Pat hirtelen előállt egy ötlettel, mely leginkább Nicket lepte meg

      - Mi lenne, ha Juni kilátogatna a holnapi futamra?

      - Hogy mi? – kerekedett ki Nick szeme – De… Te sose hoztad el versenyre.

      - Nem, mert volt otthon elég dolgom, nem volt rá időm, hogy kimenjek. Ha meg én nem megyek, akkor ott nincs aki vigyázzon Junira, míg te versenyzel.

      - Ez igaz. De most mi változott?

      - Az, hogy neked ott van Gina. Juni pedig mindig úgy örül, mikor lát téged a tv-ben, gondoltam, most kilátogathatna. Feltéve, hogy Gina vállalja a gyerekcsősz szerepét – fordult pat Ginához.

      - Persze! Szívesen!

      - Remek. Nos, Juni? Szeretnél elmenni holnap megnézni, hogy autózik apa?

      - Igeeeen! Mehetek? – örvendezett a kislány

      - Igen. – válaszolt Patricia

      - És ma apánál alhatok?

      - Hát… Nem tudom. Nick? Gina? – kérdezte Pat, mire Nick Ginára nézett

      - Tőlem oké!

      - Részemről is. – válaszolt Nick.

Így alakult, hogy Gina és Nick Junival tért haza a kórházból. Remek estéjük volt. Egy finom vacsora után megfürdették a leányzót, aki szemmel láthatóan élvezte, hogy a középpontban lehet, és Gina és Nick is áhitattal figyelte a szöszi kishölgy minden szavát és kívánságát. Az sem érdekelt senkit, hogy a fürdőszoba úszott a fürdőhabtól és a két nagykorú egyén kis híján vizesebb volt, mint Juni. A lényeg, hogy jól szórakoztak.

Ezután Nick ledőlt kicsit, de el is aludta azonnal. Gina pedig halkan beterelte Junit a szobájába.

      - Apa már alszik? – kérdezte Juni

      - Igen, apa nagyon fáradt. De hatalmas puszit küld neked!

      - Én is neki. És te olvasol nekem egy mesét?

      - Már késő van, inkább aludj.

      - Légysziiii

      - Na jó, de csak egy rövidet. – egyezett bele Gina és kezébe vette a mesekönyvet. Beült Juni mellé az ágyába, és mesélni kezdett. A kislány persze pár perc múlva már l is aludt, és rádőlt Gina vállára. Gina már ekkor látta, hogy távozása nem kivitelezhető úgy, hogy Juni ne ébredjen fel, így jobbnak látta ha marad, akármilyen kényelmetlen is volt.

Nick korán kelt, időben a pályán akart lenni. Meglepődött, mikor reggel nem találta Ginát maga mellett. Felkelt és első dolga volt, hogy benézzen lánya szobájába. Ekkor pillantotta meg az egymás vállán alvó Junit és Ginát. Nick elmosolyodott, és elégedette nyugtázta, hogy élete két legnagyobb szerelme jól kijön egymással. Egy ideig nézte őket, majd mindkettőjüknek adott egy puszit, és csendben kiment a szobából. Gyorsan összeszedte magát, hagyott egy üzenetet Ginának, majd elindult a pályára.

Vasárnap Kimi is korábban kelt, és azonnal a pályára vette az irányt. Később azonban én is észhez tértem, és utána mentem. Épp a paddock felé tartottam, hogy megkeressem Ginát, mielőtt letáborozok Kiminél, mikor egy kedves néni jelent meg előttem, talpig vörösbe öltözve.  Nagy Ferrari rajongó lehet. Aranyos.

      - Elnézést, tudnál nekem segíteni? – szólított meg

      - Persze, kit tetszik keresni?

      - Azt szeretném kérdezni, hol találom a Ferrari csapat tagjait? Annyi ember nyüzsög itt és olyan nagy ez a hely. Kissé elkavarodtam. – olyan kedves volt, meg se fordult a fejemben nem megmondani neki. Jó, mikor még ennyi idősen is van annyi életkedv az emberben, hogy még egy F1-es futamot is bevállal.  – Jaj nagyon szépen köszönöm! – hálálkodott

      - Nagyon szívesen! Odakísérjem esetleg?

      - Nem kell, azt hiszem már oda találok. Igazán rendes tőled, hogy segítesz egy magamfajta öregasszonynak.

      - Nem is tetszik öregnek lenni!

