(Először is tudom, van némi szépséghiba: hogy okt. 17-e nem szombatra esik, de így jobban jön ki J)

Kezdjük ott, hogy mit kéne adni Kiminek a szülinapjára. Persze ott leszek én meglepinek :p de azért mégis. Kellene valami tárgyi. Valami személyeset, amiről én jutok eszébe. De fogalmam sincs, mi legyen az... Megvan! Egy kispárna. De nem akármilyen. Egy képet fogok rányomtattatni, amin együtt vagyunk. Megkerestem a legjobb közös képet, és el is mentem, és megcsináltattam a párnát. Nem volt könnyű, ugyanis a fickó azt mondta csak egy hét múlva lesz kész, mert el van havazva. De elővettem kedves és egyben erőszakos oldalam, és addig ügyködtem, hogy még ma megcsinálta.J Szép kék az alap színe, és egy piros szív formában van a képünk. A hátulján pedig egy idézet, az én kézírásommal. „ A szerelemben egyik fél sem parancsol. Mindkettő engedelmeskedik” . Szóval miután ezzel elment a fél nap, ma már nem akartam menni sehova. Kezdtem pakolni. És felhívtam Lizt. Most végre ő irigykedett rám. De egy szava sem lehet, mert szinte minden héten találkozik Ramival. De azért… lehet el kéne hívni őt is… Szülinapja lesz Kiminek, oda pedig kell Rami és akkor Liz sem hiányozhat. Szóval jön Liz is. Meg is beszéltem vele. Ő is jön Ramival. (de vele csak Pesten találkozunk) Sao Paoloban pedig majd vár minket Mika. Szóltam is apának, hogy nem csak engem kell majd a reptérre vinni, hanem Lizt is. Korán lefeküdtem, már nem tudtam mit kezdeni magammal. Gondoltam had teljen az idő, inkább alszok.

Másnap még intéztem egy-két dolgot, teljesen bepakoltam, minden 3x átnéztem, hogy megvan-e. Hihetetlenül lassan akart telni ez a nap. A délutánt átdumáltuk Lizzel. Megmutattam neki Kimi szülinapi ajándékát. Nagyon tetszett neki. Remélem Kiminek is fog. De végre ez a nap is eltelt. Tisztára be voltam zsongva. Még jobban, mint mikor a nyáron voltunk. Kíváncsi vagyok mit fog szólni Kimi, mikor meglát.

Hajnali fél 3-kor izgatottan ébredtem. Kicsit még lustultam, és azon gondolkoztam, mi fog történni ma. Mit fog szólni Kimi, és a többiek. Feltápászkodtam, és rendbe kaptam magam, majd kivittem a csomagjaimat az előszobába, majd bementem a konyhába.

     - Te már fenn vagy? – kérdeztem anyától, mert hajnali fél 4-kor már a konyhában téblábolt.

     - Persze. Korán mész, elköszönni pedig el akarok azért. Meg készítettem egy kis kaját az útra.

     - Köszi! Lassan indulnunk kéne. – mondtam

     - Rendben. Menj csak. Érezzétek jól magatokat együtt. Vigyázz magadra. – köszönt el anya. Nem volt túl depis, hogy az egyetlen lánya elutazik, hiszen tudta, hogy nem hosszú időre, és hogy addig is jó kezekben lesz..

     - Köszönöm és te is vigyázz magadra – megöleltem, majd elindultunk Lizzel és apával.

Lassan megérkeztünk, elbúcsúztam apától is, majd elmenet.

Közben előkerült Rami. Liz azonnal a nyakába ugrott. Normál esetben, most elszomorodtam volna, de most nem, mert tudtam, hogy hamarosan és is Kimi nyakába ugorhatok. Már alig várom, hogy lássam.

Felszálltuk a repülőre elfoglaltuk a helyünket. Liz ült középen. Azt hiszem ez érthető. Azelőtt soha nem ültem még repülőn, de nagyon élveztem. Viszont ott egyedül Liz és Rami mellett, hát hogy is mondjam… Kezdtem már kissé kellemetlenül érezni magam. Ott nyalták-falták egymást mellettem. Oké, megértem meg minden, de picit nem lehetne visszább fogni magukat?! Legalább, amég én is ott vagyok. Kicsit hülyén is néztem ki ott külön egymagam, míg ők… Na szóval meguntam és kivonultam a mosdóba. Megmostam az arcom és belebambultam a tükörbe. Olyannyira, hogy már Kimit láttam a hátam mögött. De észhez kaptam, megigazítottam a sminket, amit sikeresen szétkentem magamon, majd visszamentem. Úgy tűnik Liz kapcsolt, hogy miért vonultam el, és mikor visszamentem, már nagyban dumcsiztak.

     - Mi a téma? – kérdeztem, és visszahuppantam a helyemre.

     - Te és Kimi. – mondta Liz magyarul, amit azonnal fordított is Raminak, mert elég érdekes képet vágott, majd hevesen bólogatni kezdett Liz válaszára.

     - Igen? És megtudhatom, mit beszélgettek ti rólunk?

     - Csak a szokásosat, amit mindenki. – mondta Liz

     - Szokásosat? Mindenki? Mi van? – kissé nehéz volt a felfogásom, hiszen még mindig elég korán volt.

     - Hát hogy imádjátok egymást, és Kimi nagyon fog neked örülni, meg ilyenek. – válaszolta Rami

     - Jaaah. Értem. – válaszoltam vigyorogva, majd előkaptam a zenét és a legfrissebb F1 Racing-et és élveztem az út hátralevő részét. Kicsit el is szunyókáltam, arra ébredtem, hogy a stewardess megszólalt, hogy hamarosan megérkezünk. Lassan észhez tértem és elkezdtem összébb pakolni a cuccaimat.

Végre megérkeztünk…