Nem meglepő, hogy aznap már nem nagyon beszéltünk. Mindketten eléggé kikészültünk, főleg Kimi zuhant magába, ami érthető. Meghalt az a kicsi lány. Ilyenkor az elmúlásnak még a gondolatától is a hideg futkos az ember hátán…

Eltelt kb. 2 hét, Kimi hamar lenyugodott. Visszatért a földre, felfogta mi történt. Iszonyatosan fájtak neki a történtek, de meg kellett vele békélnie, bele kellett törődnie, hiszen nem lehet ellene mit tenni.

Karácsony előtt két nappal, Kimi kitalálta, hogy elmegy a beteg és árva gyerekekhez, (mint Mikulás!J) és akármit kívánnak, ha tudja, teljesíti. Az összeg nem számít. Természetesen támogattam az ötletet.

El is jött az a nap. Kimi ott ült egy nagy székben, piros Mikulás-ruhában. Akárhányszor ránéztem nevethetnékem támadt. Meglehetősen mulatságosan nézett ki a széles fekete övvel, és ősz szakállal. Azért én se lehettem semmi a manós szerkómban.J

Ugyanakkor jó érzéssel töltött el látni a sok gyereket akik, a saját körülményeikhez képest nagyon boldogok voltak. Sorba minden gyerek odacsücsült Kimi térdére, (még elképzelni is érdekesJ) és mosolyogva, szinte elbűvölve a helyzettől, mondták el csillogó szemekkel a kívánságaikat. Én pedig jegyzeteltem a kívánságlistát. Tényleg úgy éreztem mintha valami jótevő manó, vagy valami hasonló mese- vagy képzeletbeli figura bőrébe bújtunk volna.

     - Na Manó, azt hiszem, végeztünk. – mondta Kimi, miután az összes gyerek elmondta mit szeretne, és elvonultak.

     - Manó??? – értetlenkedtem

     - Hát Manó vagy nem? – vigyorgott rám.

     - Ja, de. – néztem végig magamon.

     - És a Manónak van valami kívánsága?

     - A Manó úgy érzi, már minden kívánsága teljesült.

     - Akkor boldog a Manó?

     - Igen, az. És a Mikulás boldog?

     - Igen boldog. Mert a Manó vele van.

     - A Manó ennek nagyon örül. De fáradt és úgy gondolja, ideje lenne hazamenni. – mondtam, majd lehúztam a „szakállát” és adtam neki egy csókot. Ő átkarolta a vállam, majd a Mikulás és a Manó hazament.

Karácsony napján Kimi szüleinél voltunk. (Liz és Nick visszautazott Svájcba az ünnepekre.) Matti és Rami tett-vett a ház körül, Paula főzött és süteményt sütött, mi pedig a fát díszítettük Kimivel. Teljesen karácsonyi hangulat uralkodott az egész házban. A ház pompázott, és elárasztotta a fenyőillat. Mindenütt díszek, gyertyák, és egyéb ünnepi „kellélek”. Én épp a létrán álltam és az utolsó díszt készültem a fa csúcsára helyezni, mikor csengettek. Ijedtemben majdnem leszédültem.

     - Majd én nyitom. Addig le ne ess nekem! – utasított Kimi.

Épp végeztem és (egyben) földet értem, mikor…

     - Anya, apa!!! Jaj, de örülök! Hogyhogy itt vagytok? – öleltem meg őket.

     - Én hívtam meg őket, ugye nem baj. – lépett ki Paula a konyhából, ahonnan isteni illatokat véltem felfedezni.

     - Dehogy baj! Nagyon örülök! – karácsony napján együtt mindenki. Istenem, de jó! A szülők hamar összeismerkedtek, és úgy vacsoráztunk, mint egy nagy család. A vacsora pedig mennyei volt. Az asztal terítve volt étellel, többek között volt sonka és desszertként mézeskalács, ahogy azt illik.

Este mindenki átadta az ajándékokat, de nekem a legnagyobb ajándék maga a nap volt. Ez a karácsony számomra olyan volt a mesékben. Itt ezek a hagyományok sokkal élénkebben élnek, és sokkal meghittebb az egész. Fantasztikus. És hogy a szüleim is jelen voltak… Életem legszebb karácsonya volt.

Már a szilveszter közeledett. Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Az ember fel se fogja. Még most volt nyár, mikor reményekkel teli énem elindult a ringre. És jött a váratlan fordulat, amiről álmodni sem mertem. És most itt vagyok. Majd’ fél éve…

     - Van egy jó ötletem, szeretném ha segítenél. – jelent meg a szobában Kimi, mikor én épp a konyhában mosogattam… :P

     - Rendben, segítek. Feltéve, hogy elmondod miben.

     - Szeretném ha szilveszterkor mindenki itt lenne aki számít. Úgy értem a barátok. A te barátaid, az enyémek, és Liz és Nick, és… még sokan. Jó lenne még egy nagyot bulizni szezonkezdés előtt, nem gondolod?

     - De, de! Ez tényleg jó ötlet. Miben segítsek?

     - Hát, én beszervezem az én haverjaimat, te pedig a tiédet.

     - Oké! – vágtam rá, hiszen tényleg jó ötletnek tartottam, amúgy is rég találkoztam már a barátaimmal, kivéve Lizt. Fel is hívtam mindenkit. Szerencsére mindenkinek belefér az idejébe. Liz és Nick már holnap érkezik. Hívtam még pár embert és Tomit. És Kimi is hívta a haverjait, többek között Mikát, Nicot, Anna-t, és Mark-ot is.

Ezután elmentünk beszerezni a „kellékeket”. Nem kis mennyiségű enni és innivalót kellett beszerezni, hogy elég legyen kb 20-25 főnek egész éjszaka. De beszereztük.

Végre eljött a szilveszter este. Mindenki el tudott jönni. A többség egy közeli hotelben szállt meg, Liz és Nick pedig „nálunk”.

Nagyszerűen szórakoztunk. Afféle szabadtéri buli volt. Kint voltunk végig a hóban. Ökörködtünk egy csomót. Mindenki jól elvolt. Kint szólt a zene, pár lámpa égett, rengeteg kaja, stb. Éjfél után pedig beültünk a szaunába. (persze nem mindenkiJ) Lizzel nem úsztuk meg, hogy utána ne kint a hóban landoljunk… Kellemes volt… Eszeveszett tempóban rohantunk be felöltözni, majd mikor ez megtörtént, vér komoly hógolyózás következett. Mint az óvodások…J Reggelig ünnepeltünk, majd mindenki igyekezett visszatántorogni a szállodába. Még jó, hogy nem volt messze… J