Telt az idő, az edzések meglehetősen jól mentek. Sikeres tesztet zárt a csapat. Minden megfelelt az elvárásoknak. Bizakodva vágtunk neki a következő idénynek, mindenki a szerencsében és a sikerben bízott.  Ron is elégedett volt, bízott benne, hogy ez az év a McLaren éve lesz és hosszú idő után, végre ismét világbajnok lehet.

    Reményekkel teli, kipihent arcok, mindenki 100%-on pörög, és igyekszik a lehető legjobbat kihozni magából. Ki így, ki úgy. Az a sok száz ember, aki az egész életét és „szabadságát” áldozta a sportért és a csapatért. Akik meglehetősen kevés időt töltenek a családjukkal, azért, hogy helytálljanak a csapatnál, ami második családjukká nőtte ki magát. Annyi mindenből maradnak ki, annyi mindent nélkülözniük kell, most mégis izgatottan, boldogan végzik a dolgukat. Senki nem panaszkodik, csak tűr. Minden egyes dolgozón észlelhető volt, hogy keményen dolgoztak, (dolgoznak) és szeretnék, ha fárasztó munkájuknak meg lenne az eredménye. Ha nem hiába lennének gyakran álmatlan éjszakájuk, mely munkával telik. Mindenki jó eredményre vágyik.

    A sikeresnek mondható, év eleji tesztsorozat után tehát elérkezett egy újabb év. Újabb világbajnokság. Ismét mindenki egyenlő, azonos feltételekkel, tiszta lappal. Előítéletek nélkül, mindenki előtt ott volt a lehetőség, hogy a legtöbbet nyújtsa, a legjobban teljesítsen, hogy uralja a mezőnyt, és mindenkit maga mögé utasítson. Mindenkinek nyitva állt az ajtó, a bajnoki cím gyakorlatilag mindenkinek elérhető volt. Az első versennyel szabadjára engedték a száguldó cirkusz pilótáit, sok száz lóerővel alattuk. Minden versenyző és csapat más, és más. De a cél azonos. A legjobbnak, leggyorsabbnak lenni, és a „világ tetejére” érni. Minden pilótának ez a cél lebeg a szeme előtt. Ide mindenki győzni jött. Nincs kegyelem senkinek és semminek. A pályán a maga módján mindenki állattá válik. Mindenki önző, és magának akarja a trófeát. Ez alól senki sem kivétel. Kezdetét vette a kemény küzdelem, egy őrült hajsza. A világ legjobb pilótái, a világ legfejlettebb és leggyorsabb autóiban. Szinte önkívületi állapotban várják a rajtot, hogy a lámpák kialudjanak, ők pedig végre a gázra léphessenek, hogy körökön keresztül emberfeletti tempóban hajkurásszák egymást, azért, hogy a legjobbak legyenek és bebizonyítsák, hogy ők a legjobbak.

    Így volt ez a McLarennél is. Mindenki izgatottan várta a szezonkezdést, az elkövetkező futamokat. Azonban nem egészen úgy alakultak a dolgok az év során, ahogy tervezték, ahogy azt a tesztek alapján várták volna. Ugyan mindenki szívét lelkét kitette, azért hogy minden tökéletesen működjön, de úgy tűnt hiába. Megállás nélkül hajtott mindenki, levegőt venni is alig volt idő. Ám ez is kevésnek bizonyult. A szörnyű hajsza következménye az lett, hogy a versenyzők, a szerelők, és minden dolgozó egyre idegesebb lett, nőtt a nyomás, a bizonyítási vágy lassan ideges kapkodásba csapott át, hiba hibát követett, a csapatnak lassan minden esélye elúszott a világbajnoki cím megszerzésére. Mindenki tudja, hogy a McLaren egy erős, kemény, és nagy múlttal rendelkező csapat. Akárhogy is szenved, akkor is az élcsapatok közé sorolják. Ron is igyekezett, hogy a külvilág egy - ugyan gyengélkedő - , de kiegyensúlyozott, méltóságteljes csapatot lásson. Hogy a gyenge szereplés ne legyen olyan szembetűnő. Azonban a nyomás egyre csak nőtt, amit egyre nehezebb egy embernek elviselni. És a pilóták sem viselik el a végtelenségig, ha egy élcsapatban, egy elég gyors autóval nem tud jó eredményt elérni, mert az adott jármű nem viszi át gazdáját a célvonalon.

Kimi is egyre feszültebbnek látszott az év során. Az autóba minden egyes futam előtt reménykedve, magabiztosan ült be, győzelem reményében. Rajta nem is múlt. Mindig a lehető legjobbat hozta ki a kocsiból, rendkívüli teljesítményt nyújtott, más dolog, hogy az előbb említett futamokon, melyeken nagyon jól ment, általában nem ért célba. Nem fejezte be a versenyt, mert a szerencse nem állt mellé. A technika ördöge szinte futamról futamra megtréfálta. Rengeteg dobogós helyezéstől esett el emiatt. De az évnek még nem volt vége…