Jenni fejfájásra hivatkozva, hamar hazament, Rami pedig félre hívta öccsét némi „cseverészésre”.

     - Kimi, mi van veletek? – kérdezte Rami

     - Ezt hogy érted?

     - Jennivel. Korántsem harmonikus a kapcsolatotok, ha jól veszem észre.

     - Jah! Hát ja… Jól látod. Sokat veszekszünk. Túl sokat.

     - De mi az oka?

     - Az, hogy elegem van belőle – fakadt ki Kimi – Unom, és idegesít ha a közelemben van.

     - Idegesít???

     - Igen. Nem szeret, ezt a vak is látja. Soha nem is szeretett, ezt viszont én nem láttam. De mára már tisztán látom, és az az igazság, már ő is hidegen hagy engem. Beleuntam, hogy mindig én teperek, hogy én akarok a kedvében járni, ő meg nem tesz semmit, mintha semmi köze nem lenne ehhez a kapcsolathoz, csak játssza a dívát.

     - Értelek… Hát erre nem tudok mit mondani. És mint kapta fel Jenni annyira a vizet, az anyának szánt ajándékodon?

     - Hallottad nem? – lökte oda Kimi flegmán

     - A „rajzolós csaj” miatt?

     - Ja

     - Az a „rajzolós csaj”, az Anett, akit a múltkor áthívtál a „baráti összejövetelre”? – érdeklődött Rami

     - Igen – válaszolt Kimi tömören

     - Akkor értem már

     - Mit? – pislogott Kimi

     - Hogy miért akadt ki Jenni – vigyorgott Rami – Féltékeny. Bár nem csodálom… Te nagyon bírod azt a lányt. Jól sejtem?

     - Jól.

     - De azt mondtad, barátok vagytok.

     - Igen. De… azóta történtek dolgok.

     - Te magcsaltad Jennit??? – kerekedtek ki Rami szemei

     - Nem! Nem csaltam meg. Csak én… Anett… szóval, ez nem szimpla barátság. Ez valami más.

     - Belezúgtál?

     - Meglehet. De talán ez erős kifejezés így hirtelen. De van benne valami, ami megfogott, és cseppet sem közömbös.

     - És mit értesz a „történtek dolgok” alatt? Megcsókoltad? – faggatta tovább Kimit bátyja

     - Igen. Vagyis nem! Majdnem…

     - Te aztán határozott ember vagy… Most akkor mi van?

     - Lementünk este a tengerpartra. Én beszéltem rá. Pedig ő nem akart, mert nem tud úszni. Vagyis akkor még nem tudott.

     - Tehát ha jól értem, te úszni tanítottál egy közel sem ronda csajt a török tengerparton, este, mikor a nejed itthon volt? Hát nem vagy semmi! – vigyorgott Rami

     - Olyasmi. És…

     - Még van „és”?! – csodálkozott Rami – Várj, kitalálom! Egymás karjaiban, a tenger habjai között, együtt néztétek a naplementét. Hú de szépen mondtam…

     - Honnan tudod? – értetlenkedett Kimi

     - Ketten, este a parton, mikor már egy úszni tanuláson túl vagytok… ez már csak így szokott következni. Szóval akkor gondolom megcsókoltad.

     - Mondtam, hogy majdnem

     - Azt hogy?

     - Egy hajszálon múlt, de az utolsó pillanatban… lelépett.

     - Az szívás. De miért?

     - Mert nős vagyok…

     - Egy kérdés: Akarsz valamit Anettől?

     - Azt hiszem igen.  Csak… ott van Jenni

     - Tehát el akarsz válni? – tette fel a kérdést Rami

     - Nem hiszem.

     - Szóval csak játszol Anettel.

     - Nem! Ne forgasd ki a szavaimat! Nem tudnám kihasználni. Én csak… szeretném ha a közelemben lenne, és szeretnék minél több időt tölteni vele. Olyan dolgokról tudok vele beszélni, amikről senki mással.

     - Nagyon bízol benne, te!

     - 100%-ig. A legőszintébb és legmegbízhatóbb ember, akit ismerek

     - te tudod…

     - Igen. Én…

A tesztek, és egy kis pihenő után elérkezett Monza ideje, közeledik a hétvége. Nick alig várja, hogy megmutassa csemetéjének, hol is dolgozik az apu, hiszen Juni még sosem volt futamon.

