Fél óra múlva úgy éreztem sikerült emberi fejet varázsolnom magamnak. Idők közben Jasmin is beugrott és teljesen felvillanyozták az események, hát még engem… Lassan Jensonnak is itt kell lennie. És igen, már itt is van.

- Szervusz - nyomott egy puszit az arcomra.

- Szia!

- Na akkor mehetünk?

- Hát persze.

Tyűha! Nem semmi helyre hozott! Állítólag egész Milánóba ez a legjobb hely. Jajj még a szőnyegre is félve lépek, mert úgy néz ki, mint valami ókori palota ereklyéje.

- Hogy tetszik a hely?- Nézett rám félve.

- Valami eszméletlen! Nagyon szép! El vagyok ragadtatva!

- Elnézést! A legjobb pezsgőből szeretnék kérni egy üveggel!-Ezt nevezem, úgy látszik költhetnékje van. Hát csak nyugodtan. Bennem emberére talált. Elég gyors volt a felszolgálás. Hipp-hopp hoztak mindent, amit csak kértünk. Vacsora után elmentünk sétálni egy kicsit a kivilágított városban. Annyira romantikus volt minden!

- Nagyon örülök, hogy újra összehozott minket a sors. Egyszer elengedtelek, de most már nem foglak.

- Óh, igazán?- És egy pajzán vigyort vágtam. - Ezt hogy értsem mégis?

- Hát értsd így - Átkarolta a derekam és gyengéden megcsókolt. – Hmm, ez finom volt.

- Igen, nekem is tetszett. - A szemeink csak úgy csillogtak. Sétáltunk tovább és beszélgettünk. Már fel sem tűnt, hogy megfogta a kezem. Minden olyan szép volt és természetes. Mintha így lettünk volna legalább már 1000 éve. Tetszett a dolog és úgy voltam vele, bár ne múlna el soha ez az este.

- Késő van. Úristen! Be sem engednek már a kórházba!!!

- Hmm, majdcsak beengednek, nem? - nézett kicsit értetlenül.

- Hát, nagyon remélem! Mert, ha nem akkor lehet, az utcán fogok kikötni.

- Ott biztos nem. Nálam van még hely…- Áh azok a szemek!

- Nem, nem akarlak zavarni és amúgyis…- mondtam.

- Ne haragudj? Miért is zavarnál? Ha jól tudom, akkor velem vagy, vagy nem? Én elalszom majd a kanapén.

- De biztos nem baj?

- Dehogyis! Ne gyere te. - És megsimogatta a hajam, mint egy kislánynak.

Beültünk az autóba és meg sem álltunk a szállodáig. Na ez aztán az élet mondhatom! Kell ennél jobb? Felmentünk a lifttel és már ott is voltunk az ő „kis” rezidenciájában. Azt hiszem kezdek hozzászokni a luxushoz.

- Nagyon szép a szobád!- mondtam.

- Köszönöm, de tudod mitől szép igazán?- somolygott.

- Mitől? - kérdeztem érdeklődve.

- Csakis tőled! - csókolt meg. Én meg csak élveztem a helyzetet.

- Azt hiszem, megyek, lezuhanyzom.

- Menj csak. A fürdő ott van jobbra a második ajtó. Én addig kérek plusz egy törölközőt.

Elmentem, lezuhanyoztam és már alig vártam, hogy aludhassak.

- Kész vagy? Akkor megyek és én is megfürdöm. Jó éjt! - nyomott egy csókot a homlokomra.

- Rendben. Neked is jó éjt és köszönöm ezt a mai napot!

- Nincs mit. Álmodj szépeket!

Nagyon kíváncsi leszek a holnapra… Együtt mutatkozom majd Jensonnal millió ember és több száz fotós előtt. Na meg Sebastian előtt is. De most végre úgy érzem, boldog vagyok. Ez már kellett az életembe. Az elmúlt pár hónap elég gyötrelmes volt…

Ezek közben Jasmin és Lewis pár szobával arrébb az ágyban feküdve beszélgettek.

- Nem tudom, hogy vagy vele, de én úgy örülök Jenson lépésének.

- Engem egy kissé meglepett a dolog. Kíváncsi leszek, mit szól majd Sebastian, ha meglátja őket. - mondta Lewis-De attól függetlenül én is örülök nekik.

- Végre mindenki boldog.- Karoltam át és csókoltam meg.

- Tudod, mitől lennék még ennél is boldogabb?- nézett ellenállhatatlanul.

- Na mitől?- kérdeztem.

- Hát ettől…- és bújt a paplan alá…..

Másnap reggel korán keltünk mindketten. Megreggeliztünk és a pálya felé vettük az irányt.