Már majdnem otthon voltunk, mikor Ajax száguldott felénk. Teljes erővel fellökött engem, én meg Kimit. Jókora pocsolyában landoltunk. Majd meghaltam a röhögéstől, mire Ajax végre visszavonult, és mi felállhattunk.

     - Most már hajléktalannak is nézünk ki. – nevetett Kimi

     - Még nem. – mondtam, és visszalöktem a sárba – De te most már igen.

     - Gondolod?

     - Aha – nevettem hangosan. Nem kellett volna. Elkapta a kezem és engem is visszarántott.

     - Most már te is. – vigyorgott a szája sarkában, mikor szerencsésen magára rántott.

     - Fú, te galád! – röhögtem, és a képébe nyomtam egy adaggal. Egy darabig csak köpködte kifelé, én pedig nevettem, de nem úszhattam meg a „büntetést”… Elszórakoztunk még egy ideig, majd végre feltápászkodtunk és bementünk. Sarasan, piszkosan, de hangosan nevetve léptünk be az ajtón. Liz azonnal felpattant, mikor észre vett minket.

     - Te jó isten! – kapott a fejéhez – Mit csináltatok ti? Verekedtetek?

     - Nem egészen… - válaszoltam, de még mindig röhögtem. Liz kétségbeesett arca még rátett egy lapáttal.

     - Hol a fenében voltatok? – kérdezte Liz még mindig kissé kiakadva.

     - A kedvenc helyemen. – kuncogott Kimi

     - És mi az? Iszaptenger, vagy disznó dagonya? – folytatta Liz a kérdések sorát. Először próbálta komolyan, de aztán ő is elnevette magát. – Oké, inkább hagyjuk. De azt ajánlom, húzzatok el zuhanyozni. – fejezte be. Mi úgy is tettünk. Bementem a fürdőbe, Kimi automatikusan utánam, és vette le a saras ruhát.

     - Khm… - krákogtam némi célozgatás jelleggel.

     - Mi az? Fáj a torkod? – kérdezte, de teljesen természetesen, mintha nem tudná, mire célzok.

     - Szeretnék letusolni. – mondtam.

     - Oké. Tőlem… Ki akadályoz meg benne?

     - Kimiiiii – szóltam rá.

     - Oké, oké, már itt sem vagyok. – mondta, és ki is ment. Letusoltam, majd ő is. Az ágyon ültem, és egy újságot lapozgattam Lizzel, mikor Kimi visszajött.

     - Oké, akkor én jövök. – mondta Liz és elment zuhanyozni.

     - Jaj, olyan levert szegény. Olyan rossz nézni. Kéne neki valami. – mondtam

     - Inkább valaki – mosolygott Kimi

     - Mire vagy kire gondolsz, hey?!

     - Nick!

     - Eddig oké. De mit akarsz tenni? – kérdeztem, mert láttam rajta, hogy már kitalált valamit.

     - Hááát… Mondjuk eljátszom, hogy fáj a térdem. Nagyon. Kellene rá valami krém, vagy gyógyszer, de sajnos pont kifogytam belőle. Nicknek viszont van.

     - És?

     - És te persze nem akarsz engem itt hagyni, így Liznek nincs más választása, ha nem akarja, hogy nekem nagyon rossz legyen, el kell mennie Nickhez…

     - Fú… Te gonosz!

     - Gonosz?

     - És sunyi! – vigyorogtam rá, és kapott egy gyors csókot. Ez után hallottuk, hogy Liz kijött a fürdőből.

     - Na most figyelj! – mondta Kimi. Elindult le az emeletről. A lépcső alján pedig:

     - Áááááááááá! – üvöltött fel. Én és Liz egyszerre rohantunk oda. Én persze tudtam, hogy kamu.

     - Jesszus! Jól vagy? – kérdeztem aggódva.

     - Nem igazán. – válaszolt a lépcső aljánál a földön fekve – Nagyon fáj a térdem! Áááuu – jajgatott hangosan

     - Istenem! Mit csináljunk? Hívok orvost. – mondta Liz.

     - Ne! – vágta rá Kimi – Úgy értem nem kell. Máskor is szokott fájni. Csak nem ennyire. – tette gyorsan hozzá. – De van egy krém a szekrényben, az rendbe hozza. – mondta.  Liz persze azonnal oda szaladt a szekrényhez és kutatni kezdett. Mi pedig eljátszottuk, hogy Kiminek nagyon fáj a térde. Nagy nehezen felállt, belém kapaszkodott fél lábon. Közben persze sziszegett és jajgatott, hogy hitelesebb legyen az alakítás.

     - Itt nincs! – szólt Liz.

     - A fenébe! Akkor elfogyott. – mondta Kimi. – Nem tennéd meg, hogy elmész Nickhez és kérsz tőle?! Auuuuu!

     - Mi? Nickhez? Én? Nem! – ellenkezett Liz.

     - De nagyon fáj!!! – mondta Kimi és olyan képet vágott, mint aki épp a halálán van.

     - Akkor menjen Mira!

     - Én maradok Kimivel. – mondtam és rámutattam Kimire aki annyira kapaszkodott, hogy hú… Szóval nekem egyértelműen maradnom kell.

     - De én…

     - Kérlek! – mondta Kimi, és szomorúan, kérlelően nézett Lizre.

     - Oké! De az adósaim vagytok! – adta be a derekát végre. Hamarosan el is indult. Mikor kilépett az ajtón, Kimi letette a lábát, elengedett és felszaladtunk az emeletre.

     - Hogy te mekkora színész vagy?! – mondtam neki

     - Háááát…Ezért jár valami, nem? – vigyorgott

     - Csak várjuk ki a végét. Mert ha kiderül, vagy nem jól sül el… Szóval majd akkor.

     - Egy kis előleg? – kérdezte kedvesen

     - Talán. De csak egy ici-pici. – válaszoltam és megcsókoltam. Ezután leültünk filmet nézni, és vártuk, hogy Liz jöjjön.