Gina végre megérkezett, Nick pedig szinte tárt karokkal várta.

     - Na, hiányoztam? – vigyorgott Gina, és megölelte Nicket

     - Nagyon! – vágta rá a német, és csókkal köszöntötte a lányt

     - Én is valami ilyesmire gondoltam. – nevetett Gina

     - Van egy jó hírem! – szólt Nick

     - És pedig?

     - Ma délután érkezik Pat Junival! – örvendezett Nick

     - Az jó. – mosolygott Gina, bár nem tudta, hogy most örüljön-e, avagy sem. A kislánynak nyilván örül, hiszen, ha az apukája ilyen klassz, a kislánya talán még jobb. Meg hát a gyerekek mindig aranyosak. Ami aggasztotta  kissé Ginát, az maga Patricia. Nem rosszindulat, meg e félék, csak pusztán a tudat, hogy az ex, aki ráadásul Nick szeme fényének, Juninak az édesanyja. Ezt a tényt pedig ugyebár nem könnyű überelni. De Gina mindezt próbálja elrendezni magában, megbízni Nickben, és egy mély sóhajtás után ezek a gondolatok tovaszállnak, és Gina újra a régi.

Nick és Gina átbeszélték szinte az egész napot, és örültek, hogy ismét együtt vannak. Hamarosan azonban érkezik a család. Így hát autóba ültek, hogy kimenjenek eléjük.

     - Nick, mesélj nekem Juniról! – szólalt meg Gina a kocsiban, mire Nick elmosolyodott     - Juni? Juni a legtündéribb, legaranyosabb, és legszebb kislány a világon! – magyarázta Nick teljesen átszellemülve -  Ő az én legnagyobb szerelmem. – mondta csillogó szemekkel – Aztán persze jössz te. – kacsintott Ginára

     - Nagyon szereted, igaz?

     - Ennyire látszik? – nevetett Nick

     - Csak úgy ragyogsz, mikor róla beszélsz.

     - Az meglehet - mosolygott

     - És… Patricia… ő merre van a „listán”? – kérdezte Gina

     - Ezt már megbeszéltük.

     - De szereted, nem?

     - Persze, hogy szeretem, hisz’ a gyerekem anyja. De nem vagyok belé szerelmes. És hatalmas különbség van a kettő között. De már mondtam. Nekem itt vagy te, és Pat-nek is van valakije. Csak Juni köt hozzá. – nyugtatgatta Nick Ginát, miközben megérkeztek

     - És ezt ő is így gondolja?

     - Igen. De ha nem, az sem számít. Semmi köze, hozzám, még csak nem is a feleségem, nem tőle függök. Bízzál már bennem egy kicsit.

     - Én bízom

     - Helyes. – adott Nick egy puszit Ginának, majd kiszálltak a kocsiból.

Alig telt bele egy-két perc, Gina egy bájos, szöszi kislányt látott meg feléjük szaladni.

     - Apaaaaaaaaa! – szaladt Juni, ahogy csak tudott a kis lábaival

     - Szia, nagylány! -  Nick azzal a lendülettel fel is kapta Junit, és vagy háromszor megpörgette a levegőben, ami láthatóan tetszett a kislánynak. Gina pedig csak nézte őket, és akaratlanul is elmosolyodott.

     - Szia Pat. – köszönt Nick – Pat, ő Gina. Gina, ő Pat

     - Szia. – köszönt Juni Ginának

     - Szia. Én Gina vagyok. Téged hogy hívnak? – guggolt le hozzá Gina

     - Juni Heidfeldnek. De szép a hajad! – simította végig a kislány Gina haját

     - Köszönöm szépen, a tied is nagyon szép ám!

     - Köszi. Te honnan ismered az aput? – kérdezte Juni

     - Én… én vagyok az apu… öhm…

     - Ő az apu barátnője, kicsim. – mondta Patricia

     - Barátnője? – kérdezett vissza Juni

     - Igen, az apu barátnője. Olyan, mint anyunak Dave bácsi. – mondta Nick

     - De anyu haragszik Dave bácsira. – informálta Juni az édesapját, mire Nick kérdőn nézett Pat-re.

     - Szakítottunk. – mondta Patricia tömören

     - Ahha… Na gyere nagylány, a szállodában van neked egy meglepim. – azzal Nick kézen fogta kislányát, és a kocsihoz mentek.