Másnap reggel mindketten totál másnaposan és ziláltan keltünk fel. Egymásra néztünk és feltettük ugyanazt a kérdést: „Ez most tényleg megtörtént?!”

Egy kávé és pirítós mellett elmeséltük a tegnap esti eseményeket. Majd azon álmélkodtunk, hogy hogyan is tovább? Arra jutottunk, kimegyünk, mintha mi sem történt volna; a sors úgyis hozza majd amit hoznia kell. A telefonom után kotorásztam, mikor megtaláltam Sebastian „névjegykártyáját”, amit most, hogy jobban megnézek csak egy papír, amire ráírta a telefonszámát és egy „Hívj!” feliratot. Na szép, mondhatom.. Még hogy én hívjam őt? Nem én vagyok a pasi, majd ha akar valamit, szépen megkeres, vagy tudom is én.

- Szerinted mit csináljak Lewis-szal?-nézett aggodalmasan Jasmin.

- Hááát, most tényleg hallani szeretnéd?-nevettem vissza rá.

- Jajj, Te már korán reggel is ilyen perverz tudsz lenni?! Na, de most komolyan!

- Jól van na, ezt nem hagyhattam ki. Szerintem tutira meg fog keresni, ha van egy kis esze. Elvégre tegnap este nagyon elvoltatok és neki kell most lépnie, hiszen tegnap jól otthagyott.

- Igaz… Megpróbálok nyugodt maradni és az F1re koncentrálni. De te nem hívod Sebastiant?

- Isten ments! Én aztán tuti, hogy nem szaladgálok utána! Addig éljek is!

- Te tudod… Na gyorsan rendbe szedem magam és mehetünk, ok?

- Rendben.

- Apám, rendesen ki vagyok…

- Szerintem te csak ne szólj semmit, haver! Tök korán leléptél…

- Hidd el, nem rajtam múlt az a rohadt telefon ne lett volna…

- Az okosak kikapcsolják.

- Bocs már! Én nem kapcsolgathatom csak úgy ki. Ha keres a főnök és nem veszem fel halott ember vagyok, tudod jól.

-I gaz-igaz. Nem szóltam. De mégis mire jutottál a feketével?

- Olyan közel volt már! De mint említettem az a rohadt telefon!

- Á ilyen nincs! Ki volt az?

- Kettőt találhatsz… az a ribanc.

- Na ne már Lewis! Sehogy nem tudod lekaparni magadról???

- Nem éppen. Rosszabb, mint egy pióca, én mondom neked. Folyton kitalál valamit, amivel megzsarolhat… De ezt még folytatjuk, csak mennem kell. Lassan kezdődik a második szabadedzés-szólt Lewis barátjának Mike-nak, és azzal a mozdulattal továbbállt.

Jasminnal egész jól bírtuk ezt a „tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna” dolgot. Néztük a szabadedzéseket, Járkáltunk ide-oda, vettünk pár új szurkoló cuccot és jó sokat röhögtünk. Éppen ültünk az egyik italosnál, mikor Jasmin idegesen csapkodni kezdett a mai újsággal.

- Neked meg mi a bajod?-kérdeztem kissé meglepve.

- Hát ezt nem hiszem el!!! Hogy lehetek ilyen kis naív?!?!?! Mindjárt felrobbanok!! Mit is képzeltem…

- Na!? De hát mi történt???

- Nézd csak meg!- azzal odavágta hozzám az újságot.

„Lewis Hamilton kedvesével érkezett hazai versenyére” hangzott a cím és a képen Lewis volt kézen fogva valami apa kedvence kinézetű szőke milliomos csemetével. Ehh na szép!

- Lehet, hogy valamit félreértettek- mondtam nyugtatólag, de bevallom nem gondoltam komolyan

- Valószínű! Végül is az ember csak úgy fogdossa mindenki kezét, akivel csak találkozik, nem? Már értem miért kellett olyan hirtelen lelépnie… Biztos az a céda hívta! Én csak egy jó kis játék voltam neki… - kezdett majdnem sírásba Jasmin.

- Na azt már nem! Nem hagyom, hogy így kiakadj ez miatt a tuskó miatt!!! Komolyan mondom, ha kell megkeresem és kiherélem!!!- förmedtem a képre.

- Ne! Ugyan, hagyd csak.. Így jártam. Nagylány vagyok, túlélem.

- Márpedig én ezt nem fogom hagyni! Gyere átmegyünk a Paddockból a boxutcába!-azzal karon fogtam és mielőtt még bármit is szólhatott volna, vittem magammal. Az edzésnek is pont vége volt. Nagyszerű! Elkapom azt a semmirekellőt!

- Most mégis mit akarsz csinálni?! Neki esel egy F1-es pilótának?! Te eszednél vagy?! Ott helyben úgy kitiltanak minket innen, hogy majd csak nézhetünk!

- Nyugiii! Tudom, mit csinálok! Áhá ott van a kis pimasz!-Indultam el Hamilton felé- Te most légy szíves maradj itt-intettem Jasminnak.

- Szia! Tudok valamiben segíteni?- kérdezte Lewis.

- Igen, nagyon is tudsz!- morogtam rá mérgesen. - Mi az, hogy csak úgy kihasználod a barátnőmet?! Azt hiszed valaki vagy, mert jól kezdted az évet? Hmmm? Na idefigyelj, ne szórakozz, mert megbánod!- tört ki belőlem egy enyhe idegbaj.

- Ne haragudj, de mi rosszat tettem? Nem értem.- tette a fejét.

- Ne játszd már meg a hülyét légy szíves! Tegnap adtál barátnőmnek két jegyet a buliba, és egész este ott enyelegtél vele, aztán jól otthagytad. Ma meg mit olvasok? A drága kis szőkéddel jöttél… Érdekes, de azért jól esett kihasználni Jasmint??

- De-de-de ééén n-n-neem! Én nem úgy izé őőő

- Na jó tudod mit? Hagyjuk az egészet! Ajánlom, hogy tartsd távol magad tőle! Szevasz!

Azzal otthagytam és visszamentem Jasminhoz. Hát én sem vagyok ép az is biztos. Beszóltam egy pilótának. De felvágták a nyelvem!:O De hát a barátnőjét mégiscsak megvédi az ember, vagy nem?

- Mit mondtál neki??- kérdezte aggódva Jasmin.

- Csak az igazat. Megmondtam neki, hogy hagyjon békén téged és hogy nézzen már egy kicsit magába!

- Te jó ég! Ezt nem hiszem! Nem kellett volna-most komolyan elküldte miattam a fenébe??-Ú köszönöm!

- Ugyan, nincs mit. Ez a legkevesebb, amit megtehettem érted. De most már menjünk és élvezzük a hangulatot!

A nap további része egész jól ment, legalábbis estig.