Sziasztok!-mentem be a színházba teljesen felvillanyózódva attól, hogy ma végre színpadra léphetek Évaként. Izgulsz?-kérdezte Árpi, aki Suhanc a darabban.  Nem….  Laura, na na….  Na jó, egy iciri picirit-mutattam az ujjamal, hogy hitelességet tükrözzek.   Na jó, elhiszem-kacsintott, de az arca nem ezt tükrözte, és igaza is volt, de mindegy is. A lényeg, hogy játszhatok.  Lassan szállingóztak a kollegáim is, így végül fél 7-re már mindenki készen állt a kezdésre, így pontosan 7kor eltudtuk kezdeni a darabot. Ez az egyik kedvenc dalom: Mondják, jobb idő lesz.Néhány hét és itt a nyár,Nincs egy jó kabátod pedig minden éjjel fagy még,Hideg van, magadra is vigyázhatnál.Nem tudom, mit érzek,De tőled más lett az egész,Én is megváltoztam, és már nem zavar,hogy nézel,Hogy itt vagy mellettem, és néha hozzám érsz.Amit mondanék mind hazugság,Mégsoha nem kerestem erre szót,Tudod, az elveszettek nem tudják,Hogyan is kell kimondani a jót.Hát akkor állj elém, és nézz csak rám!Itt az arcom, és ha kell, talán neked adnám.Állj elém és nézz meg jól!Már csak tőled függ, és bármi lehet az álmunkból.Mindent elvesztettem, Sokszor most is félek még.Nekem semmi sem volt,Csak egy elmosódott emlék.De érted azt hiszem, hogy bármit megtennék.Amit megtanultam, mind hazugság,Aki vigyázott rám, már nincs velem,És azt kívánom, bárcsak tudnád,Hogy mit is érezhet a védtelen!Hát akkor állj elém, és nézz csak rám!Itt az arcom, és ha kell, talán neked adnám.Állj elém és nézz meg jól!Már csak tőled függ, és bármi lehet azálmunkból.És nézz csak rám!Itt az arcom, és ha kell, talán neked adnám.Állj elém és nézz meg jól!Már csak tőled függ, és bármi lehet az álmunkból.

Nem akarom magamat dicsérni, de baromira jól sikerült az előadás. Egyszerűen imádok a gyerekekkel együtt dolgozni, egyszerűen csodás kis emberkék. Hatalmas tapsot is kaptunk, de ez legjobban úgy gondolom nekik szólt, fantasztikusak voltak. Mindenki könnyekig meghatódott Kuksi halálán, látszott a nézőkön, hogy bele élték magukat. Egy színésznek pedig nem kell ennél több, mint a közönség szeretete. „Jutalmul” elénekeltük mégegyszer a Zene az kell-t, természetesen vastaps kíséretében, úgy érzem a csúcson teljesített mindenki, pont ezért hulla fáradtan vánszorogtunk le a színpadról az öltözőkig, ahol aztán már vártak rám. Csókolom!De jó, hogy eljöttek!-öleltem Kimi édesanyját, nagyon megörültem nekik.  Gratulálok Laura, egyszerűen fantasztikus voltál, mint mindig!-kaptam tőle és Mattitól is a dicsérő szavakat, nagyon jól estek.  Szóval a szüleid voltak a meglepik?-fordultam Kimi felé  Igen…Haragszol még?-nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.  Olyan kis bolond vagy, dehogy haragszom!-öleltem át és csókoltam meg  Meggyőztél….  Örülök, az volt a célom….   Laura!!!-kiabált rám valaki  Tessék?-fordultam meg  Gyuri volt az. Bocsánat, ha megzavartam valamit    Semmi gond….   Csak a főnök most szólt, hogy valami fontosat akar mondani nekünk….  Nekünk?  Igen…  Jézusom, milyen arccal?   Ne aggódj, semmi rossz nem lehet, vidám volt….  Hú,akkor jó… Elnézést, el kell mennem egy pár percre, amit tudok jövök….  Semmi baj, menjél csak, kint megvárunk a kocsiban…-mondta Kimi  Rendben van-szóltam vissza és siettem Gyuri után.  Csakhogy ideértetek….  Elnézést, gratulációkat fogadtam…  Semmi gond Laura, a lényeg, hogy ide értetek….  Szóval miért kellett jönnünk-kérdezte Árpi   Nos, először is szeretnék gratulálni, fantasztikusak voltatok, mint mindig.  Köszönjük szépen…  Másodszor viszont lenne itt még valami…. És pedig?-néztünk rá   És pedig az, hogy meghívást kaptunk a Brodwayre a Rudolffal, méghozzá mindhárom szereposztással!    Ezt nem hiszem el-mondtuk egyszerre, ilyen nincs….  Csakhogy van egy pici probléma…..  Holnapután kellene indulnunk…..  Na ne, ezt hogy mondom meg Kiminek?Holnap után kezdődik neki a teszt Jerezben, ahová úgy volt, hogy elkísérem, ez nem fer az élettől…..