Másnap reggel, mikor felébredtem, kibattyogtam a konyhába, és egy üzenetet találtam az asztalon. „Letelt a szabadságunk, mindketten dolgozni mentünk. Remélem, elleszel egyedül. Anya” Hát, jó. Talán nem is baj, hogy egyedül leszek ma. Megreggeliztem, majd úgy döntöttem ideje kimozdulni. Meglátogattam a barátaimat és a rokonokat. Liznél töltöttem a legkevesebb időt. Azt hiszem érthető, hiszen ott volt nála Rami és nekem csak a szívemet fájdította, ha láttam őket együtt. Megkértem Lizt, hogy ne nagyon beszéljen senkinek arról, hogy Kimi és én…, szóval értitek. Nem egészen értette a dolgot, de megesküdött, hogy nem veri vagy dobra. Ezután úgy döntöttem megveszek egy-két dolgot a sulira. Késő délután értem haza. Beszélgettem sokat anyáékkal, megvacsoráztam, letusoltam, és ledőltem aludni.

Hamar eltelt ez a két hét. Sokat segítettem anyáéknak a ház körül, és több időt fordítottam a barátaimra is. És persze minden nap beszéltem Kimivel! Elérkezett szeptember 1-je, péntek. Az első tanítási nap. Ismét a régi voltam, folytattam kis életemet ott, ahol annak idején abba hagytam.

Reggel felébredtem, elkészültem, felkaptam a táskám, és Lizzel elindultunk a suliba. Jó volt végre újra látni a többieket. Mindenki olyan lelkes volt. Én is jól éreztem magam. Mindaddig, amíg az osztályfőnök végig nem kérdezett mindenkit, hogy kivel mi történt a nyáron. Liz bőszen mesélte, hogy kint voltunk a Magyar nagydíjon, és fantasztikus volt, és hogy ő most nagyon szerelmes. Aztán én következtem.

     - Mira, te jössz. Mi történt a nyáron, merre jártál? – kérdezte a tanárnő

     - Én… ahogy Liz már említette, kint voltam a Hungaroringen.

     - És milyen volt? – kérdezte érdeklődően

     - Nagyon jó volt. Nem fogom lefelejteni

     - Ennyi? Egyéb mondani való? – kérdezte

     - Nincs. Ez minden. – válaszoltam, miközben Liz meglehetősen értetlen képpel nézett rám.

     - Miért nem mondtad el? – kérdezte halkan, miközben már más mesélte a nyarát

     - Mit? – kérdeztem vissza, mint aki nem tudja, hogy Liz miről beszél

     - Hát, hogy szerelmes vagy.

     - Ugyan minek? Akkor mindenki faggatózna róla. Abból pedig köszönöm szépen nem kérek.

     - Te tudod…

     - Igen én. És ezzel a téma lezárva!

Eltelt az első nap, sokat beszélgettünk a haverokkal, de a „nyáron történtek” témát igyekeztem elkerülni.

     - Na, hogy telt a napod? – kérdezte anya, mikor hazaértem.

     - Túléltem. Jó volt újra látni a többieket. Már hiányoztak. – ettem egy pár falatot és bementem a szobámba. Beesteledett, elvégeztem a szokásos dolgokat, úgy mint fürdés, email, stb. Miután végeztem, megcsörrent a telefonom. Kimi hívott. Végre. Már vártam, mert hétvégén futama lesz.

     - Szia! Hogy vagy? – kérdeztem

     - Én jól köszönöm, leszámítva, hogy nagyon hiányzol. De te hogy vagy? Milyen volt a suliban?

     - Megvagyok, és te is nagyon hiányzol nekem. A suli? Jó volt… Rég láttam már az osztálytársaimat.

     - Örülök, ha minden rendben. Holnap nézed az időmérőt?

     - Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy nézem.

     - Akkor jó. Sajnos most mennem kell. Nagyon szeretlek. Csókollak.

     - Én is szeretlek. – azzal leraktuk.

Elaludtam, másnap pedig délelőtt mindent elintéztem, hogy az időmérőt nyugodtan nézhessem. Apa is és még anya is leült a tv elé. Az első két szakasz simán ment. Az utolsó rész következett.  Kimi a pályán! Na most legyen oké minden.  Egész jó ideje volt Kiminek a mért pontokon, az utolsó szektorban azonban, hibázott, és oda lett a kör. Több idő pedig nem volt. Kimi a 8. Mi a fene történt? Nem figyelt? Ő nem szokott hibázni. Azonnal fel akartam hívni, de nem értem volna vele semmit, hiszen még biztosan nincs telefonközelben. Inkább küldtem neki egy sms-t, hogy ha ráér azonnal hívjon fel. Ez meg is történt körülbelül 2 óra múlva.

     - Szia! Most tudtalak csak hívni, ne haragudj. - monda

     - Semmi baj, de inkább azt meséld el nekem mi történt. Olyan jó köröd volt.

     - Igen, de… nem is tudom mi történt velem. Elnéztem a féktávot.

     - Elnézted? Te nem szoktad csak úgy elnézni. – mondta neki kissé szigorúan

     - Mondom nem értem miért. Az én hibám volt. De nem tudod milyen rossz, hogy nem vagy itt. Egyfolytában rád gondolok.

     - Kimi ne csináld, kérlek. Nekem is nagyon rossz, de ne nehezítsd meg. Tudod, hogy én vagyok veled. Mindig veled vagyok.

     - Igen tudom, de az nem ugyanaz.

     - Én is tudom. De meg kell ígérned valamit.

     - Bármit.

     - Meg kell nyerned a holnapi futamot. Ígérd meg, hogy megnyered. A kedvemért.

     - Oké. Rajtam nem fog múlni.

     - Oké. Na menj, mert Ron leszedi a fejed. Szeretlek! Pussz

     - Én is szeretlek.

Elmeséltem apáéknak, mi történt, megvacsoráztunk, majd vettem egy hosszú fürdőt. És következett a szokásos program. Net, stb. elalvásig.

Másnap Kimi megnyerte a futamot. Nagyon ügyi volt. Csak sajnáltam, hogy nem lehetek ott vele, és nem ünnepelhetjük meg. De utána órákat beszéltünk át telefonon. Főleg a futam volt a téma, sok „szeretlek” „imádlak” és „hiányzol” –al színesítve… :p J