Milyen hamar telik az idő, ha jól érzi magát az ember. Lassan megyünk vissza Londonba, de azért még van két napunk. Nagyon élveztem ezt az utat! Bejártuk Rómát, Milánót és még egy csomó gyönyörű helyet! Hmm már olyan rég beszéltem Jasminnal. Itt az ideje, hogy felhívjam!

- Tessék?

- Szijjjaa!!!! Hát veled mizujs? El vagy veszve a nagy munkába!

- Hellóka!!! Ne haragudj, hogy nem hívtalak, csak annyi minden történt.. nem is tudom, hol kezdjem..

- Mondjuk az elején - nevettem a telefonba.

- Hát jó… Szóval…- és Jasmin csak mondta, mondta, mondta és mondta.

- Ezt nem hiszem el! Komolyan? És akkor most együtt vagytok meg minden? És mi lett azzal a rózsaszín ribivel?

- Állítólag valami Ferrari fejesnél jobb helyet talált magának.. De annyira boldog vagyok!

- Én is nagyon örülök nektek! Legalább neked jöjjenek össze a dolgok!

- Ugyan neked is össze fognak! Ne aggódj! És most merre tartasz éppen?

- Éppen a strandra megyeeeááááááááááahédagronhy-fbhmáSYgjaregh…

- HANNAH!!!!! MI TÖRTÉNT? OTT VAGY????

- píí-pííí-pííí

- Kisasszony! Kisasszony! Ébredjen! Itt van a milánói kórházban.

- Mi?? Áúú nagyon fáj a fejem! Mi történt?

- Balesete volt. De ne aggódjon, úgy látszik nem szenvedett semmi komolyabb problémát, de bent kell, hogy tartsuk még legalább egy hétig.

- Hogy micsoda? Azt nem lehet! Nekem haza kell mennem!

- Kérem, nyugodjon meg. Jó kezekben lesz! A VIP részlegen van. A barátnője is itt van, szóljak neki?

- Igen, kérem.

- Jajj szia Hannah!!! Tudod mennyire aggódtunk érted? Soha többé ne vezess és telefonálj egyszerre! Jól vagy? Apu biztosította neked a teljes ellátást a VIP részlegen.

- Igen, azt hiszem, megvagyok és köszönöm. Most tényleg még egy hétig itt kell lennem?

- Muszáj lesz. Ez a te érdeked is. De van egy jó hírem! Jön hozzád Jasmin. Tudod most lesz az olasz gp és jön.

- Ó tényleg… értem. És te? Maradsz vagy mész?

- Amíg nem jön Jasmin, maradok. - mosolygott. - Nem hagylak egyedül, nyugi.

- Köszönöm szépen. De ha menned kell, menj nyugodtan.

- Ugyan nem tart semeddig! Most pedig pihenj!

Tök jó volt. Jasmin már hétfőn itt volt Lewis-szal együtt, csak hogy ápolgassanak. Bejöttek hozzám minden nap és jókat beszélgettünk. Olyan aranyosak így együtt. Nagyon örülök nekik! Tegnap beraktak mellém valami Ferrari nagyágyút is, azt hiszem, hogy a neve Fabrizio Locatelli. Tipikus olasz, nyomja nekem itt a csajozós dumákat, közben meg jár minden nap hozzá na találjátok ki, kicsoda? Hát persze, hogy Lewis exe, vagy kije…Szóval nagyon össze kell egyeztetni, hogy ne akkor jöjjenek Jasminék, mikor ez a bige is itt van. Kicsi a világ, nem? De hogy ennyire???? Na ezt nem hiszem el!

- Drága barátom!!!! Hát hogy vagy??? - Rontott be az ajtón Jenson Button. Vajon még felismer?

- Ciao banbino! Grazie, jól vagyok! És te? Gyúrsz már a hétvégére?

- Hajjaj!- nevetett fel!

- Hagy mutassak be neked egy igazán szép hölgyet, akivel összehozott minket a sors. Hannah Smith. - Mutatott rám.

- Hmm azt hiszem mi ismerjük egymást a hölggyel valahonnan.

- Őmm igen. - Vigyorogtam. - Az Angol Nagydíjról.

- Ó hát persze! Beugrott. Nagyon bántam, hogy nem kértem el a telefonszámodat! - Na ebbe belepirultam rendesen.

- Valóban? - Ezt most minek kérdeztem, azt én sem tudom.

- Igen. Meddig leszel kórházba?

- Holnap már kiengednek, hál’ Istennek.

- Nagyszerű! Eljönnél velem a versenyhétvégére?

- Nem is tudom, szerintem…

- Jajj bella! Hát persze, hogy elmegy veled! - Fabrizio meg mit szól közbe? - Ha mást nem meghívom, mint a Ferrari vendége!

- Ugyan, semmi szükség rá!

- Nos, akkor eljönnél? – Jaj, de cukin bámul rám.

- Azt hiszem igen…

- Na ez a beszéd emberek! Akkor én most magatokra is hagynálak titeket. - Azzal kisétált a szobából.

Jenson leült mellém és kb. úgy adta elő a dolgokat, mintha már ezer éve ismernénk egymást.

- Milyen szép vagy! Már el is felejtettem milyen a jó élet…- Még ez a csajozós duma.

- Hát igen. Fantasztikus állapotban vagyok – nevettem – Mondjuk, már jobban vagyok, mint baleset után.

- Tényleg, és mi történt veled?

Szépen elkezdtem mesélni neki a dolgokat. Majd mikor a végére értem…

- Nos, értelek. Hát akkor annak örömére, hogy jól vagy nem jönnél el velem vacsorázni?

- De csak holnap mehetek el a kórházból.

- Ó, igaz is… de azért megérdeklődöm, hogy nem rabolhatnálak e el… Várj egy kicsit- és kiment a szobából. Majd 10 perc múlva visszatért.

- Jó hírem van! Azt mondták, mivel stabil az állapotod, eljöhetsz velem. Na mit szólsz?

- Na, jó.. Akkor legyen.

- 7-re itt vagyok érted! Szia!

- Szia!

Húha , azt hiszem, össze kell szednem magam. Ahhoz képest, hogy megfogadtam, hogy még csak F1et sem nézek, sikeresen randizni fogok egy pilótával. Sőt ki is kísérem a hétvégére. De most tehetek én róla, hogy pont ide jött látogatóba?