- Szia Jasmin! Ma azt hiszem jó napunk lesz.- Szólt Gaspard.

- Hmm szióka! Tudsz valamit?

- Hááát, talán igen, talán nem. Majd meglájtuk.- mosolygott sejtelmesen.

- Jajj ne húúzzz mááár! Mondd el!

- Sajnos nem lehet… Megfogadtam, hogy nem mondom el senkinek, bocsi. Úgyis meglátod, majd a nap folyamán. De most irány a munka… Byeeee!

- Hát hello. - na, szép mondhatom. Az ember már semmit sem tudhat? Jó kis munkatársaim vannak, na mindegy…

- Basszus!!!- mentem neki valakinek nagy elmélkedésem közben.

- Elnézést! Ne haragudjon. - Szólalt meg egy ismerős hang és amikor felnéztem, ott helyben megálltam, mint a cövek.

- Te-te-te-te? Mit keresel itt?- kérdeztem meglepődve.

- Ne haragudj, de szerintem ezt inkább nekem kellene megkérdeznem!

- Jó lehet, hogy igazad van, de akkor is!- háborodtam fel.

- Nézd Jasmin! Tudod hányszor kerestelek?! De te sosem méltóztattál egy hívásomra sem reagálni! Pedig már kezdtelek kiverni a fejemből…

- Szerintem te csak ne mondj semmit Lewis! Tudod milyen rosszul esett, amit akkor csináltál?

- DE hányszor mondjam el, hogy… wááh mindegy! Úgysem értesz meg, akárhogy is magyarázok!

- Ezaz! Folyton csak magyarázol, ill. magyaráztál! Én csak az igazságot akartam megtudni…

- Sosem hallgattál meg! Így nehezen tudhattad meg az igazságot… Folyton csak magyarázok? Hát akkor mégis mit csináljak??

- Azt nem tudom! De ez így sehogy sem jó!- már kiabáltam én is.

- Tessék, így jobb??? - Azzal magához rántott és megcsókolt. Ez volt életem legjobb csókja. Benne volt harag, szenvedély, imádat… minden.

- Te hülye állat!!! - eszméltem fel és már csattant is Lewis arcán egy jó nagy pofon. - Mit képzelsz te magadról?! Jössz, és csak úgy lesmárolsz? Azt hiszed, ettől bármi is megváltozik?

- Szerintem te is élvezted! Ne tagadd! Nem hiszem, hogy bármi megváltozik! De küzdeni fogok érte!

- Maguk meg mit kiabálnak itt?- nézett mogorván Dennis. - Jasmin! Irány dolgozni! Lewis, veled pedig beszédem van!

- Igenis…

- Gyere az irodámba!- azzal Ron magával ráncigálta Lewist, én pedig zaklatottan mentem vissza dolgozni.

- Hát ez meg mi a fene volt fiatalember?! - háborgott Ron.

- Bocs főnök csak…

- Nekem ne főnöközz, tudod, hogy mennyire utálom az ilyesfajta viselkedést! Nem tűröm, érted, nem tűröm! Kész szerencse, hogy itt házon belül történt. El sem merem képzelni mi lett volna, ha mondjuk az utcán csinálsz ilyen csetepatét! Milyen jogon bántalmazol egy itt dolgozó hölgyet?!

- De Ron! Akrom mondani Mr Dennis! Én nem bántalmaztam senkit és elnézést kérek. Ismerem Jasmint… És csak egy csók volt, amit ő is úgyanúgy akart, mint én magam.

- Ha úgy akarta volna, akkor nem kaptál volna pofont! És mégis honnan ismered?-Kiabált tovább Ron…

- Az Angol futamon ismertem meg és nagyon közel áll hozzám… csak éppen..

- Különben is! Ha jól tudom, te kapcsolatban élsz…

- Azt én nem nevezném kapcsolatnak… Főleg, hogy az egész csak egy látszat! Utálom azt a nőt!

- Nem érdekel a magánéleted, de ajánlom, hogy nagyon gyorsan tegyél rendet a házad táján, mert így nem leszünk jóba! Elmehetsz.

- Köszönöm és ne aggódjon, rendet teszek. - csuktam be az ajtót.