      - Jaj, hagyjuk, tudom én a koromat. – mosolygott – Az előbb egy fiatalembert kértem meg, hogy segítsen, de esze ágában sem volt válaszolni. Szóval köszönöm szépen. De most megyek is, nem tartalak fel tovább. Szervusz.

      - Viszlát.

Én indultam volna tovább, mikor megláttam Ginát. Most érkezett, és épp felém tartott kézen fogva egy tündéri szőke kislánnyal.

      - Szia, épp hozzád indultam!

      - Szia. Akkor nem jártál volna sikerrel, mert most érkeztük. Bemutatok neked valakit – mondta Gina – Na, elárulod a neved Anettnek? – guggolt le Gina Junihoz, aki hevesen rázta a fejét, hogy nem.

      - Szia. – guggoltam le hozzá én is – Én Anett vagyok. Neked mi a neved? – egy ideig csak nézett rám a hatalmas szemeivel, aztán végül mégis elárulta.

      - Juni Heidfeldnek hívnak – mondta félénken, vékonyka hangján, kissé selypítve, de rendkívül bájosan.

      - És azt is elárulod Anettnek, hogy miért vagyunk itt? – kérdezte tőle Gina

      - Apukámhoz jöttünk. Van egy fehér autója! Benne szokott lenni a tv-ben! És ilyen gyorsan megy! – magyarázta lelkesen, és suhintott egyet a levegőbe, érzékeltetve az autó gyorsaságát.

      - Hú, az tényleg agyon gyors ám! – bólogattam – Miért van olyan érzésem, hogy le vagyok kissé maradva? – kérdeztem Ginát – Nem mesélnél egy kicsit?

      - Tegnap hajnalban szült patricia.

      - Igen, azt tudom.

      - Délután pedig Nickkel bementünk hozzá, és a babához.

      - Te is?

      - Én is.

      - Bátor ember vagy,

      - Féltem is tőle, nyugi. De Pat nagyon rendes volt. Egy rossz szava sem volt rám, vagy ránk. Sőt! Kifejezetten kedves volt velem, és azt mondta örül, hogy van egy „pótanyukájuk” a gyerekeknek. Aztán kitalálta, hogy Juni kilátogathatna a versenyre, mert már rég szeretne, csak ő nem ért rá elhozni, én viszont ráérek vele foglalkozni most. Így hát itt vagyunk. Jah! És nálunk aludt Juni az este. Annyira jó volt este hármasban!

      - Elhiszem. – de jó! Úgy örülök nekik! Olyan aranyosak! Juni meg hát… elbűvölő a kiscsaj!

Gina folytatta is útját a Nick felé, mert Juni már kezdett türelmetlen leni, mindenáron látni akartam már apukáját abban az emlegetett fehér autóban.

Én pedig célba vettem Kimit. Na nem szó szerint.

      - Szia! Már vártalak. – mosolyodott el, és adott egy puszit – Bemutatom neked a nagymamámat! – mutatta be a talpig vörösbe öltözött nénit, akivel az imént összefutottam – Nagyi, ő Anett.

      - Hát te vagy az a lány, akiről az unokám már annyit mesélt nekem? Szervusz!

      - Igazán örvendek! És… hogy szólíthatom?

      - Hát… szólíts csak te is nagyinak!

      - Ti ismeritek egymást? – csodálkozott Kimi

      - Az előbb már volt szerencsénk egymáshoz.

      - Ő volt az aki volt olyan kedves, és útbaigazított engem. Nagyon segítőkész kislány! Jó választás. – célozgatott Sirkka

      - Tudom nagyi, tudom! – helyeselt Kimi, és közelebb húzott magához.

      - Jaj, de örülök nektek gyerekek! – örvendezett a nagyi. De furcsa, hogy pont vele futottam össze. Már akkor nagyon kedves volt nekem. Most meg aztán végképp. – Jah és Kimi! Nemsoká ideér édesanyád is!

      - Anya is kijön?!

      - Ki. Nem baj ugye?

      - Nem! Legalább ő is megismeri ezt a segítőkész kislányt aki furcsamód „beleébredt” az életembe, és most nem tudok szabadulni tőle.

      - Le is léphetek, ha zavarok… Megyek Sebhez. Ő biztos szívesen lát…- vágtam be a durcát, és már indultam is.

      - Meg ne próbáld! – húzott vissza, és szorosan a karjai közé zárt, nehogy ki tudjak szökni. Nem mintha nagyon szökni akartam volna… Eszem ágában sincs. Ez így nekem tökéletes, és senkivel nem cserélnék! A világ minden kincséért sem!