- Hello, barátom!-szóltam Hamiltonnak, majd nyújtottam felé kezem.

- Üdvözletem, merre tartunk, merre tartunk?

- Oda, ahhoz az asztalhoz, látod? A göndör hajú csajhoz.

- Óhóóó Mr. Vettel csajozik. De álljon meg a menet! Jól látnak szemeim?! Az eszem megáll!

- Beléd meg mi ütött?- lepődtem meg Lewis hirtelen kirohanásán- Ismered a csajt? Valami gond van vele?

- De még mennyire, hogy ismerem és a barátnőjét is…Ma délelőtt a te kedves barátnőd úgy elküldött a francba, hogy szólni sem tudtam

- Mégis mit csináltál te?-ez kezd egyre érdekesebb lenni..

- Csak egy aprócska félreértés történt a barátnőjével és lerohanta a fejem.

- Aprócska félreértés? Annyira nem lehetett aprócska, ha úgy leoffolt!

- Majd elmesélem részletesebben, de most veled tartok, rendben? Elrabolom a barátnőjét és akkor te is nyugodtan tudsz tárgyalni a csajjal.

- Nekem tökéletes.:D

- Most komolyan Sebastian és Lewis tart felénk, vagy csak beképzelem?

- Nagyon úgy néz ki, hogy nem képzelődsz…

- Csodás!- ennél több már nem is kéne…nem megmondtam annak az idiótának, hogy kerüljön minket nagy ívben! Az az egy szerencséje van, hogy Sebastiannal jön.

- Szia Hannah!-ááááh hát nem édes!? Meg tudnám enni.

- Szia Sebastian!

- Eljönnél velem egy sétára?

- ŐŐ igen. Azt hiszem Jasmin meg lesz nélkülem is …

- Igen, menjetek csak nyugodtan!- mosolygott biztatólag Jasmin.

- Hát akkor ezennel elraboltalak.

- És szabad tudnom, hogy hová lesz a séta?-kérdeztem mosolyogva.

- Még az nem eldöntött. Amúgy ne haragudj, hogy tegnap este csak úgy odavágtam hozzád a telefonszámom, nem várhatom el, hogy te fuss utánam; csak tudod féltem, hogy nem látlak, ezért a biztonság kedvéért odaadtam.

- Jól van, semmi gond. De elég magabiztos vagy. Miből gondoltad, hogy egyáltalán keresni foglak??? - na ebbe aztán jól belepirult.

- ŐŐŐ háát nem is tudom. Talán, mert nem lehet ellenállni a szép kék szemeimnek..- és mélyen belenézett a szemembe. Majd’ elvesztem a kékségben.

Pár perc néma szemezés után én tértem észhez hamarább.

- Nos, akkor szerintem menjünk valamerre, nem?

- Ja, igen…- somolygott. - Mi lenne, ha vacsiznánk valamit? Elviszlek egy klafa kis helyre.

- Oké, benne vagyok .- áá tisztára fel vagyok dobva. Randizom Sebastian Vettellel, kell ennél jobb? Beültünk az autójában, ami hát mit is mondjak. Maradjunk annyiba, hogy nagyon ott volt.

- Ugye nem félsz a gyorsaságtól?- nézett rám sunyin.

- Az attól függ. Ha meg akarsz ölni, akkor félek. Amúgy nem.-nevettem.

- Jól van akkor, csapjunk a lovak közé!- A „paripa” felbőgött és mentünk vagy 200al. Ebből még mekkora büntetés lesz! Na nem baj, ha ennyire vastag a pénztárcája. Úgy látszik itt is vagyunk. De ez a Hilton…A szállodájába akar elvinni kajolni? Nem is úgy öltöztem. Jobban örültem volna egy kis pizzázónak vagy ilyenek, de mostmár mindegy.

- Megérkeztünk-mondta és kiszálltunk a kocsiból.-Gyere utánnam!- fogta meg a kezem. Várjunk! Most megfogta a kezem?!?!?! De mi nem is… Mit fognak most gondolni? Végülis, hol érdekel az engem.. Irány a lift. Amúgy mondtam már, hogy utálom a lifteket? Mindig attól félek, hogy bent ragadok. Nem úgy néz ki mint aki éppen az étterembe visz. Sokkal inkább a szobájába. Ez tényleg azt hiszi, hogy ilyen hamar ledönthet??