Istenem, valahogy vissza kell szereznem Jasmint. Nekem ő kell és senki más! Ron is igazán megérthetné a dolgokat… Eljátssza, mintha valami nagy jégcsap lenne. Ez sem normális, na, mindegy. Veszek valami virágot és megkeresem Jasmint.

Nagyon nem egy ez nekem, úgy érzem. Kellett ennek gyárat látogatni!? Már alig gondoltam rá, erre most jön, és megint felkavar mindent, mikor már kezdett az életem egyenesbe jönni. 7 óra, itt az ideje hazamenni. Hannah-t is felhívom, mi van már vele, meg nekem sem ártana egy kis segítség. Azzal összepakoltam és a parkolóba vettem az irányt.

- Jasmin! Kérlek, állj meg egy pillanatra! - jajj ne! Már megint mit akar ez itt? Kezd elegem lenni belőle… vagyis… áhhh…

- Szerintem nincs közös témánk. - Ekkorát sem hazudtam még.

- Kérlek! Tényleg csak egy pillanatról lenne szó!-A fenébe is! Lehet ellenállni neki!?

- Mondd…

- Először is ez a rózsa a tiéd- áh! Honnan tudta, hogy a vörös rózsa a kedvencem????Na nem érzékenyülünk el!-És én csak annyit szeretnék.. Szóval, hogy ne haragudj! Kérlek adj még egy esélyt!- Ez teljesen meghibbant!? Most letérdel nekem itt a parkolóba!

- Kelj fel te bolond! Még a végén meglát valaki!

- Nem érdekel, érted ezt is vállalom!

- Jól van csak kelj már fel!-Na végre.. nagy nehezen feltápászkodott.- Mégis mit szeretnél?

- Egy esélyt, mondom. Gyere el hozzám és beszéljük meg a dolgot!

- Dehogy megyek!

- Akkor én hagy menjek el hozzád, kérlek! Csak beszélni szeretnék veled.

- Szóval engedjelek be a házamba?-Néztem rá lenézően. Bár bevallom a szívem csak úgy zakatolt.

- Valami olyasmi… Nem minden emberhez látogatok el-Mosolygott. Egyem is meg! Az a nézés!

- Na jó. Kövess majd az autóddal…

- Ezazzz! Köszönöm!

Nem hiszem el, hogy belementem abba, hogy ez a barom eljöjjön hozzám! Mostmár mindegy, itt vagyunk az ajtóban.

- Figyelmeztetlek, egy rossz mozdulat és hívom a rendőrséget, ha kell!

- Nyugi, nem kirabolni akarlak. Csak beszélgetni…

- Helyezd magad kényelembe. Esetleg valamit inni?

- Igen, ha van egy kis bor akkor kérnék.- Áháá szóval borozgatni akar.. Egye fene, most, hogy így mondja én is megkívántam. Töltöttem mindkettőnknek.

- Hallgatlak-ültem le mellé. És kezdődött a végeláthatatlan „szentbeszéd”-by Lewis Hamilton.

A nagy beszédbe észre sem vettem, hogy már a második üveg bornál tartunk.

- Istenien nézel ki, mondtam már?

- Ugyan kérlek…-Ajjaj kezdem elveszíteni a fejem. Kellett annyi bort innom.

- De most komolyan!- Simította meg az arcom.

- Hát, te sem nézel ki rosszul. - Basszus ezt nem kellett volna!

Letettük a poharainkat és megcsókolt.

- Nem, ezt nem szabad!-suttogtam de azért folytattam ugyanúgy.

- Dehogynem! Nem lát senki!- és ezzel együtt húzta le a ruhám pántját a vállamon.

Nem tudtam neki ellenállni. Egyre forróbb lett a hangulat és egyre szenvedélyesebben kezdtünk csókolózni. Nehezen bekászálódtunk a hálószobámba, de egy percre sem váltak szét az ajkaink. Lemarcangoltuk egymásról az összes ruhát. Lewis elkezdte csókolgatni a nyakam és egyre lentebb és lentebb haladt, már teljesen elvesztettem az önkontrolom. Végül mindketten teljesen átadtuk magunkat vágyainknak és testünk egyesült. Fantasztikus volt! Izzottunk a gyönyörtől…