3. rész:
2008.01.08. 05:48
- Minden rendben, Kimi? Úgy láttam, összefutottál azzal a lánnyal. – érkezett meg Mark is a kávézóhoz, Kimihez.
- Igen. Szó szerint. – válaszolt.
- Mi történt?
- Egymásnak mentünk. Mindketten belefeledkeztünk a telefonunkba.
- Hogy mik meg nem történnek… - mondta Mark sokat sejtetően.
- Ezzel meg mire célzol? – szegezte neki a kérdést Kimi.
- Hát, csak arra, hogy micsoda véletlen, hogy pont neki mész neki…
- Mark, kérlek ne kombinálj hülyeségeket. Nem tetszik! Sőt, kifejezetten ellenszenves. És egyébként is! Nem én mentem neki, hanem ő jött nekem. – esett neki Kimi
- Jól van, jól van. Meg ne egyél már. – tette fel Mark mindkét kezét, jelezve, hogy abbahagyta a piszkálódást. Ezután nem sokat beszéltek. Kimi ismét teljesen elmerült, de ezúttal nem telefonja rejtelmeiben, hanem gondolataiban.
- Még egy ilyen ellenszenves csajt. Szörnyű. – szólalt meg Kimi percek elteltével – Azt hiszi ő a világ közepe. Azt hiszi, hogy akárki meghajol a lábai előtt. El van kényeztetve… De el kell ismernem, hogy tud vezetni. – mondta Kimi, talán nem is Marknak célozva, csak úgy hangosan. Mark sunyin mosolyogni kezdett kávéja mögött.
- Te meg mit vigyorogsz? – kapta fel a fejét Kimi. – Valami vicceset mondtam?
- Nem, nem. Semmi.
- De te rajtam vigyorogsz. Elmondanád, mi bajod? – Kimi már egyáltalán nem értette ezt az egészet.
- Még mindig ő jár a fejedbe. Még mindig rajta agyalsz.
- Kin?
- Kin, kin? Hát Nórin.
- Én? Ugyan már.
- Igen, te. Én már fél órája meg se említettem, és te még mindig róla beszélsz.
- Igen, mert szörnyű, hogy mennyire nem tud viselkedni.
- Te se voltál, túl kedves vele tegnap, pedig ő normálisan jött oda.
- Nem volt jó napom.
- És neki ezt honnan kellett volna tudni? Ő csak azt látta, hogy bunkózol.
- Nem bunkóztam.
- De igen, bunkóztál. És most meg bánod.
- Bánni? Mit? Ha bunkóztam, akkor megérdemelte. Kiakaszt a csaj. Remélem, nem látom többet. És itt a téma lezárva! – fejezte be Kimi, majd ismét a gondolataiba merült. Mark pedig kényelmesen hátradőlt székében, és nézte Kimit.
- Most meg mit lesel? – kérdezte Kimi
- Tetszik. – hangzott a rövid, tömör, de lényegre törő válasz.
- Mi van?
- Tetszik.
- Ki? Kinek?
- Neked. Nóri. Tetszik, hogy nem ájul el tőled, hogy nem omlik rögtön a lábaid elé. Hogy nem kapod meg rögtön, hanem kihívást jelent még az is, hogy beszéljetek.
- Hagyjál már békén vele! Nem bírom a csajt. Akadj már le a témáról. Utálom!
- Oké, ahogy gondolod. Nem szólok többet. – nem hozta fel többet a témát.
**********
- Most már igazán elmondhatnád, mi volt ez az egész. Mit kerestetek a földön? – érdeklődött Viki, mikor hazaértünk, és felmentünk a szobámba beszélgetni.
- Semmi, csak az a féleszű nekem jött. Nem lát a szemétől. – mérgelődtem.
- Csak tudatom veled, hogy az a bizonyos féleszű, az Kimi Räikkönen. – világosított fel Viki, mintha nem tudnám.
- Érdekel is az engem… Tőlem akár a dalai láma is lehet, nem fogok tőle hasra esni.
- Csak hanyatt. – kuncogott Viki.
- Nagyon poén… - nyújtottam rá a nyelvem. – Te most tulajdonképpen vele vagy, vagy velem?
- Természetesen veled. De ne meséld be nekem, hogy teljesen hidegen hagy.
- Ha nem hiszed el, akkor nem hiszed, el, de így van. Egyáltalán nem érdekel. Sőt! Hányingerem támad, ha meglátom.
- Oké, ha te mondod…
- Ne célozgass nekem!
- Nem célozgatok.
- De akartál.
- Na jó, akartam. Nekem bevallhatod, ha tetszik, nem mondom el senkinek.
- Hagyj már békén vele! Eszem ágában sincs elmondani, mert nem igaz. Idegesítő egy alak. Nem bírom elviselni. Látni se bírom. Utálom. És hagyd abba, kérlek!
|