Kimi miután egyedül maradt továbbra is csak bámulta a plafont. Hallotta, amikor megállt egy kocsi a háza előtt, biztos a taxi, futott át az agyán, de továbbra sem mozdult. Utólag már mindent megbánt. Az együttlétet nem, de amit utána mondott…legszívesebben felpofozná magát. Hogy lehetett ilyen kőszívű? Teljesen meghibbant, ez már biztos. Heather lépése undorító volt, de az övé is. Pedig minden igaz volt, amit érzett Nicole iránt, és pont emiatt lett ilyen dühös saját magára. És ezért is bántotta Nicole-t. Hülyeség, erre már rájött, és igazából nem érti, hogy a saját maga iránt érzett dühöt miért vetítette ki a nőre, aki semmiről nem tehetett. Abban viszont most már biztos, hogy Nicole-nak nem közömbös, és az is 100%, hogy ő is érez a nő iránt valamit. Szerelmet. Ismét, vagy még mindig? Ezt már nem tudja, viszont ettől lett dühös. Hogy szeretheti még mindig? Azok után, hogy egyszerűen lelépett, hogy táplálhat iránta még mindig ilyen mély érzelmeket? Ráadásul most még bűntudat is gyötri, hiszen megcsalta Heathert. Bár azok után, amit ő művelt, ez a bűn igazán semmiség. Lefizetni egy embert, mégis hogy juthatott a barátnője eszébe? Azzal biztosan nem számolt, hogy ennek a Sean-nek tényleg fontos lehet Nicole, ha nem tette el a pénzt, hanem egyenesen elment hozzá és mindent elmondott neki. Heather-nek úgy látszik ez az eshetőség még csak meg sem fordult a fejében. De vajon kérdőre vonja ezért? Talán az lenne a legjobb. Biztos, hogy tagadni fogja, de ha megmutatja neki a csekket, akkor utána már nem teheti.

Viszont ami ennél is jobban foglalkoztatja az az, hogy Nicole-lal hogyan tud ezek után normálisan beszélni. Hiszen valószínűleg a nőnek most nem éppen ő a legkedvesebb személy, aki az eszébe jut. Biztosan pokolian dühös rá, amiért elküldte. Valószínűleg sikerült jól meg is bántania. De valahogy majd megbékíti. Régen mindig elérte a célját, most sem lesz ez másképp. Cameron…na az az ügy nehezebb dió. Most tényleg forduljon a bírósághoz? Vagy ne? Mi lenne a legjobb? Talán tényleg az lenne a megoldás, ha elállna a pertől, hiszen biztosan nem tenne jót neki, ahogy Nicole is mondta, ha kiszakítanák a megszokott környezetből. Ráadásul az sem biztos, hogy fel van készülve egy gyerek nevelésére.

Reggel sietett haza, szeretett volna Heather előtt megérkezni, s hála ez sikerült is. Gyorsan lezuhanyzott, majd készített magának reggelit.

-Szia édesem. –lépett be a házba Heather egy bőrönd társaságában.

-Szia. Beszélhetnénk? –tért rögtön a lényegre Kimi.

-Jézusom. Most értem haza, fáradt és éhes vagyok. Nem várhatna egy kicsit?

-Zuhanyozz le, addig csinálok neked is reggelit, aztán beszélünk, mert nem várhat. –válaszolta komolyan a férfi.

-Rendben. De még egy csókot sem kapok? –ment oda hozzá a nő és végigsimított a férfi mellkasán.

-De, persze. –préselt ki egy mosolyt magából, majd adott egy gyors csókot a nőnek. Heather kénytelen volt belátni, hogy ennél többet most nem sajtolhat ki a férfiból, így fogta magát és felment letusolni. Sietett, hiszen kíváncsi volt, hogy mitől ilyen fanyarú a kedve Kiminek. A férfi addig összeütött egy rántottát és töltött egy csésze kávét a nőnek.

-Hm, isteni illatok. –jött le Heather egy szál köntösben a lépcsőn, miközben a vizes haját dörzsölte egy törülközővel. –És mi az a fontos dolog, ami nem várhat? –foglalt helyet az asztalnál Kimivel szemben.

-Máris mondom, illetve mutatom. –kezdett el Kimi a zsebében kotorászni a csekk után. –Meg tudnád magyarázni, hogy mi ez és hogy került Sean-hez? –dobta dühösen a fecnit az asztalra. Heather agyában villámsebességgel cikáztak a gondolatok. Először megrémült, hiszen ideális esetben ennek a csekknek sosem kellene itt lennie.

-Ez egy csekk. Amit én állítottam ki.

-Azt látom, inkább a kérdés második felére koncentrálj! –dőlt hátra idegesen a széken a férfi.

