Szombaton Nicole hagyta, hogy Cameron sokáig aludjon. Neki addig is maradt egy kis ideje saját magára. Szerette ezeket a csöndes szombat reggeleket. Legszívesebben kiült a teraszra egy nagy bögre forró kakaó társaságában. Ilyenkor hanyagolta a kávét. Csak nézte, ahogy a nap gyenge sugarai beterítik a kertet, és uralma alá vonja a várost. Minden csöndes és békés volt. Jutott ideje gondolkodni is, és kifejezetten várta az estét. Nagyon örült, hogy Nick meghívta a buliba.

-Anya!!! –hallotta Cameron álmos hangját.

-Itt vagyok kicsim, megyek. –állt fel a székből és bement a házba. –Jó reggelt. –ült le a fia mellé a kanapéra. Cam nem válaszolt, csak odabújt hozzá. –Kis lustaság. –mosolyodott el Nicole. –Ugye nem felejtetted el, hogy este Pat-hez és Nick-hez megyünk?

-Ühüm.

-Mit szeretnél reggelire?

-Kakaót. –válaszolta álmosan Cam.

-Az jó, azt már megcsináltam. És mit szeretnél hozzá enni?

-Rántottát.

-Oké, akkor ha elengedsz meg is csinálom. –ennek ellenére Cameron még szorosabban bújt az anyjához. Nicole most döbbent rá, hogy belepusztulna, ha elveszítené a fiát. Nem bírná ki, ha csak hétvégenként láthatná, így kicsit az is rosszul esett neki, hogy Kimi nem láthatja a fiát. Ugyanakkor nem akar kitolni a férfival, mégsem engedheti, hogy hozzá költözzön a fiuk.

-Anya, apa is ott lesz ma este?

-Én…nem tudom. Lehet, hogy meghívták őt és Heathert is.

-Heather nénit nem szeretem.

-Én sem, de ez maradjon köztünk. –mosolygott a fiára. –Na gyere, még a végén éhen fogunk halni.

Este időben elkészültek. Becsomagolták a kis bonsai fácskát, majd elindultak a Heidfeld családhoz. Az útközben zenét hallgattak. Nem mentek gyorsan, de az átlag 80-90-es tempót azért tartották. Nem akartak se túl későn, se túl korán odaérni.

-Ú, de szemét dög!! –káromkodta el magát Nicole, amikor hirtelen a mögötte jövő Audis kivágott, és egy beláthatatlan kanyarban előzte meg. –Bocs Cam…

-Tudom, tudom. Nem hallottam semmit. –bólogatott hátul a kisfia.

-Imádlak. –mosolygott rá a belső tükörben. Már nem volt sok hátra Stäfa-ig, ahol a pár lakott. A község kb. 25 km-nyire van a Zürichtől, így nem volt hosszú maga az út. Viszonylag könnyen sikerült megtalálnia a megadott címet. Ahogy leparkolt, megpillantotta azt az Audit, amely megelőzte.

-Sziasztok! –engedte be őket Nick egy széles mosoly kíséretében. –Pat, gyere csak! Nézd kiket hozok! –vezette be Nicole-t és Camet a nappaliba, ahol az ünnepelt éppen egy férfival beszélgetett.

-Nicole, Cameron! –mosolyodott el Pat. –De jó, hogy itt vagytok! –ölelte meg a barátnőjét.

-Boldog születésnapot! –nyújtotta át Nicole az ajándékot.

-Jajj de drágák vagytok! Nagyon köszönöm! –azzal máris hozzálátott a csomag kibontásához. Amint meglátta a kis fácskát, rögtön felcsillant a szeme- Istenem!! Egy szerencsét hozó bonsai! Annyira imádlak!!! –ugrott ismét a barátnője nyakába.

-Nincs mit. Reméltem, hogy tetszeni fog.

-Nagyon. Na gyertek, egyetek, igyatok.

-Anya, odamehetek játszani? –húzta meg az anyja kezét a fia, majd egy kisebb csoport felé irányította a figyelmet. Nicole helyett Pat válaszolt.

-Persze, menj csak oda nyugodtan. –Cam máris otthagyta a két nőt. –Jajj, annyira örülök, hogy eljöttetek!

