- Hol a fenében voltatok??? – kérdezte Ron mérgesen, mikor megérkeztünk – Egy óra múlva rajt! Kimi irány öltözni! Mira, rád pedig szükségem lenne. Szívesen venném, ha segítenél.

     - Persze, mit segíthetek?

     - Nos, azonnal adok pár, papírt, melyen megtalálod, a kocsi pár adatát, hogy mekkora sebességnél, mennyi benzint fogyaszt, stb. A dolgod az lenne, hogy a futam alatt érkező adatokat te rögzíted, és teljes gőzzel számolsz. Gondolok itt arra, hogy kiszámolod az érkező adatokból, hogy mikor kellene Kimit kihozni tankolni, stb. De szerintem érted te, hogy miről beszélek.

     - Igen értem, de… ő… Én? De hát, én…

     - Igen te! Okos lány vagy ezt már a múltkor bebizonyítottad. És hiányzik egy emberem, szóval szükség van valakire, és erre te vagy a legmegfelelőbb.

     - Nem is tudom… Ez nagyon nagy felelősség. Mi van, ha elrontok valamit? Oda az egész futam. Ráadásul az évadzáró.

     - Igen az évadzáró. Az első helyet a bajnokságban már elvesztettük (a csapat is és Kimi is), a másodikat még megszerezhetjük, ha segítesz. Legfeljebb nem sikerül. De ha nem segítesz, akkor biztos, hogy nem sikerül, mert kevés az emberem, nincs aki beugorjon.

     - Meg tudod csinálni! – kacsintott rám Kimi – Tudom.

     - Rendben. Legyen. Megpróbálom. Minden tőlem telhetőt beleadok.

     - Ez a beszéd. Akkor menj Kimivel, ő ad neked csapatruhát, aztán itt várlak.

Elmentem Kimivel, adott egy piros-fekete pólót, és egy fekete nadrágot, amilyen mindenkinek van a csapatnál.

     - Hmm… Jól áll. – mondta miután átöltöztem (közben ő átöltözött)

     - Kösz. – mondtam kedvetlenül

     - Mi a baj?

     - Félek. Nem akarom, hogy miattam bukjátok el a bajnokságot.

     - Ugyan már. Meg tudod csinálni. Tudom, hogy menni fog. Bízom benned! Sajnálom, hogy ma délelőtt, ezt nem mutattam… De hidd el menni fog. Most pedig menjünk, mert idő van.

Kimi beszállt a kocsiba, de a sisakot még nem vette fel. Oda guggoltam a kocsi mellé, Kimihez. Nézet őt, ahogy ül a kocsiban, és gondolkoztam. Itt ez a kocsi, és ott ül benne az akit nagyon szeretek. És most rajtam múlik a sorsuk. Nem szúrhatom el.

     - Merre jársz? – kérdezte Kimi

     - Csak elgondolkodtam. De ideje mennem. – adtam neki egy nagy puszit és felálltam a kocsi mellől. Ő pedig felvette a sisakját, és kigördült a pályára, majd ellepték ismét a szerelők, én pedig mentem Ronhoz.

     - Tessék, itt vannak az alapvető adatok, amire szükséged lesz. Fusd át őket, aztán rajt után munkára fel! – mondta kedvesen, bíztatva.

Átfutottam a papírokat, szemügyre vettem a monitort és az egyéb kellékeket.

     - Minden rendben? Ha valami nem világos, itt vagyok, szólj nyugodtan

     - Minden oké. – mondtam elszántan, majd felvettem a fejhallgatót.

A szerelők lassan eltűntek a pályáról, megtörtént a felvezető kör, majd mindenki felállt a rajtrácsra és várta, hogy kezdetét vegye az év utolsó futama. Mindenki jól akarta befejezni az évet, igazi nagy csata volt várható. A főprodukció persze Kimi, Michael, és Fernando volt, de bárki más is várható volt, hogy nagyot villant az utolsó futamon.

Kialszanak a lámpák, és rajt! Kimi kissé beragadt a rajtnál, de nem vesztett sokat, és az élen maradt, Alonso loholt a nyakában. Én a futamra nem is nagyon figyeltem ez után, csak számoltam és számoltam, annyit amennyit még életemben összesen nem számoltam, de ilyen lelkesen sem.