-Hogy hogy került Sean-hez? –nézett rá ártatlanul Heather, de ebben a pillanatban megszületett a tökéletes magyarázata. Még ő is meglepődött a leleményességén. –Ez egy nagyon egyszerű dolog, de tudtam, hogy ha elmondom, akkor dühös leszel.

-Hallgatlak.

-Kíváncsi voltam. –kortyolt bele a kávéba a nő.

-És mégis szabad tudnom, hogy mire?

-Arra, hogy Sean nem hajt-e Nicole és a te pénzedre.

-Az én pénzemre? –döbbent meg Kimi, s előrehajolt, majd az asztalra könyökölt, hogy még jobban Heather szemébe tudjon nézni.

-Pontosan. Hiszen tuti, hogy adsz majd Cameron-nak a pénzedből, nem?

-De, ez nem kérdés.

-Na látod. Ahogy észrevettem, Nicole-nak is van mit a tejbe aprítani, de ez a Sean…hogy is mondjam, nem olyan színvonalon él, mint mi. Kíváncsi voltam, hogy nem csak azért csapja a szelet Nicole-nak, hogy aztán majd lehúzza őt és Cameront. Hidd el, csak a fiad miatt csináltam. Elmentem hozzá, és azt mondtam neki, hogy övé lehet ez az összeg. Elvette. –egy falat rántottát tűzött a villájára, majd elfogyasztotta. –A fene gondolta, hogy az a bolond rohan, és elmondja Nicole-nak. Mert gondolom tőle kaptad.

-Igen. Tegnap a vacsorán.

-És hogy ment? –terelte a témát a nő kedvesen, miközben legszívesebben most azonnal jól megtépte volna a kedves hölgyet.

-Nem is tudom. Egész jól, de azt hiszem, hogy Cameron nem fog itt lakni.

-Milyen kár. –sóhajtott egyet Heather, persze ő volt a legboldogabb. Esze ágában sem volt egy kölyökre felügyelni egész nap. –Gondolom akkor most a bírósághoz fordulsz. –muszáj volt tudnia, hogy fel kell-e erre az eshetőségre készülnie.

-Nem. Nicole-nak igaza van abba, hogy nem kellene kiszakítani a megszokott környezetből. Éppen elég nagy változás az életében az, hogy én vagyok az apja. De megígérte, hogy bármikor elhozhatom, itt aludhat, de nem fog ide költözni.

-Jajj kicsim. –állt fel az asztaltól, és odasétált a férfihoz, majd masszírozni kezdte annak vállait. –Sajnálom. De…ez is több, mint a semmi.

-Hát igen. Legalább láthatom.

-Még szerencse. De tényleg ne haragudj. Ha tudtam volna, hogy rosszat csinálok, akkor esküszöm nem tettem volna. –ült a férfi ölébe, miközben kiskutyaszemekkel nézett rá.

-Nem haragszom. –ám a nő nem érte be ennyivel.

-Biztos?

-Biztos.

-Rendben. Köszönöm. És a reggelit is. –csókolta meg a férfit.

-Nincs mit, viszont nekem most át kell mennem Markhoz.

-Ilyen korán? –állt fel csalódottan Heather a férfi öléből.

-Aham. Meg kell beszélnünk aaa …jövő heti edzéstervet. –bökte ki hirtelen Kimi, mivel nem jutott jobb az eszébe. Azt viszont tudta, hogy feltétlenül át kell mennie a barátjához, hogy valakivel meg tudja beszélni az éjszaka eseményeit.

-Oké, akkor én megyek és kicsomagolok. –ment fel a nő az emeletre. Amint becsukódott a bejárati ajtót, és az ablakból Kimit látta elhajtani a kocsival, rögtön fogta a telefonját és a magánnyomozót hívta. Érezte, hogy valami nincs rendben. Jövő heti edzésterv? Ugyan már, ennyire ne nézze sültbolondnak, mikor pontosan tudja a férfiról, hogy sosem szeret semmit megtervezni. A spontán dolgok híve. Akkor meg, most mi ez a nagy „megbeszélés”? Tuti, hogy valami nincs rendben.

-Paul? Itt Heather. Tegnap este figyelted Kimit?

-Szervusz. Igen, természetesen! –a férfi hangjából egy kis vádló színezet is érződött, mintha azt akarná kimondatlanul is tudatni, hogy ő aztán rendesen végzi a munkáját.

-Akkor remélem nem okoz gondot, ha azt mondom, hogy egy órán belül kérem a tegnap estéről a jelentésed és a képeket.

-Már akartalak ezzel kapcsolatban hívni.

-Tehát történt valami.

-Igen. Azt hiszem erről mindenképpen tudnod kell.