Reggel. (10 óra körül) szinte egyszerre ébredtünk fel.

     - Jó reggelt – kezdte Kimi egy nagy puszival

     - Jó reggelt ablakon beeső Rómeó – válaszoltam

     - Most megint kezded? Ne piszkálj már vele. Még a lábam is fáj. Miattad! Nem kell mindig felhozni, hogy milyen béna voltam.

     - Jól van na. Nem bántásként mondtam, tudod. Olyan aranyos voltál, mikor átestél az ablakon. Meg mi az hogy miattam? Nem érte meg?

     - De! Egyértelműen megérte! – majd ismét csók

     - Szia Mira, azt aka… Upsz… sorry… én csak… én… anyukád mondta, hogy… uhh.. bocs… itt sem vagyok – habogott Liz a szobám ajtajában, mikor benyitott és meglátott minket, mire mi szétrebbentünk.

     - Gyere már vissza, te! Semmi olyat nem csináltunk. – nevettem el magam.

     - Oké. – mondta, és visszajött. Leült az ágy szélére. – De ti… Kimi… Hogy? – kérdezni próbált nem nagy sikerrel. Csak csodálkozott. Majd jött a mesélés.

     - Ne nevess ki te is. – duzzogott Kimi, mikor Liz nevetni kezdett az ablakon beesős résznél.

     - Bocsi, na. Majd Mira kiengesztel. – nevetett tovább. Én adtam Kiminek egy puszit és folytattam a mesélést Liznek.

     - De jó! Nem is tudtam, hogy ilyen Rómeó vagy – kuncogott Liz. – De tényleg tök jó. Aranyos. – mondta már komolyan. – És Kimi! Ő… izé… Rami nem jött? – kérdezte Liz reménykedve.

     - Hát… nem. Nem tudom miért. Egy ideje nem is beszéltünk. Mindenki a saját bajával foglalkozott. – mondta Kimi

     - Értem. Kár. Na mindegy. És a szüleid mit szóltak, hogy Kimi megjelent? – fordult hozzám Liz

     - Még nem tudják. – válaszoltam

     - Tényleg. Mi lesz? Mert, ha zavarok… – kezdte Kimi

     - Nem zavarsz! Már mondtam. Majd szépen elővezetem nekik a dolgokat. Illetve nem majd, hanem mindjárt. De Liz! Miért is jöttél eredetileg?

     - Csak azt akartam mondani, hogy Tomi üzeni, hogy köszöni a tegnapi segítséget, és ha szükséged van valamire, szólj neki nyugodtan. – válaszolta

     - Állj! Mielőtt bármit is kérdeznél. – Vágtam rá rögtön, és azonnal befogtam Kimi száját, hogy ne tudjon megszólalni. – Mielőtt bármit is kérdeznél, Tomi egy régi jó barátom. Olyan mintha a bátyám lenne, mindig mellettem van. És semmi egyéb közöm nincs hozzá, és tegnap autót bütykölni segítettem neki. Ennyi. – hadartam el gyorsan, és elvettem a kezem Kimi szája elől, mire ő csak vigyorgott.

     - Most mit vigyorogsz? – kérdeztem értetlenül

     - Hát, hogy milyen gyorsan elhadartad ezt az egészet, csak azért, hogy nehogy féltékeny legyek. Ez aranyos volt.

     - Ahha. És?

     - És imádlak. Ennyi. – majd megcsókolt.

     - Khmm… bocsika. – szakított félbe drága, imádott barátnőm. Akit mellesleg tényleg imádok. J - Csak egy kérdés. – folytatta – Mikor akarod elmondani anyukádéknak?

     - Oh. Igen. Tényleg. Azt hiszem most. Jobb, ha nem húzom az időt. – mondtam, és kimásztam az ágyból, papucsot vettem.

     - Szerinted mit fognak szólni? – kérdezte Kimi

     - Hát… szerintem először csodálkozni fognak, aztán pedig meg fogják érteni, és nem lesz gond. De még maradj itt. Előbb felvezetem a dolgot. Liz! Jössz?

     - Ahha. Persze. – válaszolt, majd kimentünk. Anya is és apa is a nappaliban volt…