Nos, végre meghoztam :) Bocsi, hogy ennyit kellett várni rá, de végre itt van.

A csütörtök és péntek fantasztikus volt! Hajnali fél ötkor keltem, aztán mivel már így is elaludtunk, szinte rohantunk a vasútállomásra. Ha apuék nem vittek volna be kocsival, akkor tuti lekéstem volna a vonatot. Ágival gyorsan megvettük a jegyünket, majd felszálltunk a vonatra és elindultunk Budapestre.

Dóri és Ildi már az állomáson vártak minket (természetesen a vonat késett). Az első utunk a lakásba vezetett, ahol lepakoltunk, és megpróbáltuk megtervezni, hogy mit csináljunk. Mivel Dórinak haza kellett ugrania, Ildi pedig elkísérte, ezért Ágival egyedül indultunk el felfedezni a környéket. Elsétáltunk a Kempinskihez, ácsorogtunk egy kicsit a Meridien előtt, kaptunk ingyen vizet a Deák téren, láttuk Király Viktort, aztán visszamentünk a lakásba. Ebédeltünk, majd beszélgettünk Gáborral, a másik lakótársunkkal, aki nem sokkal később elindult a boxlátogatásra, mivel neki volt érvényes jegye a hétvégére. :)

Miután Dóriék visszaértek, ismét elmentünk sétálni, de ekkor senkit nem láttunk. Mármint pilótát. 5-re mentünk a Tag Heuer bolt elé, ahol Kimi Räikkönent várták későbbre. Csak 1 rajongó volt már akkor ott, amikor mi odaértünk, szóval abszolút az első sorban álltunk. (ja, egyébként összesen 3 órát vártunk) Készültünk Kiminek egy kis ajándékkal, mivel nálunk volt a 150. versenye, 31-én pedig a feleségével a házassági évfordulójukat ünnepelték. Egyszer csak kijött a boltból egy pasi, azt hiszem franciául beszélt telefonon, de az fix, hogy nem volt magyar. Aztán odajött hozzánk, és megkérdezte, hogy Kimire várunk-e. Erre mondtuk, hogy igen, és hogy szeretnénk neki egy ajándékot adni. Kíváncsi lett, megnézte az ajándékot is, aztán pedig behívott minket az üzletbe. Ott volt még egy másik külföldi pasi is, akinek szintén megmutattuk az ajándékot. Mondta, hogy személyesen nem biztos, hogy oda tudjuk direkte neki adni, mert az kissé nehéz, de majd csápoljunk nagyon neki, amikor meglátjuk.

Amikor hozták Kimit, akkor egyenesen bevitték, szóval gyakorlatilag összesen 2 fotót sikerült Ildinek csinálni. Kb. 3/4 órát vártunk, amíg az interjú tartott. De hihetetlen volt, ahogy ott tolongott mindenki, és sikítoztak, amikor kint és bent meglátták Kimit. Szerintem ezt hanyagolniuk kellett volna. Na meg azt a nagy tolongást. Egy-két ember annyira bunkó volt, de őket leszerelték a testőrök.

Láttuk Steve Robertsont is, aki elkísérte Kimit. Jajj, hogy ő még mindig milyen jó pasi!!! :) Huh.

Nos, amikor Kimit hozták ki, az a külföldi pasi, aki mondta, hogy integessünk, mutatta, hogy adjam oda az ajándékot, és a limuzinban végül odaadta Kiminek. Amikor jött visszafelé, megköszöntük, hogy átadta neki. Monda, hogy sajnálja, hogy nem tudtuk mi személyesen odaadni, de Kimi azt üzente, hogy nagyon köszöni. 

A találkozó után visszamentünk a lakásba. Útközben, nagyon-nagyon közel a lakáshoz Dóri kiszúrt egy kocsit, vagyis kisbusz szerű valamit, amiben Ferrari-egyenruhás emberkék ültek. Rögtön kiszúrtam, hogy az egyikőjük Gino Rosato. Dóri elővette a fényképezőt, mire mosolyogni és integetni kezdtek. Akartunk aláírást is kérni, ezért odamentünk a kocsihoz - a lámpa természetesen piros volt, így nem okoztunk senkinek semmilyen sérülést -, mire Gino mosolyogva letekerte az ablakot. Mondtuk, hogy szeretnénk aláírást, erre a lámpa beváltott zöldre. Mondta, hogy sajnálja, de menniük kell, viszont legalább képet sikerült csinálnunk, és hogy majd legközelebb adnak aláírást. Miközben elhajtottak, Ildi és Ági - akik a járdán maradtak - szintén fényképezni kezdték őket, mire ismét integettek, majd végül elmentek. 

A lakásban pihentünk egy kicsit, majd 10 óra felé elmentünk ,,szállodázni". Először megnéztük a Meridient és a Kempinskit, majd elmentünk a Four Seasons-höz. Ácsorogtunk, leültünk, majd hirtelen megláttuk Robert Kubicát. Mire felpattantunk, addigra már kiosztott néhány aláírást, majd sietve elindult gyalog. Nekünk sem kellett több, utána szerettünk volna menni. Néhányszor hátranézett, de baromi gyorsan ment. Aztán azt néztük, hogy a szembe jövő 3-4 fős társaság miért nem állítja meg őt. A vicces része csak ezután jött: az egyik srác a társaságból odaszólt nekünk, hogy ,,Run! Run!". Amikor visszafordultunk, a vigyorgó Christian Klient láttuk. Na nekem sem kellett több. Azonnal megálltam és visszafordultam ,,Chris" felkiáltással. Rögtön mondta, hogy nem ad aláírást, persze vigyorgott közben, szóval nem gondolta komolyan. Végül aláírással és fotóval is gazdagodtunk. Kubica addigra eltűnt, de igazából nagyon nem bántam a dolgot.

Visszamentünk a hotel elé és tovább várakoztunk, amikor megjelent Dr. Mario Theissen. Tőle is kaptunk aláírást és közös fotót is csinálhattunk, éppen úgy, ahogy egy rövid idővel később Adrian Sutillal. Megvártuk Robert Kubicát is, de ő eléggé fura volt. Kelletlenül kiosztott nekünk 3 aláírást, majd közölte, hogy megy aludni, nem fotózkodik. Ezzel nem lett volna gond, ha nem olyan stílusban mondja, ahogy. Na mindegy. Ez van, de ettől függetlenül nagyon jó esténk volt.

Ágival még hajnali fél 3-ig dumáltunk, aztán aludtunk egy kicsit. Reggel a Boscolohoz mentünk, mert el akartuk csípni Kimit - és tulajdonképpen Massát is -, de mire odaértünk, ők már régen elmentek a pályára. Kiindulva ebből, biztosra vettük, hogy a többi pilóta is már régen a Hungaroringen van, ezért Ágival végül elindultunk az állomásra, mivel Dórinak 10-re orvoshoz kellett mennie.

Összességében nagyon jól éreztem magam, és klassz lenne, ha jövőre el is tudnék menni, és sikerülne minél több pilótával találkozni.

Nos, ennyi az én kis beszámolóm :) Remélem tetszett.

Puszi Mindenkinek!

Marcsi :)