Mi közben végig néztünk két filmet. De Liz még sehol.

     - Hol van már Liz? – ültem fel aggódva.

     - Ne idegeskedj már! Biztosan kibékültek, és jól elvannak. – nyugtatott Kimi.

     - De mi van, ha nem. Ha még jobban összevesztek. Vagy ne adj’ isten, történt vele valami? – persze nekem rögtön a legrosszabbra kellett gondolnom.

     - Ne fesd már az ördögöt a falra. De ha gondolod, akkor menjünk utána. – ajánlotta fel Kimi. Persze beleegyeztem és már vettem is a kabátom. Elindultunk Liz után. Lassan megérkeztünk. Nem tudom miért, talán Kimi jó barátja Nickel, de benyitottunk. Csendben besurrantunk. Óvatosan a fal mellett, Kimi elöl, én utána. Kimi hirtelen megállt, én pedig neki mentem. Eltátogtam egy „bocsi”-t, mire ő mosolyogva intett, hogy óvatosan lessek be a nappaliba. És mit látnak szemeim? Liz és Nick a kanapén, egymás karjaiban falják egymást. Mi halkan suttogtuk, meg vigyorogtunk, hogy ne vegyenek észre. De Kimi meglökött egy képet a falon. A lábamra esett. Kicsit fel is szisszentem.

     - Mi volt ez? – nézett Liz Nickre.

     - Nem tudom. Megnézem. – válaszolt.

     - Futás! – néztünk össze Kimivel, és azonnal menekülőre fogtuk. De nem jutottunk tovább az ajtónál.

     - Ti??? – És ekkor már Liz állt mögöttünk karba tett kézzel. Mi óvatosan megfordultunk. – Neked nem is fáj a lábad! – folytatta Liz kiabálva, Kiminek célozva. – És te is becsaptál! Hogy lehetsz ilyen? – nézett rám szigorúan.

     - Az én ötletem volt, ne őt bántsd! – védett meg Kimi és erősen megfogta a kezem. Erre elmosolyodtam. Igazi cinkostárs.J

     - De akkor is! Te… És te! Szóval Ti… Azért küldtetek, hogy… Hát kösz. – szegény Liz alig jutott szóhoz.

     - Te meg mi jogon jössz be csak úgy a házamba? – vonta kérdőre Nick Kimit, de nem olyan szigorúan, mint Liz.

     - Én csak… Szóval… Bocs. - mondta Kimi. Nick elnézően legyintett, hiszen akár gonosz dolog volt, akár nem, jól sült el a dolog.

     - De mégis hogy gondoltátok? Csak úgy a ti kedvetekért? – mérgelődött Liz még mindig, jelzem igaza van.

     - Mi csak, tenni akartunk valamit, mert a vak is látta, hogy nektek együtt kell lennetek, de igazad van. Nem volt helyes, nem kellett volna bele avatkoznunk. – mondtam

     - De ha nem teszünk semmit, még mindig gyűlölnétek egymást, és nem tartanátok itt. – folytatta Kimi.

     - Hol? Mégis hol? Nem történt semmi! Nem változott semmi! – vágta rá Liz habozás nélkül.

     - Tényleg nem változott semmi? – kérdezte Nick – Neked ez semmi volt? Én nem úgy vettem észre. – fejezte be, de Liz nem szólt semmit, csak lesütötte a szemét. – Válaszolj, kérlek – mondta Nick és szembe fordította magával Lizt. – Nem változott semmi? Mondd a szemembe, hogy neked semmit nem jelentett. – mondta egyre halkabban. Liz nem szólt semmit. Lesütötte szemeit, nem mert Nickre nézni, mert már így is érezte, hogy teljesen elgyengül. Bűnbánó arcot vágott, de egyértelmű nem-et nem tudott mondani. Mi pedig dermedten figyeltük az eseményeket. Mint a moziban. Csak egy kis pattogatott kukorica és kóla hiányzott.

     - Liz! Én nem tudom, nem értem, és őszintén szólva nem is akarom érteni, hogy mi történt, vagy történik velem, velünk, de én… Szóval ne hagyj itt. Valami kezd kialakulni, és az nem a barátság. Tudom, hogy te is érzel valamit, ne is tagadd. Ne engedjük elveszni, kérlek. – Liz már rendületlenül bámult Nickre, mélyen a tekintetét fürkészte, a szeme majdnem könnybe lábadt, de visszafogta magát.

     - Kérlek mondj valamit. – mondta Nick végezetül, mire Liz a nyakába borult. – Akkor, ezt vehetem beleegyezésnek? – kérdezte.

     - Igen. – mondta Liz csillogó szemekkel, miután megcsókolta Nicket. Kimivel összenéztünk. Elégedett mosoly ült az arcára.

     - Öhmm, izé… Haragszol még? – kérdeztem Lizt.

     - Hát… - kezdte és Nickre nézett, aki nem-et bólogatott. – Hát lehet rád haragudni? – nevette el magát, és megölelt.

     - És rám haragszol? – kérdezte Kimi.

     - Először nagyon mérges voltam, csak hogy tudj róla. De végül is… jól sült el, szóval… nem! – mosolygott Liz.