Kimi a lift előtt állt, elegánsan kiöltözve és várt, de én kivételesen a lépcsőn jöttem le. (csak a hatás kedvéértJ) Mikor meghallotta a lépteket a lépcső felől, felkapta a fejét és megfordult. Jöttem a lépcsőn, teljesen természetesen, semmi extra megnyilvánulás. De Kimi… Csak állt és nézett, szinte már tátott szájjal. Mikor leértem megálltam pár méterrel előtte. Egy ideig meg se szólalt, csak nézett hatalmas szemekkel.

     - Gyönyörű vagy – szólalt meg végre és közelebb jött hozzám

     - Köszönöm, te is jól nézel ki – válaszoltam, majd egy gyors csókot lopott és elindultunk (persze kocsival)

Megérkeztünk a helyre a mi a partyra volt kibérelve. Őrült nagy felhajtás volt. Biztos el kellett nekem ide jönnöm? Ez nem nekem való. De Kiminek muszáj és nem hagyom cserben. Kiszálltunk az autóból és megfogta a kezem, hogy lássák, összetartozunk. Amint megjelentünk, elkezdtek kattogni a fényképezők, villogtak a vakuk, mindenki a legjobb, legtöbbet érő képet akarta elkészíteni. Előttünk a riporterek tolakodtak, próbálták feltenni idiótábbnál idiótább kérdéseiket, de csak óriási hangzavar lett belőle. Én egyre jobban szorítottam Kimi kezét, attól féltem ebben a nagy felhajtásban még elveszítem és én akkor teljesen elvesztem ebben az emberseregben.

     - Nyugi, itt vagyok. Nem hagylak itt. Minden rendben lesz. Bent nincsenek ennyien – mondta Kimi

Végre bejutottunk, és valóban sokkal kevesebb fotós és riporter volt. Csak azok, akik külön engedélyt kaptak. Bent kellemes zene szólt, hangulatvilágítás meg minden ami kell, pincérek rohangáltak és pezsgőt kínáltak, a vendégek egy része az asztaloknál ült, már része ide-oda csapódott beszélgetni. Rengetegen voltak. Csapattagok és csapatvezetők, egykori és jelenlegi versenyzők, barátok, ismerősök… Egyik asztalnál megpillantottuk Erját és Mikát, és csatlakoztunk hozzájuk.

     - Milyen jó titeket így együtt látni. – jegyezte meg Mika

     - Valóban. Igazán jól néztek ki együtt. – helyeselt Erja

     - Köszönjük – válaszoltuk egyszerre, majd elnevettük magunkat és kaptam egy puszit az arcomra.

Beszélgettünk, és eközben többen is megjelentek, akiknek Kimi büszkén mutatott be, mint barátnőjét.

Egyszer Kylie Minouge és Nick Cave közös dalát, a Wild roses-t kezdték játszani. Kimi felkapta a fejét, és felállt.

     - Hölgyem, szabad egy táncra? – kérdezte, és nyújtotta a kezét

     - Természetesen – válaszoltam mosolyogva, hisz olyan aranyos volt. Azzal én is felálltam és táncolni kezdtünk. Sokan tették ugyanezt, hisz ez a szám nagyon szép. Szerintem…

Jobb kezével a derekam, bal kezével a kezem fogta. Szorosan egymáshoz bújva táncoltunk, és egy szót se szóltunk. Mindketten tudtuk, hogy nagyon szeretjük egymást. Egyetlen mozdulatból, egy pillantásból, egy lélegzetvételből, azonnal tudtuk mit gondol és érez a másik. Felesleges is lett volna megszólalni.

Eközben Erja és Mika rólunk beszélt.

     - Az isten is egymásnak teremtette őket, nem gondolod? – közölte észrevételét férjével

     - De igen. A lehető legjobbat hozzák ki egymásból. Régóta ismerem Kimit, de soha nem láttam még ennyire felszabadultan boldognak. – hangzott a válasz

Ez alatt a számnak vége lett és visszamentünk Mikáékhoz.

