Elköszöntünk Rontól, aki persze egy szó nélkül elengedett. Nem mintha a szülinaposnak meg kellene mondani, hogy mikor mehet el a saját bulijáról…

Gyalog mentünk a szállodáig, nem volt messze. Meg jobb volt ez így. Kézen fogva a sötét utcán… Így hatásosabb.J

Végre „haza” értünk. Kimi bement a szobába. Azt mondtam neki maradjon a szoba közepén, ne üljön le. Majd megjelentem két pohár pezsgővel.

     - Boldog születésnapot! – mondtam neki, koccintottunk, és átadtam az ajándékát.

     - Ezek mi vagyunk! De jó! Nagyon tetszik, köszönöm! Így akkor is veled alhatok, ha nem vagy itt. – mondta, és meg akart csókolni

     - Nézd meg a hátulját is. – húztam el magam, mire először elég furcsa képet vágott majd, olvasni kezdte a párna hátulján lévő szöveget.

     - „ A szerelemben egyik fél sem parancsol. Mindkettő engedelmeskedik” – olvasta, majd elmosolyodott – Milyen igaz… Nagyon köszönöm! Tényleg! Nagyon tetszik. – mondta, majd megcsókolt. Most hagytam. Egyik kezemmel a távirányító után nyúltam és bekapcsoltam a zenét. Kimi hirtelen felkapta a fejét. Majd ismét elmosolyodott és magához húzott. Egymást ölelve és csókolgatva lassúztunk a zenére, majd…

…a kezem a pólója alá csúsztattam és úgy kezdtem simogatni, azt ő is viszonozta. Majd elkezdtem róla lehúzni a pólót. Nem ellenkezett, inkább ő is ezt tette az én felsőmmel, végig szaladt a hideg a hátamon, ahogy a keze a bőrömhöz ért, ő pedig egy pillanatra megtorpant.

     - Biztos? – kérdezte – Ha nem akkor…

     - Biztos! – mondtam majd ismét megcsókoltam. Még talán édesebben csókolt, mint eddig bármikor. Folytattuk a ruhák lehámozását egymásról, közben apró puszikkal halmozott el. Öleltem, ahogy csak tudtam. Gyengéden megfogta a derekam, és lassan ledöntött az ágyra.

A többit nem részletezném, a fantáziátokra bízom a részleteket. :p ;)

Igazából eleinte kicsit féltem ettől a kapcsolattól, vagyis inkább attól féltem, hogy Kimi nem szeret, nem szerethet úgy, ahogy én őt, hogy csak egy vagyok a sok közül. Azt meg végképp nem gondoltam, még legmerészebb álmaimban sem, hogy idáig jutunk. De mára ez a félelmem teljes mértékben elmúlt. Tudom, hogy szeret, hisz 4 nap ismeretség után is képes volt rám másfél hónapot várni, és tudom, szeret. Érzem. Ez egészen biztos. És azt is tudom, hogy én is szeretem őt. Nagyon. És boldognak érzem magam, hogy mindezt vele élhetem át. Úgy érzem, a fellegekben járok, és én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. És ha belegondolok, hányan lehetnek a nagyvilágban, akik most rám irigyek… Mindegy, ezt inkább hagyjuk is. Csak Kimivel akarok foglalkozni és senki mással. Ezt az estét senki és semmi nem ronthatja el. Itt vagyok azzal, akit a világon a legjobban szeretek, itt a karjai közt, érzem az illatát, és ahogy megérint, megcsókol… Kiráz a hideg, ahogy a teste a testemhez ér.  Érzem, hogy szeret. Kell ennél több? Nem hiszem…