Szép júniusi este van, épp hogy megkezdődött a nyári vakáció. Ez a nap is úgy telt, ahogy mindegyik szokott. Tettem-vettem egész nap, intéztem a kis dolgaimat, ami senkit nem érdekel, de hát ez van.

Ma este is, mint minden este elalvás előtt, megnéztem, és megszámoltam a gondosan félretett pénzemet. És most végre örömmel veszem tudomásul, hogy összegyűlt. Összegyűlt a pénzem arra, hogy a nyáron, pontosabban augusztusban, valóra váltsam egy álmom. Kapizsgálod? Igen, igen, augusztus. Jó felé jársz. Idén szeretnék kimenni a Magyar Nagydíjra. Igen, F1-ről van szó, mint ahogy nálam általában mindig. Nagy dolog ez nekem, mert anyáékat hiába kértem volna, azt mondták volna, hogy nem adnak pénzt, mert fontosabb és komolyabb dolgok is vannak a világon, mint az én Forma-1 mániám. Valamilyen szinten igazuk van, de ezt ők nem érthetik. Ez nem ilyen egyszerű. Ez már fanatikus, de nem tehetek róla. Nem tudok rajta változtatni, és nem is akarok. Szóval mivel anyáéktól nem számíthattam pénzre ilyesféle drága hétvégi kiruccanásra, összeszedtem a pénzt a magam ügyes-bajos módján. A születésnapi, karácsonyi pénzek lassacskán összegyűltek. És hát dolgoztam is egy kicsit. De most nem ez a lényeg hanem, hogy végre megvan. Senki nem tud a nyári tervemről, csupán a legjobb barátnőm, aki mindig segít nekem és velem fog jönni. Fel is hívom gyorsan, hogy holnap mindent el tudjunk intézni.

- Szia Liz! Mira vagyok! Bocs, hogy ilyenkor zavarlak, remélem, még nem aludtál.

- Szia! Semmi baj, nem aludtam még, épp az F1-es jegyárakat nézegetem a neten. – újságolta lelkesen

- Hát azt igazán jól teszed! – mondtam, célozva rá hogy minden oké, és mehetünk.

- Hogy érted azt, hogy jól teszem?- kérdezett vissza kissé meglepetten.

- Értsd úgy, hogy holnap reggel korán kelünk, és mindent elintézünk az útra! – válaszoltam neki nagy boldogan.

- Igen? Ááááááááá! Ez szuper! – ujjongott ő is és én is

- Igen, tudom. Fantasztikus! Szóval holnap reggel találkozzunk a cukrászda előtt, úgy 7 körül, rendben?

- Tökkéletes! – válaszolta

- Helyes! J Akkor holnap. Na, jó éjt!

- Neked is, jó éjt és álmodd, hogy már ott vagyunk, és Kimi futamot nyer!

- Meglesz! Mondani sem kell! – vágtam vissza nevetve- Szijja!

- Szija!

Hú nagyon jó kedvem lett a dologtól, de a holnapi napon jó lenne túl lenni. El kell intézni mindent, és anyáéknak is elő kéne adni a tervem. Kemény menet lesz ez még. Nagyon remélem, hogy nem üvöltözés fog belőle kisülni, hanem megértenek, és segítenek. Jaj, csak így legyen! Na jól van Mira! – intettem magam nyugalomra – Ne agyalj már annyit! Aludj egyet és pihend ki magad a holnapi napra, mert ahogy mondtad, nem lesz könnyű menet…

Le is feküdtem rögtön, de nem sikerült olyan hamar elaludnom, mint szerettem volna. Féltem attól, mit fognak reagálni anyáék.

Reggel óracsörgésre ébredtem. Felültem az ágyban, és ismét agyalni kezdtem. Nem tudtam lenyugtatni magam. Nagy nehezen elkészültem. Anyáék felébredtek a csörömpölésemre. A fenébe!  (Szabadságukat töltik, szóval most ők is későn kelnek. Illetve kelnének, ha nem lennék ilyen béna, hogy hozzákezdek mindennel zörögni…) Csak oda szóltam nekik, hogy elmegyek és el is húztam a csíkot, mielőtt kérdezősködnek, hogy hova, minek, és kivel megyek el itthonról ilyen korán, mikor mindig délig alszok. De nem akartam magyarázkodni. Még nem. Még ma úgyis minden kiderül. Elindultam a megbeszélt helyre. Szinte egyszerre érkeztünk Lizzel.

