Nóri vagyok, 20 éves. Kiskorom óta rajongok az autósportok iránt. És mi tagadás, a baráti köröm is csupa olyan emberből áll, akik hasonlóan gondolkodnak a dolgokról, mint én. A legjobb barátnőm Viki. Gyakran eljárunk gokartozni a haverokkal. Nem versenyszerűen űzzük a sportot, csak hobbiból. Feszültség levezetésként.

Egyik nap, az történt, hogy szakítottam a barátommal, mert egy szerencsétlen, vagy éppen szerencsés véletlen folytán rajtakaptam egy másik csajjal. Szóval éppen túl voltunk egy nagy balhén. A fél délutánt Vikinél töltöttem. Majd úgy döntöttem, hogy kiengedem a gőzt, megyek vezetni. Viki velem tartott. Talán attól félt, hogy dühömben valami kárt teszek magamban, ezért inkább velem jött.

Mikor megérkeztünk, meglepődve tapasztaltam, hogy valaki már van a pályán. Ez azért volt furcsa, mert gyakorlatilag ide csak mi járunk, meg a haverok, de ez az illető nem „közülünk való” volt. Vezetési stílusát elnézve pasi lehet az illető. Ha mégsem, akkor ritka ügyes nő. De szerintem pasi… Talán jobb lett volna, ha csaj az illető. Jelen állapotban túlságosan is utáltam a pasikat. Egytől-egyig. Szemét mind.

     - Te! Ki az ott? Még sosem láttam. – kérdezte Viki.

     - Fogalmam sincs. – válaszoltam.

     - Hú… ahogy elnézem, biztosan nem csaj.

     - Szerintem sem. Épp ezért fogom most eltakarítani a pályáról. – mondtam dühösen és félrevonultam átöltözni.

     - De ugye, nem csinálsz őrültséget? – kérdezte Viki, miközben én kászálódtam be a járgányba.

     - Én? Dehogy. Csak kitömöm, mint a rókát. – mondtam gúnyos vigyorral, majd lecsuktam a sisakrostélyt és a gázra léptem.

A „rejtélyes idegen” hamar vette a lapot, hogy versenyre hívom. Benne is volt a játékban. Látszólag nagyon nagyra van magával. Kíváncsi vagyok, mit tud valójában.

Hosszú körökön keresztül üldöztük egymást. Nem kis fejtörést okozott az illető.

     - Csak tudnám, honnan tud ez így vezetni. – gondoltam magamban, mikor épp az előzésen fáradoztam. Már épp, sikerült volna, mikor megcsúsztam, és gumik között landoltam. Így ő nyert.

Az „idegen” azonnal kiszállt a gokartjából, és kopasz komához igyekezett, aki vele volt.

     - Mark! Ez meg ki a fene? – kérdezte tőle

     - Ki? Aki kis híján megvert? – mondta a kopasz, Mark.

     - Gúnyolódj csak. Nagyon vicces.

     - Tényleg tudni akarod, ki az?

     - Megköszönném, ha elmondanád.

     - Ő Nóra. 20 év körüli. Állítólag sűrűn jár ide a barátaival. A pálya tulaja mondta, hogy számolni kell vele, hogy nem leszünk egyedül.

     - Nóra? Egy nő? Na neee. Nem, hiszem el, hogy egy nő volt az, aki majdnem elvert!

     - Kimi, nyugi. Éppen ide tart.

És még mielőtt Kimi bármit is mondhatott volna, valaki megkocogtatta a vállát.

     - Gratulálok. Jó vagy. Tényleg. – be kellett vallanom, tényleg nagyon tud, bár még mindig nem tudtam ki az illető, mert még mindig sisakban volt.

     - Kösz, még jó, hogy jó vagyok. – hangzott a flegma válasz. Szép… Én odamegyek, barátian, ez meg ilyen bunkó.

     - De nagyra vagy magaddal. Csak el ne szállj. Csak tudnám, hol tanultál vezetni… - mondtam, az utóbbi mondatot már halkabban, de meghallotta.

     - Hol? Az F1-ben! – mondta gúnyosan.

     - Anyukád nem tanított meg viselkedni? És igazán illene levenned a sisakot, ha hozzád beszélnek. Nem pedig „arc nélkül” beszólogatni, és játszani a nagymenőt! De látom te erre nem vagy képes. Elnézést, hogy merészeltem, normálisan idejönni, de már nem is zavarom tovább őnagyságát. – mondtam meg neki a véleményem, majd sarkon fordultam és otthagytam.

Pasik… Hülye, átkozott pasik. Mind olyan bunkó. Annyi szemét pasi van, hogy folyót lehetne velük rekeszteni. Elegem van. Nekem soha többé nem kell pasi.

     - Na? Mit mondott? Ki ő? – érdeklődött Viki, mikor mentem öltözni.

     - Egy hülye bunkó pasi.

     - És neve is van annak a bunkó pasinak? Hogy néz ki? – kérdezősködött.

     - Biztosan van neve, de nem sokat ér vele. Bunkó. És fogalmam sincs, hogy néz ki, mert nem volt benne annyi gerinc, hogy levegye a sisakot. Csak azon sipákolt, hogy egy csaj majdnem megverte. Mr. Még jó, hogy jó vagyok… Undorító.

Vikivel haza indultunk. Szegény egész úton azt hallgatta, hogy én ezt a bunkót szidom. De nem tehetek róla. Felhúzott. Utálom az ilyet.