Mondanom sem kell, hogy az eset miatt, nagyon megutáltak. A csajok egytől-egyig mindenki a suliban, csak Liz nem. A fiúk pedig két részre szakadtak. A Barbi pulikutyái természetesen utáltak, és megvetettek, és minden ilyesmi, a másik fél viszont mellettem volt.

Másnap szemembe húzott baseball sapkában (és bekötött kézzel) mentem suliba. Sétálok a folyosón, szembe húzott sapkával, de nem menekülhettem a szúrós tekintetek elől. Minden lány ellenséget látott bennem. Én ezt nem értem. Mi rosszat tettem? Nem tudtam levakarni magamról az embereket. Ha a nézéssel ölni lehetne… Egyesek azt a szöveget nyomták, mint Barbi, hogy elvettem a pasijukat, mások meg Kimi telefonszámát és email címét követelték. De mindent összevetve, mindenki utált. Csak Liz volt mellettem, és pár fiú. Ennek ellenére olyan egyedül éreztem magam, mint a kisujjam. Teljesen a tanulásba temetkeztem, hiszen nem tudtam mással elütni az időt. Csőstől jöttek a bajok, és amennyire kezdtem megszokni Kimi hiányát, most ismét annyira szenvedtem tőle. Nem bírtam tovább. Leborultam az ágyamra és ismét sírni kezdtem, amit már ideje nem tettem. Anya észrevette és bejött.

     - Mi a baj? - kérdezte

     - Minden. A suliban mindenki utál, és nagyon hiányzik Kimi. Nagyon. Liznek persze könnyebb. Raminak több a szabadideje, és kevésbé ismert. Ők olyan sokszor találkoznak. De mi… Nagyon hiányzik. Nem bírom itthon.

     - Értem. 17-18 az utolsó futam, ugye? – váltott kissé témát anya

     - Igen. És 17-e meg ráadásul Kimi születésnapja – kezdtem még jobba sírni

     - Aham. – reagált anya – Nem akarsz kimenni az utolsó futamra Kimihez? Ha már szülinapja is lesz? Mondjuk 17-től 20-ig megfelel?

     - Mi?!!! – kaptam fel a fejem

     - Csak megkérdeztem nem akarsz-e kimenni Kimihez, de ha nem, hát nem.

     - De! De! Akarok! Persze, hogy akarok! Ne csináld már! Tényleg kimehetek?

     - Jó jó! Kimehetsz. Igen.

     - Imádlak anya!!! – ugrottam a nyakába – De ma hányadika van?

     - 14-e – válaszolt anya. – Ja, és a jegyed már le van foglalva. 17-én, szombaton, kora reggel.

     - Már le is van foglalva? De jó! Nagyon, nagyon köszönöm!

     -  4 óra körül kiviszünk kocsival a reptérre. 6-kor indul a repülőd Sao Paolo-ba, mert ott lesz a futam, ugye!?

     - Igen, ott. Hú, tényleg. Ott. Megyek Brazíliába. Hát ezt nem hiszem el! Anya imádlak!!! – ki tudtam volna ugrani a bőrömből örömömben.

     - Ja és holnap és holnapután már nem kell bemenned a suliba, ha gondolod, hogy készülni. – ez fantasztikus! Hihetetlen anyám van!!! J

Akkor van teendőm rendesen. Össze kell pakolnom, kellene valami ajándék Kiminek, és… kéne keríteni valakit, aki Sao Paolo-ban kijön elém a reptérre, mert gőzöm sincs, hogy mi, hogy, merre, hány és hogyan. De nem Kimit. Neki meglepi lesz.

Ezalatt Kimi meglátogatta Mika barátját, hogy elpanaszolja valakinek bajait. Hosszasan beszélgettek. Majd Mika feltette a fontos kérdést.

     - Nagyon távol vagytok egymástól, és már rég láttad. Most is úgy gondolod, hogy szereted?

     - Hogy kérdezhetsz ilyet? Imádom! Teljes szívemből. Napról napra jobban. Soha nem szerettem még ennyire senkit ilyen őszintén. Lehet akárhol, és szeretem.

     - Komolyan szereted?

     - Az életemnél is jobban.

     - Helyes. Ezt akartam hallani – mondta Mika

Persze Erja mindezt hallotta az ajtóból, de nem vették észre. És mivel nőből van, mellesleg, nagyon jóba van Mirával, azonnal fel is hívta. Persze csak miután Kimi elment.

     - Szia Erja! De rég beszéltünk. Hogy vagytok?

     - Jól köszönjük. Remélem te is, de most van egy kis pletykám. Első osztályú és 100%-osan nem kamu.

     - Jaj, ez nem jól hangzik.

     - De igen. Nagyon is jól hangzik. Szóval Kimi itt volt nálunk. Kb. 5 perce ment el. Mikával beszélgettek, amit én „véletlenül” hallottam.

     - Mondd már, ne csigázz! Megcsal, mi?

     - Dehogy is! Nem bízol benne?! Ez nagy kár ugyanis azt mondta, hogy tiszta szívéből szeret, az életénél is jobban. És ezt halálosan komolyan mondta.

     - Istenem, de jó ezt hallani. Én is imádom őt. Akkor még jobb lesz, amit tervezek

     - Mit tervezel? Ki vele.

     - 17-től 20-ig kimegyek Kimihez Brazíliába. Véletlenül, ti nem mentek ki arra a futamra? Mert kellene valaki, aki kijön elém a reptérre, de Kiminek nem akarok szólni.

     - Hát én nem megyek, de Mika azt mondta, ő kimegy. Majd beszélek vele és kimegy eléd a reptérre, oké?

     - Oké! Köszönöm. És azt is, hogy elmondtad.

     - Nagyon szívesen. Na szia!

     - Szia!