- Isten hozott!- nyitotta ki a szoba ajtaját. Szoba?! Sokkal inkább egy lakosztály! Egyszerűen káprázatos!

- Hú hát most nem is tudom mit mondjak hirtelen. Azt mondtad egy jó kis helyre viszel, de nem gondoltam volna, hogy az a lakosztályod lesz!

- Jajj ne értsd félre, nem azért hoztalak, csak itt nyugodtan lehetünk. Ide biztos nem jönnek paparazzók. Gyere csak!- húzott a konyhába. Ó te szentséges Szűz Máriám!!! Milyen romantikus! Gyertyafény és megterített asztal rajta rózsa…

- Most szóhoz sem tudok jutni! Ezt mind nekem???- fakadtam ki.

- Még szép! Nem is kell szólnod semmit, csak ülj le. Kibontok egy bort, rendben?

- Öhm igen!- Megtöltötte a poharam, majd a sajátját is és leült.

Beszélgetni kezdtünk, tulajdonképpen alig ettünk valamit. Inkább csak csendesen borozgattunk. Nagyon aranyos volt és vicces. Egy csomó mindenről mesélt, legfőképpen gyerekkori sztorikat, és én is meséltem neki sokmindent.

- Ez nagyon jól esett, köszönöm. - mondtam- de mostmár lassan mennem kéne. Neked is pihenned kell. Holnap időmérő.

- Én kipihenem magam, ne aggódj, de muszáj máris menned?

- Máris? Már itt vagyok két és fél órája!- nevettem fel.

- Jól van na.. - egyem meg most úgy csinál, mint egy kis ovodás- csak nehéz téged elengedni, tudod?

Na ebbe már rendesen belepirultam mit ne mondjak… Annyira édes, ahogy néz!

- Olyan gyönyörű vagy! Nem tudok betelni veled.

- Ó, elég lesz már  a sok bókból! Tényleg mennem kell:$...

- Hát ha ennyire szeretnéd.. akkor hazaviszlek.

- Rendben, nincs ellene semmi kifogásom J

Mikor elértünk a szállásomig kisegített az autóból, én pedig megköszöntem neki ezt a fantasztikus estét.

- Holnap is lenne kedved találkozni?- tette fel a kérdést félénken.

- Igen, benne lennék.- mondtam és éreztem, hogy egyre közelebb kerülök hozzá és egyre jobban ver a szívem! Az ajkaink összeértek de csak éppen ráleheltem egy enyhe csókot a szájára. Nem tudom kinek volt nagyobb kín, hogy nem csókolóztunk, neki vagy nekem. Mindenesetre gyorsan elköszöntem és megmondtam neki, hogy majd a holnappal kapcsolatban hívom. Gyorsan bemenekültem a szobába, mielőtt még visszafordultam volna.

- Na hogy ment a randi??- Kérdezte Jasmin érdeklődve.

- Hááát egész jól..-mondtam. Majd belefogtam a mesélésbe…

- De most Te jössz! Mit akart Mr Schwartzenéger?!

-J ajj de kis gonosz vagy vele! Amúgy csak próbálta megbeszélni velem a dolgokat. Mondta, hogy nagyon megkedvelt engem, és hogy amit az újságban írnak az nem igaz és hogy nem akart megbántani semmivel.

- Erre Te?

- Én hát nem is tudom… Nagyon odavagyok érte…De tényleg nem tudom.. Neki is ezt mondtam. Időre van szükségem, hogy eldöntsem mit is akarok.

- Értem. Arra kérlek, hogy csak okosan! Vigyázz a tűzzel! Nem szeretném, ha tényleg átverne… És ez magamra is vonatkozik.

- Igen, én is így vagyok vele és köszönömJ.

Ezek után lezuhanyoztam és mindketten lassan elaludtunk.