. Tanuld meg, hogy a vágyainknak nem lehet gátat szabni, azokat engedni; élvezni kell-mondta majd elindult, én meg úgy álltam ott, mint akit leforráztak. Nagy nehezen magamhoz tértem, és becsuktam az ajtót, de csak tengtem lengtem az üres lakásban. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, a szavai belém hasítottak, lehet, hogy igaza van?Ilyen gondolatokkal dőltem le a kanapéra, majd elaludtam, de az ajtócsapódásra felébredtem. Ki az?!  Semmi baj Laura, csak én vagyok-lépett be Kimi, majd felkapcsolta a villanyt.  Kimi?!   Miért kit vártál?-tréfálkozott, de egyáltalán nem volt vicces.   Senkit nem vártam-álltam fel Neked nem Maranellóban kellene lenned?   De, csak valakit nagyon megbánthattam, muszáj kiengesztelnem-ölelt át, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.  Ne!Kérlek!-mondtam, de ügyet se vetett rám, folytatta tovább.  Erre annyira kiakadtam, hogy ráordítottam:Nem érted, hogy ne?!!!!!-löktem el teljes erővel magamtól, ő meg totálisan nem értette a dolgot.   Mi a baj?!Tudom, hogy szemét mondom beszéltem veled a telefonba, elnézést kérek.   Ne kérj elnézést, csak hagyjál békén!!!!!!!!!-rohantam be a szobámba, ahol rávetettem magam az ágyamra….