Azt hittem mindenki estig fog aludni, ám amikor letévedtem reggelizni, rádöbbentem, hogy én aludtam a legtovább. Szép jó reggelt!-üdvözölt Miklós feltűnően jókedvűen  Viszont!-motyogtam, majd meg rendeltem a reggeli fekete mérgemet.  Mire észbe kaptam már a főnököm lepakolt elém egy halomnyi újságot, amin mind az az ominózus esésünk van, kedvesek, hogy emlékeztetnek. El se olvasod?   Minek?Gondolom, miket össze nem írnak rólunk, nem érdekel, már bocsánat.   Pedig megérné beleolvasnod-mondta vigyorogva Attila  Mert?-kezd érdekelni a dolog  Azért mert a tegnapi előadásotokat kiáltották ki a Broadway legsikeresebb műsorának, azért-válaszolta Árpi  Na ne-tettem le a csészémet  De, ez van. Gyuri és te lettél itt az abszolút sztár, mondhatni a favorit.Ezt hallgasd meg:”Tegnap este csodát láthattak a nézők a Broadway legnagyobb színházában. A Budapesti Operettszínház két ifjú, ám tehetséges titánja olyan bele éléssel játszotta el a tragikus sorsú Habsburg koronaherceg és Vetsera Mária szerelmét, hogy az épületben egyszerűen forrt a levegő. Mikö….  Oké, hagyd abba, mert még elpirulok, ez azért túlzás. Legalábbis a részemről-vágtam közbe gyorsan   Az a te bajod, hogy túl szerény vagy-mondta Árpi   Lehet-rántottam meg a vállamat  Na és te Gyuri?Te mit szólsz?-szegezte immár Gyurinak a kérdést  Mit szólnék?Klassz, hogy tetszik nekik, amit csinálunk, ennyi…   Ezt a lelkesedést, mi bajotok van?    Kiknek?!-kérdeztük egyszerre Nektek, kiknek?Olyan furák vagytok egész reggel, sőt, ha jobban belegondolok, tegnap reggel óta-néztek ránk fürkészően   Nekem semmi bajom sincs-mondtam gyorsan, remélve, hogy békén hagynak  Nekem szintén semmi bajom nincs-felelte Gyuri is   Aha, persze, na mindegy, ha akarjátok úgyis elmondjátok….   Én is így gondoltam-mondtam félhangosan, mire kérdően rám néztek   Semmi, semmi csak mormogok…    Azt észrevettük….  Ekkor eszembe jutott valami, ami már tegnap este is. Főnök!   Tessék Laura!  Szóval ..izé…arra gondoltam….    Igen?!    Szóval, hogy ha már ilyen jól szerepeltünk, akkor….   Fizetés emelés?!   Nem erre gondoltam, hanem, hogy nekem úgysincs előadásom, csak 3 nap múlva, szóval én most nem mennék vissza Pestre, hanem inkább Jerezbe mennék, Kimihez….-hú, ezt csak kinyögtem    Nos-köhintett egyet, holnap délelőtt tartunk egy sajtótájékoztatót, majd egy megbeszélést, amin nem lenne rossz, ha jelen lennél….   Értem-hajtottam le a fejemet   De….  De?!-kaptam fel a fejem, miközben mindenki ezt tette   De úgy gondolom, hogy nem véletlenül szeretnél a párodhoz utazni….   Hát nem…-mosolyodtam el, a többiek pedig elnevették magukat, kivéve Gyurit. Ő úgy ült ott, mint egy szobor.  Tudom, hogy hiányzik neked, de ne aggódj, ha majd összeházasodtok és együtt lesztek, majd megunod, nem ám, csak viccelek-még jó ,szóval nyugodtan menj Jerezbe, nemcsak a színháznak van rád szüksége, hanem neki is-mosolygott Miklós Nagyon köszönöm!-öleltem át, majd rohantam csomagolni, de még visszakiabáltam  Mindenkinek jó utat!-és már robogtam is a szobámba, majd ki a repülőtérre, ahol pont volt egy szabad jegy a Jerezbe tartó járatra, így röpke 12 óra alatt már landoltam is Spanyolországban. Nem volt nehéz kiderítenem, hogy hol szálltak meg a versenyzők, gyors kivettem én is egy szobát, letusoltam, átöltöztem, fogtam egy taxit és már kint is voltam a pályánál. Igen ám, de nem találtam a belépőkártyámat, tiszta dejavu érzésem van.  De uram, kérem, higgye el, hogy nem terrorista vagyok, hanem Kimi Räikkönen menyasszony!-már szinte könyörögtem a kettős szekrény pasasnak, de nem nagyon hatottam meg   Kisasszony, ha gondolja idehívom…   Ne, kérem!Nem tudja, hogy itt vagyok, meglepetés lenne….  Akkor viszont sajnálom, de belépőkártya nélkül…   Engedje be a hölgyet, kezeskedek érte-hallottam egy ismerős hangot  Rendben van-szólt a pasi   Bemehet hölgyem, Piquet úrral….   Hello Laura!-köszönt vidáman Nelson  Szia!Köszönöm, hogy beviszel-na jó, talán nem szívből jött ez a mosoly, de ez érdekel legkevésbé   Igazán nincs mit-még mindig vigyorog, miközben én turkálok a táskámban  Ezt nézzd!-húztam ki a belépőkártyámat   Tudtam, hogy meglesz, a női táska rejtelmei-nevette el magát   Valahogy úgy-bólintottam, ciki azért pont vele beszélgetnem  Itt is vagyunk-nyitotta ki előttem a Motorhome ajtaját. Beléptünk, Kimi pont háttal ült a bejáratnak, mindenki rám mosolygott, intettem az ujjammal, hogy maradjanak csendbe, bólintottak, én pedig Kimi háta mögé lopództam  Na kivagyok?-fogtam be a szemét, szegény megijedt Nem is tudom…-bontotta le a kezeimet az arcáról, majd hátrafordult és szenvedélyesen megcsókolt.  Igen, te vagy az Laura-mosolygott, majd szorosan átölelt. Felszisszentem.  Mi a baj?   Semmi,majd elmesélem-csókoltam meg, erre vágytam már 4 napja….