Hosszú volt a repülő út, de a felét szerencsésen átaludtam az mp3 lejátszómmal a fülemben. Sokkal jobb a földön, azt hiszem. Ez Amerikába!-mondta Árpi, miközben a szálloda felé tartottunk. Én Árpival, Gyurival, Katával és Zsuzsival utaztam egy autóban, sőt a szobám is mellettük volt. Hatalmas volt a szálloda és a szobám se volt kicsinek mondható, szóval minden adott ahhoz, hogy jól érezzem magamat, csak Kimi is itt lenne velem, hiányzik. Eme gondolatomat kopogás zavarta meg, Gyuri volt az. Kipakoltál már?-kérdezte kedvesen  Hát ami azt illeti még nem teljesen-vallottam be töredelmesen  Igen, azt látom-vigyorgott  Ne segítsek?  Hát azt megköszönném, kedves tőled….  Ne aggódj, nem önzetlenül teszem ám…  Nem?!Hanem?    Hát az az igazság, hogy elszeretnénk indulni a színházba, de ahhoz az kellene, hogy mindenki elkészüljön. Miklós mindenkit elküldött  egy egy lányhoz, hogy segítsen…   Aha, most már értem-nevettem el magam, majd 10 perc alatt kipakoltunk, és már le is mentünk a hallba. Már mindenki ott várt ránk, illetve rám; ugye. Mehetünk?   Persze!   Helyes-indultunk ki a szállóból. Negyedóra múlva már a színház előtt álltunk, és csak néztünk. Ha nekem valaki ezt mondja 3 hónapja, tuti szemébe nevetek-mondta Zsuzsi, mi meg megmosolyogtuk ezt a mondatát,de igaza van. Én még az elméje állapotában is kételkedtem volna, na mindegy. Itt az ideje, hogy bemenjünk-jelentette ki Miklós és kinyitotta az ajtót. Hölgyek!  Oh, köszönjük igazgató úr!-léptünk be, azonnal magával ragadott az épület belseje, nem semmi ez a hely. Á, ugye önök jöttek Magyarországról?-lépett oda egy alacsony vörös hajú csaj, természetesen angolul kérdezett. Én automatikusan „yes”-szel válaszoltam, és társalgásba kezdtem a nővel. Susan a neve, ő a sajtóreferens, felkísért minket az igazgatóhoz. Innentől kezdve átadtam a szót Miklósnak, társalogjon ő. James Ring és Miklós kitűnően megértették egymást, mi pedig csak hallgattunk. Részt kellett vennünk egy sajtótájékoztatón, amin kiderült, hogy Attiláék kezdik, mi leszünk a harmadik napon. Ezernyi vaku világított a szemünkbe, mi pedig összeálltunk egy csoportképre…..

                                                                 ****************

Kimi leállította a motort a jerezi pálya mellett, majd szép komótosan beballagott a Ferrarihoz. Hello mindenki!   Szervusz Kimi, épp időben-mutattak a TV képernyőjére, ahol épp a Rudolf musical Broadway-i vendégjátékának sajtótájékoztatóját közvetítették.  Láttuk Laurát is, csinos, mint mindig-mondta Felipe  Az én menyasszonyom, nem?-mosolygott Kimi, majd ő is megpillantotta Laurát. Tényleg csinos volt, hófehér kosztümben volt, összefogott hajjal. Ekkor jött rá Kimire a gyötrő érzés, a szerelme hiánya. Belemerült a képernyőbe, ahol viszont látta mosolyogni a lányt. Tibó kisasszony, ön ugye Londonban kezdte a karrierjét?-tette fel a New York Times újságírója a kérdést   Igen, ott kezdtem, de most már lassan fél éve vagyok a Budapesti Operettszínház társulatának tagja.   A herceggel való szakítása ösztönözte arra, hogy haza térjen?-Kimi felszisszent   Nos, igen-válaszolta zavartan Laura    Elnézést, de kerüljük a személyeskedő kérdéseket!-szólította fel James a média képviselőit  Persze, csak még egy kérdés:Igazak-e azok a pletykák, hogy miután szakítottak, Vilmos megpróbálta megerőszakolni Önt?- a csapatnál mindenki felkapta a fejét és Kimire nézett, aki azonban kifelé nem mutatott semmit, de belülről forrongott, izzott benne a düh. Legszívesebben őrjöngött volna, de azt nem tette, mivel nem tudhatta, hogy Laura mit fog válaszolni, így hát figyelt csendben és feszülten. A sajtótájékoztatón az emberek szeme először a riporterre, majd a lányra meredtek. A döbbentettől senki nem tudott egy szót sem szólni, a légy zümmögését is meglehetett hallani. Nem, ez csak egy pletyka, semmi több-felelt végül Laura, merev arc vonásokkal. Köszönöm a választ!   Kimi, honnan szedte ezt ez a pimasz fráter?-érdeklődött Jean   Mit tudom én-állt fel Kimi és kiviharzott friss levegőt szívni, rá is fért rendesen.