-Köszönöm, hogy meghívtatok.

-Ne viccelj már! Nem hagynálak ki.

-Pat, figyelj. Nem tudod véletlenül, hogy kié az a sötétkék Audi?

-Ami itt parkol a ház mellett?

-Aham.

-Christopher Walkeré. Miért?

-Megmutatnád, hogy ki ő?

-Ott, aki Nick-kel beszélget. –bökött egy magas, barna hajú férfi felé. –De miért?

-Semmi, csak érdeklődtem. –intézte el ennyivel Nicole.

-Nézd Cameront, milyen jól elvan.

-Tényleg. Mióta suliba jár, nyitottabb lett. Úgy örülök neki.

-Elhiszem. Viszont, ha megbocsátasz, ajtót kell nyitnom, ha már Nick ilyen mélyen elmerült.

-Menj csak, én megvagyok. –mosolygott a barátnőjére, majd egyedül maradt és figyelmét ismét a fiának szentelte.

-Hello, Christopher Walker vagyok. –lépett oda mellé hirtelen a férfi.

-Hello. Nicole Storm.

-Kitalálom. Vagy maga is szeretne egy gyereket, vagy az egyik a magáé.

-Melyikre tippel? –nézett a férfi barna szemeibe.

-Hm, nem is tudom. A kora alapján nem mondanám azt, hogy van egy gyereke, de a szeméből áradó szeretet mégis arra késztet, hogy azt feltételezzem, az egyik a magáé.

-A szőke. Jó a megfigyelőképessége.

-Igazán köszönöm, de áruljon el valamit. –mosolyodott el ravaszul a férfi. –Maga mindig ilyen csinos?

-Maga mindig beláthatatlan kanyarban előz?

-Á, azt hiszem Önt előztem meg, igaz?

-Igen.

-Muszáj megkérdeznem még valamit. –mosolygott továbbra is Christopher.

-Csak tessék. –tárta szét a karját Nicole, bár maga sem értette, hogy az először ellenszenvesnek gondolt férfival miért is beszélget még.

-Most mennyire rontottam egy közös vacsora esélyét? Mondjuk egy 10-es skálán. 10 pontból mennyit vonna le?

-Miből gondolja, hogy egyáltalán adnék 10 pontot? –mosolyodott el Nicole, mire a férfi arcáról egy pillanatra lefagyott a mosoly, de aztán ismét megjelent.

-Kedves Öntől. De fordítsuk komolyra a dolgokat. Szeretném kiengesztelni a veszélyes manőveremért. Egye fene, lemondok a vacsoráról, mit szólna egy reggelihez vagy egy kávéhoz?

-Hm…maradjunk a kávénál.

-Kár. De ez is több mint a semmi. Megkaphatom a telefonszámát? Valahogy mégis el kell érnem. Nem igaz?

-Tessék. –keresett egy névjegykártyát a táskájában, majd átnyújtotta.

-Köszönöm.

-Á, összeismerkedtetek? –lépett oda hozzájuk Nick.

-Igen, ezt a gyönyörű hölgyet nem lehetett nem észrevenni. –Pat rákacsintott Nicole-ra, de ezt a két férfi nem vette észre.

-Most ha megbocsátotok, elrabolnám Nicole-t egy pillanatra.

-Rendben, bár remélem tudod, hogy ezzel elszomorítottál. –mosolygott még mindig Christopher, majd a két nő kivonult a konyhába.

-Minden részletről tudni akarok. Bejön a pasi? Randizni fogtok? –kezdett el rögtön faggatózni Pat.

-Héé, csak…nem tudom. Megadtam a számom, ki akar engesztelni.

-Kiengesztelni? Várj csak, lemaradtam valamiről.

-Volt egy kis afférunk útközben. De semmi komoly, nem lett senkinek sem baja, amint látod. És nem randiról, hanem egy kávéról volt szó.

-Hogyne. –mosolygott sejtelmesen a barátnője.

-Lányok, gyertek, illő lenne elfújni a gyertyákat a tortán. –szólt be Nick, majd mindenki visszament a nappaliba.