- Ron! Lehet még egy kérdésem? Aztán megyek a dolgomra.

    - Persze.

    - Találtatok már valakit Kimi helyére?

    - Igen.

    - Megtudhatom ki az? Fontos lenne. Nekem.

    - Hát, nem tudom, jó ötlet-e ha elmondom. – hangzott Ron válasza.

    - Kérlek Ron! Ki az? Pedro? Lewis? Pedro-Lewis páros lesz jövőre?

    - Nem egészen.

    - Ron! Kérlek! Könyörgöm! Mondd el! Tudnom kell.

    - Biztosan tudni akarod?

    - Igen! Kérlek.

    - Fernando.

    - Az ki? Valami új tehetség? Nem is hallottam még róla. Mesélj. – mosolyodtam el.

    - Nem! Ő Alonso. Fernando Alonso…

    - Hogy mi??? Az a Fernando?!!!

    - Igen.

    - Na neeee! Ron! Mondd, hogy ez nem igaz! Mond, hogy ez egy rossz vicc! Hol a kandi kamera?

    - Nem, Mira! Ez nem vicc. Fernando Alonso jövőre, a McLaren versenyzője.

    - Neeeem, nem hiszem el. Ez nekem sok egy napra. – mondtam sokkolt állapotban és elindultam az ajtó felé. De az ajtó előtt megálltam, és visszafordultam..

    - Ron mi ütött beléd???!!! – kiabáltam rá hirtelen, pedig nem akartam.

    - Mira higgadj már le!

    - Hogy higgadjak le? Hm? Hogy? Nem elég, hogy ma megtudom, Kimi aláírt a Ferrarihoz, most benyögöd, hogy Mr. Nagyképűt ülteted a helyére! Az ember esze megáll! Hogy tehetted?

    - Mira! Kérlek! Ez már igazán nem tartozik rád!

    - Igazad van. De akkor is! Fernandot nem ültetheted be arra a helyre! Az előbb a Mikáé, aztán a Kimié volt! Nem ültethetsz be oda akárkit!

    - Nem akárkit! Fernandot! Megkérlek, hogy higgadj le és ne beszélj badarságokat!

    - Még azt a majmot véded? Hogy ültetheted be egy McLarenbe? – csuklott el a hagom – Az a kocsi egyedi bánásmódot érdemel. Annak lelke van! – hadonásztam könnyes szemekkel Ron előtt az asztalon, mintha próbálnám neki elmagyarázni mire gondolok, ami teljesen felesleges, hiszen tudja miről beszélek, csak nem meri bevallani. – Annak a kocsinak a nyelvén csak Kimi ért… - sírtam el magam teljesen. Szinte már zokogtam. – Fernando megöli annak a kocsinak a lelkét! Ron! Kérlek, ne!

    - Sajnálom, Mira. Ezt már eldöntöttem. És senki nem változtathat rajta. Punktum!

    - Ron, ne gyere nekem az angol kimértségeddel! Valld be, hogy hibáztál. Mert ezt elszúrtad. Ha azt hiszed, ez így jó lesz, tévedsz. Ezzel a húzással nem húztad ki a csapatot a bajból. Sőt. Saját magad alatt vágod fát.

    - Mira! Hagyd abba! Semmi közöd hozzá! – szólt rám elég erőteljesen. Tartotta magát, de tudom, hogy a lelke mélyén tudja, hogy igazam van.

    - Oké. Bocsánat a zavarásért. Már itt sem vagyok. – néztem rá könnyben úszó szemekkel, majd felálltam, és kisétáltam az ajtón.

