Laura!-lépett be a szobába Kimi elég indulatosan, de amint meglátta, hogy zokogok, leült mellém és megsimogatta az arcom. Nem akarod elmondani, hogy mi a baj?-kérdezte, de én megráztam a fejemet  Rendben van, ahogy akarod, de tudod, hogy rám mindig számíthatsz-oké, erre meg bólogatok, ő meg fogja magát és feláll az ágyról és elindul kifelé. Na jó, össze kell szednem magamat, és kimennem, meg kell beszélnünk a problémáinkat, mert, hogy vannak, az biztos. Különben miért kerestem majdnem más karjában vigaszt?Igen, az lesz a legjobb, ha összeszedem magamat és kimegyek. Így is tettem, ő éppen a kanapén ült, látszólag merengett valamin. Kimi!-szólaltam meg, mire kapásból visszatért a jelenbe és rám nézett.  Tessék!  Beszélnünk kell-jelentettem ki teljes magabiztossággal. Tudom-mondta  Akkor jó-bólintottam majd leültem a szembe levő fotelba.  Sajnálom, ha bunkó voltam a telefonba, de tudod pokolian félek, hogy elveszítelek.  Semmi baj, de egy valamit tisztázzunk. A munkám egyáltalán nem fontosabb nálad, csak annyira gyorsan történt minden, hogy egyszerűen elfelejtettelek felhívni, sajnálom…   Tudom, és azt is, hogy nem úgy reagáltam, ahogy kellett volna  Valahol megértelek ám, fordított esetbe valószínű én is így reagáltam volna….  Komolyan?-most mért lepődött meg?   Komolyan, de hagyjuk a múltat, rendben?Kezdjük tiszta lappal a kapcsolatunkat-ajánlottam fel, amire bólintott, majd felállt és megcsókolt. Ekkor kopogás zavarta meg az idilli képet. Ki lehet az?-nézett rám, mire én megráztam a fejem, jelezvén nem tudom, de hülye érzés fogott el.  Megyek megnézem-mondta, de mért gondolom, hogy ez nem túl jó ötlet?Inkább vele megyek, bár ne tettem volna. Nelson állt az ajtóban egy csokor vörös rózsával a kezében.  Te?!-kérdezték szinte kórusban egymástól  Mivel itt lakik a menyasszonyom, elég logikus, hogy én itt vagyok, de hogy te mi a fenét keresel itt ilyenkor, ez rejtély-magyarázta Kimi, miközben Nelsont nézte folyamat.  Én..én…  Igen?!  Ő csak hozott nekem egy csokor virágot, ugyanis szereztem neki jegyet a ma esti Rudolfra-hadartam el, miközben közéjük léptem  Így történt, csak hálából hoztam virágot-nyújtotta át a csokrot zavartan Nelson  Értem-lépett félre az ajtóból Kimi Gondolom bejössz…  Köszönöm, de inkább nem, nem akarok zavarni….-helyes, én is így gondoltam  Rendben van, nem erőszak a dolog, ahogy gondolod….  Akkor én most megyek is…  Nagyon köszönöm a virágot-szóltam utána  Ugyan már, semmiség-fordult vissza egy pillanatra halvány mosollyal az arcán  Nagyon figyelmes ez a Nelson-jegyezte meg Kimi miután becsukta az ajtót.  Igen, valóban az-tettem vázába a virágot  Gyönyörűek a vörös rózsák-állapította meg  Valóban szépek-ültem le, mert úgy éreztem forog velem a világ. Belegondolni is szörnyű mi van, ha Kimi később jön meg, iszonyú bűntudatom van, mit csináljak?  Hallod?  Igen?!Mi?!Bocs, nem figyeltem…  Azt látom, de akkor elismételem mégegyszer.   Hallgatlak….   Szóval mi lenne, ha most nyáron házasodnánk össze?   Tessék?!-álltam fel kapásból   Jól hallottad kicsim, minek várjunk?Vagy van valami kifogásod?   Kifogásom?Nem nincs, mért lenne?-oh, dehogy is nincs, csak az van. Már csak ez hiányzott, hogy előhozza az esküvőt, amikor majdnem megcsaltam, ez szuper. De persze jogos a felvetés, nem nagyon került szóba a dolog a születésnapom óta, itt lenne az ideje, de pont most?