Megvacsoráztunk, és rengeteget beszélgettünk. F1-ről, picit magánéletről (kiderült, hogy időközben elváltak Jennivel, de sikerült a sajtót kizárni a dologból, ezért nem tud róla senki), szóval eltelt az idő és igazán oldott lett a hangulat köztünk, aminek nagyon örültem.

     - Kimi! Későre jár, azt hiszem ideje visszamennem a szállodába. És szerintem neked is. – mondtam neki kedvesen.

     - Igazad lehet. Melyik szállodában laksz? „Haza”kísérnélek.

     - Ugyan már, vissza találok, de azért kösz.

     - Nem, nem! Nem venném jó néven, ha egyedül lófrálnál a városban késő este, és ne adj isten valami bajod lenne. Elkísérlek és nincs vita! – adta ki a parancsot – Szóval hol is laksz épp?

     - Oké, rendben. Szót fogadok. – és megmondtam melyik szállodában lakom

Azzal elindultunk. Lehűlt a levegő odakinn, kicsit fáztam, de igyekeztem titkolni. Nem egészen jött össze… Kimi átkarolta a vállam, hogy ne fázzak.

Mikor megérkeztünk, bekísért az épületbe.

     - Köszönöm ezt az estét. Nagyszerű volt. – és kezdtem a búcsúzkodást

     - Nagyon szívesen.

     - Hát… Remélem találkozunk még valaha.

     - Valaha? Ennyi? Máris eleged van belőlem?

     - Nem! Dehogy is. Nagyon jól éreztem magam veled.

     - Ezt örömmel hallom. Mert én is élveztem a társaságodat. Szerintem nagyszerű lány vagy. Ritka az ilyen manapság. – mosolygott rám kedvesen, mire én kissé zavarba jöttem.

De jaj! Közeledik. Mit akar? Csak nem ...?!? De… Megcsókolt. Hirtelen a fellegekben éreztem magam, de vissza kellett térnem a valóságba.

     - Kimi. Kérlek… - és eltoltam magamtól, habár nehezemre esett. De ne higgye azt, hogy könnyűvérű vagyok, akti felszed az utcán, szórakozik vele egy sort, aztán meg pápá. Neeeeeem.

     - Igazad van. Ne haragudj, kérlek. Tényleg bocsánat. – úgy mentegetőzött, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre, pedig ő igazából semmi rosszat nem csinált, de talán mégis egy picit. Megyek is gyorsan, még mielőtt túlságosan is megesik rajta a szívem, mert olyan aranyosan áll ott előttem lebiggyesztett fejjel, hogy mindjárt elbőgöm magam.

     - Jó éjt! – mondtam és elindultam a lifthez.

     - Neked is jó éjszakát! – és csak állt ott tovább

A lift ajtaja épp bezárult volna, mikor valaki elkapta. Persze, hogy Kimi.

     - Tudsz róla, hogy a lift ajtajában állsz, és nem tudok felmenni a szobámba? – kérdeztem kicsit szemrehányóan, de azért kedvesen.

     - Igen, tudom. Bocs.

     - Mit állsz ott? Te bolond vagy. – komolyra akartam venni a figurát, de nem sikerült. Csak vigyorogtam, mint a vadalma.

     - Tudom. De te tehetsz róla.

     - Én? Ez felettébb érdekes. Mégis miért?

     - Mert mióta ma délután megláttalak, jó a kedvem, ami már egy ideje nem volt rám jellemző. Én nem akarlak csak úgy elengedni. Meg hát itt van még az egész hétvége. Az nem lehet, hogy ne lássalak többet.

     - És, én most erre mit mondjak?

     - Csak találkozzunk holnap is. Kérlek.

     - De neked holnaptól edzéseid vannak. Mégis hogy gondoltad?

     - Ez az. Gyere el velem holnap. Bemutatlak a csapatnak, körbevezetlek, aztán lemennek a szabadedzések, és ismét szabad az estém. Na mit szólsz?

     - Nem is tudom.

     - Nem mondod, hogy nem szeretnéd „belülről” látni a dolgokat, mert a mai beszélgetésünk során annyira már megismertelek, hogy ezt nem hiszem el.

     - Oké, rendben. Meggyőztél. De most már talán ideje lenne, ha kimásznál a liftajtóból és elengednél. – ugyanis a falat támasztotta a fejem mellett, nehogy szabaduljak…

     - Már megyek is. Reggel 8-ra itt vagyok érted. És ha gondolod, jöhet a barátnőd is, hogy ne maradjon itt egyedül.

     - Oké. Szia!

     - Szia! És Jó éjt! – azzal a lift bezáródott és elindultam felfelé.

Egyszerűen nem fértem a bőrömbe. Annyira boldog voltam, mint talán még soha. Sőt. Biztos. Időközben levettem a cipőmet a liftben, mert nagyon fájt a lábam.

Amint felértem, bementem a szobánkba, bevágtam a cipőt a sarokba, és hanyatt vágtam magam az ágyon. Liz kirohant a konyhából, mert hallotta, hogy megérkeztem.

     - Hello! Mesélj már! Jó sokáig oda voltál. – mondta kaján vigyorral

     - Ne gúnyolódj, mert nem mondok semmit.

     - Oké, oké! Abbahagytam. Csak mesélj már!!! Mi volt?

     - Hát jó. – felültem az ágyban és elkezdtem mesélni, persze fülig érő szájjal - …

     - Táncoltatok? De jóóóó! Olyan mázlista vagy!

     - Igen, táncoltunk. Meg is lepődtem, mert istenien táncol. Ellenben én picit ideges voltam.

     - Ideges? Te? Tánc közben?

     - Igen, én sem értettem. Biztosan Kimi váltotta ki belőlem. – és folytattam - …

     - Nem mondod! Te csaj! Tényleg szájon csókolt Kimi?!? Ezt nem hiszem el! Én téged legyilkollak! – és hangosan nevetni kezdtünk

     - Igen, megcsókolt. És annyira jó volt! És hjaj! Ollyan jó illata volt, én azt hittem ott helyben elájulok. De leállítottam.

     - Mi?! Bolond vagy?! Te leállítottad?

     - Igen, le. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy könnyűvérű vagyok, és csak azért csinálja, hogy eggyel több legyen a listáján.

     - Ez igaz. És? Látod még valamikor? Persze Tv-n kívül gondolom.

     - Igen! – vigyorodtam el megint – Holnap!

     - Holnap?!?

     - Igen holnap! Bemutat a csapatnak, és körbevezet. Reggel 8-ra jön értünk.

     - Állj! Azt hiszem, nekem valami nem tiszta. Értünk? Ez meg mit jelent?

     - Igazán semmit… Csak annyit, hogy te is jössz! – löktem oldalba Lizt

     - Én? Hát ez tök jó! Tényleg?

     - Igen! Tényleg! Azt hiszem én most elmegyek tusolni, aztán alvás, mert holnap megyünk! – és céloztam rá, hogy Liz is tegye el magát holnapra.

Mire elkészültem, Liz már aludt. Én is befeküdtem az ágyamba, de nem tudtam aludni. Csak gondolkodtam. Annyi minden történt velem egyetlen nap alatt, mint még soha. Ezt fel kell még fogni.

Ugyanakkor fáradt voltam és fél óra múlva elnyomott az álom…