Gratulálok!Nagyon klassz voltál!-lépett mellém Vilmos, miután elindultam átöltözni a kosztümökbe  Köszönöm, de hagyjuk az illedelmeskedést, oké? Mindketten tudjuk, hogy mi is történt múltkor, úgyhogy kérlek hagyjál békén.-akartam becsapni az öltözőm ajtaját, de csak nem akart lekopni  Nem azt akarod mondani, hogy még mindig haragszol rám, amiért majdnem…   Amiért majdnem megerőszakoltál?Oh, hát dehogy is!Miért haragudnék?Hisz ez a világ legtermészetesebb dolga, nem?  Mondtam már, hogy nagyon sajnálom…Mi kell még?  Mondjuk talán annyi, hogy hagyjál békén!-csaptam rá az ajtómat, és dühösen elkezdtem készülődni az előadásra. Körülbelül 10 perc múlva kopogtak, tiszta ideg lettem és kikiabáltam:Mondtam már, hogy hagyjál békén!-erre hallottam, hogy nyílik az ajtó, hát, hogy ez milyen pofátlan. Mi a fra..?-fordultam, meg amikor megláttam Kimit.  Velem se akarsz beszélni?-kérdezte kissé szigorúan, bajt érzek.  De, ne haragudj nem rád vonatkozott a kiabálás drágám-bújtam hozzá, örülök, hogy itt van, csak kicsit furi.  Kinek szólt?-érdeklődött  Nem fontos-csókoltam meg, de ő nem viszonozta ezt.  Valami baj van?-kérdeztem  Nem felelt, csak elém rakott egy újságot. Most már mindent értek-léptem tőle hátrébb  Remek, legalább az egyikünk ért valamit-jujj, a hangja jéghideg, kezdek félni, de komolyan.  Mit akarsz tudni?-remeg a hangom, ez szuper.  Mindent-vágta rá  Rendben van, jogod van tudni-csak fő az őszinteség  Igazán remek, hogy így gondolod-ez kicsit ironikus mondat volt tőle Szóval azt tudod, hogy együtt jöttünk Budapestre  Igen-bólintott  A repülőn kiderült, hogy miért jön ő is, és mint kiderült nincs hol aludnia. Erre én nem tudom miért, de felajánlottam neki, hogy elalhat nálam.  Gondolhattam volna-mormolta, miközben végig farkasszemet nézett velem  Oké, erre nem reagálok mondom tovább.  Aztán jött az, hogy be kellett ugranom Betti helyett játszani és megkért, hogy szerezzek jegyet neki is, érdekelné a darab.  És persze te szereztél…  Igen, szereztem és tényleg tetszett is neki a darab.   Gondolom….   Ezután hívtalak fel, amikor is te minősíthetetlen hangnembe beszéltél velem, ugye emlékszel?-tudom, hogy nem kéne vádaskodnom, de ez is hozzátartozik a történethez, méghozzá alaposan.   Emlékszem-bólintott   Nagyon kiborultam, talán jobban is a kelleténél, a lényeg, hogy elkezdett vigasztalni, és….   Lefeküdtél vele?!Vigasztalás címszó alatt?!-kapta el a karomat  Halljam!!!!!!!-ordított az arcomba, mire elpityeredtem  Nem, de …..   DE?!!!   De majdnem-rántottam ki a karomat a kezéből és leroskadtam zokogva a székbe, mire ő letérdelt mellém  Most miért nem rohansz ki ordítozva?!-kérdeztem tőle, mire nem felelt csak megfogta a kezemet  Nem értem miért nem rohant ki, de tényleg, hisz most vallottam be, hogy majdnem megcsaltam a kollegájával, ő meg itt térdel mellettem és fogja a kezemet, hihetetlen.  Azért mert szeretlek-hangzott a válasz, miközben megszorította a kezemet   De hát….  Mit de hát?Ha meg is történt volna a dolog, azt csak és kizárólag magamnak köszönhettem volna.   Erre már értetlenkedve felnéztem, hülye vagyok lehet, de nem értem.   Ne nézz rám ilyen értetlenül kicsim, majdnem belelöktelek egy másik férfi karjaiba a gyerekes hisztimmel, semmi jogom, ahhoz hogy felelősségre vonjalak. Kezdjünk mindent tiszta lappal….   Ezt most komolyan mondod?   A legkomolyabban-húzott magához, és bebizonyította a csókjával…