    Veszekedtem Ronnal. Ezt is megéltem… Azzal az emberrel veszekedtem, akit nagyra becsülök, és példaképként tekintek rá. Akit majdhogynem apámként szeretek. Lehet, hogy messzire mentem. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire kiborulnom, legalábbis nem előtte, hiszen tényleg semmi közöm hozzá. Elvileg. De muszáj volt a tudtára adnom, mi van bennem, mert különben megfulladok. Nem hiszem el, hogy ezt tette. Alonsot szerződtetni Kimi helyére, felér egy öngyilkossággal. Ő nem fogja nyugodtan, hideg fejjel tűrni, ha a technika minden második futam alkalmával felmondja alatta a szolgálatot. Alonso idegbeteg ehhez az autóhoz. Nem lesz olyan könnyű helyzete mint a Renault-nál volt, és ezt ő nem fogja elviselni.
Ron ezt a „kitörésemet” most valószínűleg bántásként fogta fel. Hogy hogy merészel egy kis csitri beleszólni a nagyok dolgába. Pedig ez nem így van. Nekem egyszerűen csak sokat jelent ez a csapat. És nem tudnám elviselni, ha egy ilyen alak gyilkolná azt a csodálatos kocsit. Belegondolni is rossz. A hideg futkos a hátamon, ha elképzelem Fernandot abban a kocsiban.

Közben hazaértem, szerencsére útközben lehiggadtam. Nem szokásom nekem így neki esni valakinek. Főleg nem egy olyan embernek, aki olyan fontos nekem, mint Ron.

    - Hiszen te sírtál! – szólt azonnal Kimi, mikor meglátott.

    - Nem. Nem sírtam, csak belement valami a szemembe.

    - Kérlek, ne gyere ezzel az ezer éves szöveggel. Mindkét szemed ki van sírva. Mi történt? Valamivel megbántott Ron? Jól vagy?

    - Dehogy bántott. Jól vagyok. Én estem neki…

    - Jézusom. Miért?

    - Te tudod már, hogy ki fogja átvenni a helyed jövőre?

    - Ő… Fernando?

    - Te tudtad! Ez nem igaz! Mindent én tudok meg utoljára! Miért kínoztok?!

    - Ne haragudj! Kérlek, ne haragudj rám! Épp azért nem mondtam el, mert féltem, hogy kiakadsz.

    - És most jobb?

    - Nem.

    - Hát akkor meg?

    - Igazad van, el kellett volna mondanom. De mi az, hogy neki estél Ronnak?

    - Hát… először is megmondtam neki, hogy jövőre megyek veled a Ferrarihoz. Eddig nem is volt gond. Aztán megkértem mondja el, hogy ki fogja átvenni a helyed, erre benyögte, hogy Fernando, én pedig kikeltem magamból. Mindent rázúdítottam, ami bennem volt. Így utólag nem is értem magam. Nem szoktam ilyen lenni. Szóval összevesztünk, és eljöttem.

Kimi döbbenten hallgatta végig a történetet, majd magához ölelt.

    - Ne haragudj rám! Én tehetek mindenről. Én hoztam itt a bajt neked.

    - Mi? Dehogy. Elfogadom a döntésedet, és megértem. Arról nem tehetsz, hogy így reagáltam.

    - De jobban figyelembe kellett volna vennem, hogy te is itt vagy. Hogy ezzel végül is nem csak a saját életemet alakítom.

    - Nehogy nekem ezen emészd magad! Jól döntöttél! Így lesz a jó. Lassan majdcsak belenyugszom én is. Remélem… De ne törődj ezzel. Túlélem.

    - És mi van ha a szurkolóim is úgy reagálnak mint, te? Ha úgy érzik, elárulom a McLarent, és…

    - Na ezt most hagyd abba! – fogtam be a száját – Ők is meg fogják érteni. Ők is el fogják fogadni, ahogy én is, csak hagyj nekik, és nekem egy kis időt. Aki eddig melletted volt, az ezután is melletted lesz. Aki emiatt elpártol tőled, az jobb is, ha elpártol. És ne beszéljünk erről többet. Koncentrálj a hátralévő pár futamra.

    Rövidesen lefeküdtem aludni, annak reményében, hogy másnap mindent más szemmel fogok látni.