     - Kimi, én kimegyek a mosdóba. Azonnal jövök - mondtam

     - Rendben, menj csak.

Mikor a mosdóból kijöttem, összefutottam valakivel, akivel talán nem kellett volna. Jenni. Már csak ő hiányzott az életemből…

     - Helloka. Jenni vagyok. – „mutatkozott be”

     - Tudom ki vagy.

     - Nagyon helyes. Szóval te lennél az új „barátnő”… - azzal flegmán, kissé lenézően végigmért

     - Igen én lennék. Talán nem tetszik valami?

     - Hát… érdekes, hogy mennyit romlott szegény Kimi ízlése mióta mi szétmentünk… - ennél a mondatnál éreztem, hogy Jenni „párbajra” hívott. Másra se vágytam, csak egy kissé ittas Jenni Dahlmannra… Nincs nekem erre most erőm.

     - Hát, nagyon örülök, hogy találkoztunk, - mondtam semmiképp sem őszintén – de nekem most mennem kell

     - Ne szaladj el kislány! Megijedtél? Én csak beszélgetni szeretnék az utódommal.

     - Én viszont nem igazán szeretnék az elődömmel

     - Most azt hiszed, tied a főnyeremény, mi? Tévedsz kisanyám. Te hamarosan eltűnsz a képből, és Kimi térden állva fogja visszakönyörögni magát hozzám. Mert még mindig engem szeret. Soha nem érhetsz a nyomomba.

      - Na jó, én nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Azt gondolsz, amit akarsz. Teszek rá. – azzal elindultam

     - Ne menj el! Végig fogsz hallgatni – azzal megragadta a karom és visszafordított. Legszívesebben megtéptem volna, de nem akartam cirkuszolni ennyi ember előtt. Ellenben Jennivel... – Te egy kis senki vagy. Csak egy kaland vagy Kiminek, semmi több. Jobb, ha nem szeretsz belé, mert csalódni fogsz. Ó, hogy már belé szerettél? Szegény kislány! Mennyit fogsz te szenvedni… - mondta gúnyos kacajjal, nekem ekkor már kicsordult a könnyem. – Mit akarsz? Csodát? Holnap elmész, és ő is. Soha, mondom, soha többet nem látod! A távkapcsolatok pedig nem működnek. Esélyed sincs kicsim. Ne hidd, jössz innen a semmiből, és rögtön Kimit fogod magadba bolondítani. Te kis szerencsétlen! – nem bírtam tovább, fogtam magam és sírva elszaladtam. Nem tudtam leállni vitatkozni vele. Talán azért, mert valahol úgy éreztem igaza van. Ezért inkább elrohantam.

Kimi azonban meglátta, hogy Jenni gúnyosan kacag, Én pedig könnyes szemmel rohanok el. Nem is tétlenkedett tovább, azonnal kérdőre vonta Jennit.

     - Mit mondtál neki, te idióta?!?

     - Csak az igazat

     - Pontosabban?!? – Kimi idegesebb volt, mint valaha.

     - Csak annyit, hogy semmi esélye és ne fűzzön nagy reményeket hozzád, mert te még mindig engem szeretsz. Szegény lány teljesen kiborult az igazság hallatán. Szegényke pedig úgy szeret. De hát ez van. Ilyen az élet…

     - Te szerencsétlen! Eszednél vagy??? Hogy lehetsz ilyen szívtelen dög? Undorító vagy! – Kimi szörnyen dühös lett, és ha nem nő lenne, lehet neki is ment volna Jenninek, de uralkodott magán. – Nem szeretlek, fogd már fel! NEM sze ret lek! – mondta el tagoltan, jól érthetően, és üvöltve… - Nem szeretlek, fogadd el. Sőt ezek után, gyűlöllek. Egy undorító, szégyentelen ember vagy. Én a helyedben a föld alá süllyednék! – azzal otthagyta, és elrohant Mira után.