- Na szia! Hogy aludtál az éjjel? Én nagyszerűen – mondta Liz

- Sajnos én ezt nem mondhatom el magamról. Szörnyű éjszakám volt. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben. És ráadásul azt álmodtam, hogy a szüleim nagyon kiakadtak mikor elmondtam, hogy menni akarok, mert hogy képzelek én olyat, hogy csak úgy fogom magam és egyik pillanatról a másikra bejelentem nekik, hogy én augusztusban egy költséges kirándulást teszek, mindezt azért, hogy F1-et lássak, pedig ott a Tv és a sokkal olcsóbb is. És főleg apa volt kiakadva, akitől jobban várom a megértést…

- Mindegy ne gondolj már mindig ilyenekre! Most szépen elmegyünk, elintézzük amit el kell és meglátod minden rendben fog menni a szüleiddel is. Csak nyugodj le. – bíztatott

- Igazad van. Túlreagálom a dolgot. Végülis, ez nem olyan nagy ügy. Csak egy versenyre akarok elmenni egy hétvégére. Nem nagy cucc. Csak félek, nem engednek. De mindegy is. Nem érdekel. 17 vagyok, igazán hagyhatnák, hogy megvalósítsak valamit, amit régóta szeretnék. Vigyázat emberek, mert jövök! Gyerünk! – hirtelen karon fogtam legkedvesebb barátnémat, és go!

Mindent elrendeztünk. Megvettük a jegyeket és lefoglaltunk egy szobát a szállodában csütörtöktől vasárnap estig.

- Na, most pedig szépen haza mész és előadod a dolgokat a szüleidnek! – parancsolt rám Liz

- Na igen, de…

- Nincs de! Mész és elmondod! Nem lesz baj, meglátod. Nem olyannak ismerem a szüleidet, hogy ennyit ne tudnának megengedni.

- Remélem igazad van – most megnyugodtam egy kicsit – Na jó. Megyek. Szia! És szoríts!

- Persze! Szia!

Elég nehezen, de elindultam haza.

- Csak okosan!!! – kiabált utánam Liz

- Igyekezni fogok! – szóltam vissza mosolyogva, bár nem volt igazán szívből jövő mosoly.

Délután 5 óra volt, jól elütöttük az időt. És minél inkább közebb voltam a házunkhoz, egyre rosszabbul éreztem magam. És csak azt próbálgattam, hogy mit mondjak majd, hogy adjam nekik elő a tervemet. De semmire nem jutottam.

- Sziasztok, megjöttem! – mondtam amint haza értem

- Szia! – köszöntek egyszerre, ugyanis anya és apa is ott ült a konyha asztalnál és beszélgettek

- Merre jártál? Olyan korán elmentél itthonról, ez nem szokásod. – mondta anya

Huh, ha már itt vannak mind ketten talán jobb túl esni rajta minél előbb. Nyugi Mira! Nagy levegő, és minden rendben lesz. Csak okosan.

- De jó hogy mindketten itt vagytok. Hát akkor elmondom merre jártam, de az elején kezdeném. – a szívem a gyomromban dobogott. Tényleg nem nagy dolog, de soha nem álltam még ilyesféle dologgal anyáék elé.

- Oké, oké, de mondd már, miről van szó, hogy ilyen ideges lettél? – kérdezte anya

 Hú! Anya ismer, mint a tenyerét. Azonnal rájött, hogy valami nagyon nyomja a szívem, és komolyan akarok beszélni.

- Szóval… Tudjátok, hogy mennyire Forma-1 mániás lettem az évek során. Mindig is nagy álmom volt, hogy egyszer kimehessek egy futamra. És… mivel tudom, hogy ilyesmire nem adnátok pénzt, én összegyűjtöttem. És ma Lizzel voltam egész nap. Jegyet vettünk a nagydíjra és szobát foglaltunk 4 napra. Tudom, hogy ez nektek nagyon váratlan, és ne haragudjatok, hogy nem szóltam eddig, de nem tehettem, mert megpróbáltatok volna lebeszélni, de így már nincs vissza út. És még mielőtt ordítozni kezdtek velem és kioktattok az élet dolgairól, - ekkor már folyt belőlem a mondani való. Csak jött és jött, mint valami ár, amit nem lehet megállítani – Nekem nagyon fontos ez. Régi álmom. Az F1 az életem részévé nőtte ki magát, és most úgy éreztem ideje tennem valamit, hogy valóra váltsam az álmom. Nem akarok, senkivel veszekedni, nem akartam senkit megbántani, vagy ilyenek, de meg kell értenetek. Nagyon szeretlek benneteket, ezt jól tudjátok, de ezt meg kellett tennem és elmegyek akkor is, ha emiatt ti nagyon mérgesek lesztek rám. Csak ennyit akartam. Most már… nekem eshettek…